Minden erőmmel a magyar közösséget szolgálom

Az eseményhez kapcsolódó fotógalériát ITT tekintheti meg.

Lapunk főszerkesztője nemrégiben vehette át a Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozatának állami kitüntetését a vajdasági magyar közösség kulturális örökségének és hagyományainak megőrzése érdekében végzett több évtizedes munkájáért. Varjú Mártával a neves elismerés kapcsán csütörtökön délután kollégánk, Virág Árpád beszélgetett.

– Pontosan tudom, mikor értesültem a kitüntetésről. Október 20-án, Kanizsa napján, de ezt titokban kellett tartani, így hónapok teltek el ebben a titokban. Feszített a dolog, persze, mert újságíró vagyok, és nem volt egyszerű, de csak a férjemnek mondtam el, senki más nem tudta.

Még akkor sem lehetett elmondani, amikor már kiderült az időpont, hogy mikor vesszük át. Egyedül akkor vált nyilvánossá, amikor hivatalosan megérkezett a szerkesztőségnek a meghívó. Tulajdonképpen én az első bejelentéstől kezdve egy eufórikus állapotban voltam, és ez csak fokozódott, madarat lehetett volna velem fogatni. Nagyon nehéz volt, hogy nem oszthattam meg az örömömet a kollégákkal, hanem ezt magamba kellett fojtani. Aztán amikor eljött az idő, akkor meg annyira sok munkám volt, annyira fokozódtak az események, hogy úgy még igazán, elengedetten nem is tudtam örülni a dolognak – fogalmazott a főszerkesztő, aki bevallása szerint is munkamániás.

– A Magyar Szó az életem! Tehát itt nincs kérdés, hogy én ezt azért csinálom, mert szeretem, akarom, és szolgálom ezt a közösséget minden erőmmel. Teszem a dolgom, soha nem gondolkodtam díjban, de jólesik, és bizonyíték arra, hogy talán jól végeztem azt, amit eddig csináltam – mondta.

A beszélgetés során szóba került, hogy a főszerkesztő még egyetemi éveinek idején szeretett bele az újságírásba.

– A jogi egyetemre jártam, a harmadik évet lehallgattam, de nem bírtam beírni a negyediket. Két vizsgám maradt, ezért meg kellett a harmadik évet ismételnem. Otthon azt mondták, hogy kezdjek magammal valamit. Nálunk mindig volt a házban Magyar Szó, az anyukám meglátott a vasárnapi számban egy pályázatot, hogy hat újságírót keresnek, én pedig jelentkeztem a pályázatra. Amikor a vezetőség meghallotta, hogy még egyetemi hallgató vagyok, akkor azt mondta a főszerkesztő-helyettes, hogy fejezzem be az egyetemet, mert nagyon sok olyan újságíró van itt, akinek nincs végzettsége, és befejezetlen egyetemmel dolgoznak. Kaptam ösztöndíjat tőlük, és folytattam a tanulmányaimat, de közben már bedolgoztam az újságnak. Nyáron kötelező volt egy vagy két hónap nyári gyakorlatra bejönni. Az első alkalommal nem is akartam innen elmenni. Tele volt a deszk, 250-en voltunk akkor. Nekem nagyon tetszett az a légkör, nagyon lelkes voltam, de amikor eljött a szeptember, akkor visszamentem az egyetemre, de továbbra is rendszeresen írtam. Amikor letettem az utolsó vizsgám, akkor borzasztó örömmel jöttem a Magyar Szóba. 1985 nyarán kezdtem dolgozni június 15-én, tehát most nyáron lesz 38 éve.

Varjú Márta 2011-ben lett a lap főszerkesztője.

– Mindig újságírónak tartottam magam. Nemrégiben áttekintettem, hogy mi mindent csináltam újságíróként. Úgy érzem, hogy sokkal többet letettem az asztalra. Szóval amikor főszerkesztő lettem, nem kellett magyarázkodnom, hogy kicsoda vagyok, mert mindenki ismert már. A főszerkesztőségem idején viszont sokat változott a lap arculata, mert ha megnézzük azt a Magyar Szót, amit én átvettem 2011-ben, annak az újságnak a címoldalát, az arculatát, a mondanivalóját és az összetételét, ahhoz képest érzékelhető a változás. Ma már máshogy néz ki az újság, sokkal jobb, sokkal szellősebb, sokkal modernebb, de amire én a legbüszkébb vagyok az, hogy nemcsak magyar nyelven, hanem magyar szellemiségben készül a lap. Amikor főszerkesztő lettem, rögtön azzal kezdték, hogy a nyomtatott sajtónak meg vannak számlálva a napjai. Erről én akkor hallani sem akartam, most sem akarok, és sokat küzdöttem azért az írott sajtóért. Szerbiában csak a magyar kisebbségnek van napilapja. Senki másnak nincs. Nekünk ez megadatott, és ezzel élnünk is kell. Meg kell ragadni az alkalmat és naponta bizonyítani a létjogosultságunkat. Mi mindennap elkészítünk egy napilapot és egy hetilapot, mert mindennap van mellékletünk is. Úgy érzem,ez a csapatnak az érdeme, a Magyar Szó-soknak, hogy mi ezt meg tudtuk valósítani – zárta gondolatait Varjú Márta. Az est folytatásában jókedvűen mesélt első munkáiról, az elért sikerekről, és a kollégáival közös emlékeiről.