Négy hónappal ezelőtt alakult meg az új tartományi kormány, amely, politikai összetételét tekintve, nagy változást hozott, hiszen a Szerb Haladó Párt hozhatott létre hatalmi többséget a köztársasági szinthez hasonlóan Vajdaságban is – tizenkét éven át tartó demokrata párti tartományi vezetést követően. A Vajdasági Magyar Szövetség, ahogyan Belgrádban, Újvidéken is koalíciós partnere lett az SZHP-nek, így a tartományi képviselőházi elnöki tisztség mellett jelentős szerepet kapott a tartományi titkárságok működésében is. Sorozatunkban a titkárságokban vezető beosztásban lévő magyar tisztségviselőket mutatjuk be.
A Vajdasági Magyar Szövetség tartományi képviselőcsoportját vezette az előző mandátumban. Hozzászokott ahhoz, hogy vitázzon, felszólaljon, szerepeljen minden olyan lényegesebb kérdés kapcsán, aminek a képviselőház jóváhagyása vagy elutasítása lett a későbbi sorsa. Egeresi Sándor egészen más feladatkört lát el a jelenlegi mandátumban, a tartományi régiófejlesztési és helyi önkormányzati titkárságon dolgozik segédtitkárként. Először arra kérdeztünk rá, elég volt-e a kormány megalakulása óta eltelt négy hónap arra, hogy megszokja az új körülményeket, s ezt az egészen másfajta munkát.
Egeresi Sándor (Fotó: Ótos András)
– Azt is mondhatom, hogy nekem ez voltaképpen új kihívás. Régóta vagyok már a tartományi adminisztrációban, de most először vagyok a kormány tisztségviselője, eddigi tevékenységem valóban a parlamenti munkához kötött. A kihívás mellett persze lehetőség is ez. Az ember bárhol van, megpróbálja érvényesíteni a vajdasági magyarságnak az érdekeit azon a területen, amivel éppen foglalkozik. A vajdasági magyarságnak, s hozzátenném, Vajdaságnak az érdekeit is. Erre, természetesen, e titkárságon is lehetőség van.
A cél ezek szerint nem változott, csak a megvalósítás módszerei.
– Ez is igaz, azt azért mindenképp hozzá kell tennem, hogy ennek a munkának az elvégzéséhez is szükség van bizonyos rutinra, amivel szerencsére rendelkezem. Van lehetőségem feltérképezni azokat a lehetőségeket, amelyek a fejlesztések irányába mutatnak, akár az önkormányzatok, akár a magyarság szempontjából.
Milyen feladatokkal foglalkozik segédtitkárként?
– Olyan tisztség ez, melyben a regionális fejlesztésekkel és az önkormányzatokat érintő fejlesztési elképzelésekkel is foglalkozom. Örülök annak, hogy egy kézzelfogható ügy irányításában vehetek részt. Nem unatkozom. Számos lehetőség előtt állunk, nagyon hangsúlyos szerepet kapnak az előttünk álló periódusban az infrastrukturális projektumok. Megfelelő légkört kell az önkormányzatainkban teremteni a beruházások érkezése érdekében. Szándékosan nem tettem hozzá, hogy „külföldi” beruházások. Meggyőződésem ugyanis, hogy vannak belföldi kapacitások is ezen a téren és nem kellene eleve kizárni annak a lehetőségét, hogy valaki itthonról itthon befektessen. A megfelelő légkör megteremtése a kulcsfontosságú. A lényeg az, hogy az önkormányzataink fejlődjenek, természetesen a magyar többségű önkormányzataink is. Hiszem azt, hogy megfelelő embereink vannak, akik a terepen képesek felmérni, mire lenne szükség ahhoz, hogy egy-egy község jobb befektetési potenciált nyújtson.
A nemzetközi kapcsolatok terén a régiókkal való együttműködés keretében már számos megállapodás született korábban, ezeket igyekezzük előbbre vinni, minél jobban kihasználni a közös célok megvalósítása érdekében a már létező jó kapcsolatokat. Ismeretes, hogy németországi, osztrák, olasz régiókkal hagyományosan jó kapcsolatokat ápol a tartomány, de még szorosabbra akarjuk fűzni a szálakat. Emellett, új régiókkal is keressük a kapcsolatokat, az első lépések már meg is történtek kazahsztáni, kínai, dél-afrikai köztársaságbeli partnerekkel. Tisztában vagyunk azzal is, hogy az együttműködési szándék papírra vetése nem elég. Szépen hangzik az is, de a konkrét együttműködés, a gazdaságba való beruházások, a kereskedelem előbbre vitele az igazi eredmény.
Be tud-e számolni olyan projektumokról, amelyek jelenleg aktuálisak?
– Nagy figyelmet szentelünk a határon átnyúló IPA-program keretében született együttműködési projektumoknak, melyeket a tartományi kormány is támogat. Jelentősek az anyagi források a Horvátország és Szerbia, a Románia és Szerbia, de természetesen a Magyarország és Szerbia közötti program vajdasági vonatkozású kezdeményezéseit illetően is. A kormány álláspontja az, hogy az infrastrukturális projektumokat részesíti előnyben, legyen szó akár a községi szinten, akár a regionális szinten megvalósulandó elképzelésről. Környezetvédelmi, energetikai, kis- és középvállalkozásokat támogató, az IT szektort fejlesztő projektumok vannak most többségben.
Jelenleg három aktuális területen tudok fejleményekről beszélni. A horvát–szerb határon átnyúló program kerete 34 millió euró volt. Lezárult a programnak ez a része, s több tíz kisebb projektummal pályáztunk, várjuk az eredményeket. A magyar–szerb program kerete csaknem 77 millió euró, az egészen biztosnak számító támogatások Vajdaság területén közel 25 millió euróra rúgnak. A harmadik a Romániával megvalósuló, határon átívelő együttműködés, 88 milliós keretösszeggel. Ide tartozik a Bega folyó és csatorna infrastrukturális fejlesztése, mely 14 millió eurós vállalkozásnak számít, felújítják a zsilipeket, kerékpárutat építenek a folyó mentén, Nagybecskereken pedig kikötőt hoznak létre.
Külön kell beszélnünk a magyar–szerb együttműködés kiemelt projektumairól. A Colorful Cooperation néven jegyzett kulturális együttműködést serkentő projektum közel 4 millió euróba kerül és művelődési központok létrehozását irányozza elő a határ mindkét oldalán. Felújítják a Baja és Bezdán közötti csatornát egy 9 millió eurós projektum keretében. Több mint 3 millió eurós projektum a Szabadka–Csikéria–Bácsalmás–Baja vasútvonal rekonstrukciójához elengedhetetlen tervdokumentációnak az elkészítése. Egy magyarkanizsai projektum 7 millió euróba kerül, a szennyvíztisztító felépítéséről van szó, meg ehhez kapcsolódóan egy mobilis gát kiépítéséről. Tervek vannak a Kübekházánál és Rábénál tervezett határátkelők megnyitására vonatkozóan is, ami 5,5 millió eurót vesz majd igénybe.
Milyen az együttműködés a kormányon belül?
– Egy komoly munkáról és korrekt viszonyról tudok beszámolni. A VMSZ tisztségviselői külön is rendszeres koordináción vesznek részt, amelyen megvitatjuk, mit sikerült megvalósítanunk a különböző titkárságokon belül és mire fókuszálunk az előttünk álló időben. Vannak közöttünk fiatal és tehetséges szakemberek, de idősebb és tapasztaltabb személyek is. Ez így a jó. Lényeges a fiatalság és az energia, de a rutin és a tapasztalat is a sikeres munka érdekében. Oda kell figyelnünk az eseményekre és egymásra is, s mindeközben annak a célnak kell lebegnie előttünk, hogy egy megfelelő érdekérvényesítést képviseljünk.
Ezek szerint jó döntésnek tartja azt, hogy a VMSZ kormányon belülről politizál a politikai fordulatot követően is Vajdaságban?
– A kulcskérdés a kisebbségi politizálásban mindig az, hogy hatalmi vagy ellenzéki pozícióból folytassa-e valaki a politikát. A döntés azonban egyértelmű. Saját tapasztalataimról tudok beszámolni. Kemény ellenzékiek voltunk a múltban. Más időszak volt az, de tény, hogy az ellenzéki politikus vagy szervezet abból a szerepből valóban kovácsolhat politikai tőkét magának, népszerű lehet, jókat odamondhat, verheti az asztalt, ha arra szükség van. Könnyebb ez, mint aktívan tenni a polgárok érdekében. A kilencvenes években ez így volt rendjén, akkor a VMSZ természetesen nem akart a miloševići rezsim egyik kormánytényezőjévé válni. Mindez azonban 2000 után megváltozott. Ha csak az elmúlt évek eredményeire tekintünk vissza, máris világossá válik, hogy létjogosultsága van a kormányon belüli politizálásnak. Akár a fejlesztéseket, a magyar közösséget érintő előrelépéseket, akár intézményeink fejlődését figyeljük. Eredményes kisebbségi politizálás csak úgy képzelhető el, ha az ember tenni is tud valamit, a döntéshozásban van. Nem szabad megengedni, hogy mások döntsenek helyettünk. A politika nem szerelem kérdése. Érdekek kérdése.
