A tartományi felsőoktatási és tudományos kutatásügyi titkárságon segédtitkárként kezdett dolgozni augusztus elején dr. Halasi Szabolcs. Mint azt beszélgetésünk elején elmondta, tudományos kérdésekkel foglalkozik.A titkár meglehetősen szigorú és komoly munkát vár el, de ő hamar alkalmazkodni tudott a tempóhoz.
– A tudományos részleg feladata, hogy kutatói tevékenységgel kapcsolatos pályázatokat hirdessen meg. A tudományos kutatók adatbázisának frissítésén dolgozunk jelenleg, minőségi javítást igényel a meglévő adatbázis. A kisebbségek számára is készítünk különálló tudományhoz kötődő pályázatokat. Gondoltunk a szakfőiskolákra is, számukra 2017-ben lesznek pályázatok, melyek révén erősíthetik a szerepüket a közeljövőben.
Milyenek a kapcsolatok a tudományos és felsőoktatási intézményekkel?
– Szeptemberben szerveztünk több megbeszélést is, először a szakfőiskolák képviselőivel találkoztunk, mindkét fél elmondta az elvárásait. Megtudtuk, milyen munkát szeretnének a titkárságtól, milyen anyagi forrásokra lenne szükségük. Később az Újvidéki Egyetem összes karának dékánhelyettesével, a prodékánokkal, tudományos prodékánokkal és a nemzetközi kapcsolatokkal megbízott prodékánokkal is megbeszélést tartottunk. Elmondtuk, hogy kilátásban vannak különböző pályázatok. Jelenleg éppen húszmillió dinár odaítéléséről kell döntenünk, erre a pályázatra bármelyik vajdasági felsőoktatási intézmény pályázhatott, amelyik kutatási tevékenységre is regisztrált. A szakmai bizottságok most nézik át az anyagot. Felújítási projektumokra is fordítunk pénzeszközöket az egyetemi karok és a diákotthonok esetében is. Hamarosan ebben a témában is hivatalos döntés születik.
Az eddigi tapasztalatok alapján mi a legnagyobb probléma a titkárság által felölelt területeken?
– Mindenkit érint az a gond, hogy egyre kevesebb a hallgató, tanuló. Az elemi iskoláktól kezdve a felsőoktatási intézményekig ez a helyzet problémát jelent. Minden egyes hallgatóért meg kell küzdeniük az egyetemi karoknak, miközben saját bevételeik folyamatosan csökkennek. A titkárság abban tud a karoknak segíteni, hogy a fenntartási költségeknek nemcsak a hatvan százalékát szavatolja ebben az évben, hanem akár 75–80 százalékát is az adott kartól függően.
n Ön a fiatal káder tagjai közé tartozik a kormányon belül. Mennyire nyitottak a vezetők az új elképzelések iránt?
– A pályám során már korábban megismertem a jelenlegi titkárt, ezért azt is mondhatom, hogy szerencsés helyzetben vagyok, mert nagyjából tisztában voltam azzal, milyen elvárásai vannak. Az ötleteket, ha azokat megfelelően bemutatja az ember, és megalapozott elképzelésekről van szó, minden gond nélkül elfogadják.
A segédtitkári kötelezettségek mellett mivel foglalkozik még? Mit tart fontosnak?
– A legfontosabbak a családi kötelezettségek: nős vagyok, két gyermek édesapja. Az Újvidéki Egyetem Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karán vagyok tanársegéd. Két évvel ezelőtt elindítottam egy mozgásfejlesztő központot is óvodáskorú gyerekek számára, akikkel hetente háromszor foglalkozunk a kollégáimmal Szabadkán, kétszer pedig Csantavéren.
Sportolt is, ha jól tudom.
– Már hétévesen belecsöppentem a labdarúgás világába. Ez voltaképpen azt is meghatározta, hogy milyen irányban folytatom majd később a tanulmányaimat. Az újvidéki Sporttudományi és Testnevelési Karon felvételiztem sikeresen annak idején, elvégeztem az alapképzést, a mesterképzést és a doktorátust is. Már az alapképzés ideje alatt alapítottam egy labdarúgó iskolát Kishegyesen, ahonnan származom. Az eredmények láttán Szabadkára kerültem a Spartak utánpótlás-iskolájába, ahol 2008 és 2013 között dolgoztam. Kisebb megszakítás volt ugyan ezekben az években, amikor is a magyarországi, győri ETO NB1-es csapatnál voltam pályaedző Dragoljub Bekvalac mellett. A legnagyobb sikerünk az volt, hogy a magyar kupadöntőig vezettük a csapatot.
Nehéz összeegyeztetni a munkáját a szabadidős tevékenységgel?
– Nehéz, de sikerül. Elsősorban azért sikerül, mert ebben támogat a családom is.
Miben látja a magyar ajkú hallgatók felkarolásának lehetőségeit?
– Egy jól működő szakkollégiumi rendszer állt fel az újvidéki Európa Kollégiumnak köszönhetően. Ez mindenképp nagy eredménynek számít. Emellett a hallgatóknak arra is lehetőséget kell adni, hogy ne csak Szerbiát lássák, hanem annál szélesebb látókörrel rendelkezzenek. Magyarországon, a többi Kárpát-medencei magyar oktatási intézményben is tartózkodniuk kell ideiglenesen, ki kell használniuk a Makovecz Imre Kárpát-medencei felsőoktatási együttműködési program lehetőségeit. Persze, távolabbi tapasztalatok megszerzésére is lehetőség van az uniós országokban az Erasmus+ program révén. A külföldön megszerzett tudást itthon aztán kamatoztatni tudják, növelni tudják saját versenyképességüket, s az oklevél megszerzését követően hamarabb munkát tudnak kapni.
