Szerbiában minden negyedik felnőtt munkanélküli, a lakosság majdnem egyötöde tartozik a statisztika szerint a szegénynek minősített kategóriába. A kérdés az, hogyan lehet ezeken a meglehetősen lehangoló számadatokon javítani akkor, amikor a világgazdaság sem éppen a fénykorát éli. Tény, hogy Szerbiában alapos változásokon kell átesnie a foglalkoztatáspolitikának és a szociális politikának ahhoz, hogy a gyakorlatban is észlelhető, hatékony eszközzé válhasson. Az Európai Unió kész minden segítséget megadni ennek a reformfolyamatnak a sikeres véghez viteléhez, ezért járt a legutóbb Belgrádban, s folytatott a kormány és a képviselőház tisztségviselőivel megbeszéléseket Andor László, az Európai Bizottság foglalkoztatásügyi és szociálpolitikai főbiztosa. A médiának adott első nyilatkozatában rögtön rámutatott arra, hogy a fenti adatok, továbbá az, hogy a fiatalok felének nincs munkahelye, riasztóvá teszik a helyzetet. Lapunknak is a témával kapcsolatban nyilatkozott.
Az EU minden segítséget kész megadni a szükséges reformok befejezéséhez. Mi az, amin mindenképp változtatnia kell Szerbiának?
– A folyamat most vette kezdetét, a miniszterelnök helyettesével és az európai ügyekkel foglalkozó miniszterrel elindítottuk a foglalkoztatási és szociális reformprogramot. Bizony sok feladatot felsoroltunk. Ami szembeötlő, az az alacsony foglalkoztatási ráta, a magas munkanélküliségi szint. Vannak olyan társadalmi csoportok – mint például az alacsony képzettségi szint jellemezte cigányság –, amelyek esetében nem lehet egyik napról a másikra eredményeket elérni. Bármiféle gazdasági- és társadalompolitikának egy komplex stratégiai szemlélettel kell mindehhez rendelkeznie. A most elindult folyamat konzultációk által halad majd tovább, melyekbe be kell vonni a szociális partnereket, a munkáltatók és munkavállalók képviselőit, a civil társadalom, a kisebbségek képviselőit is annak érdekében, hogy a kidolgozott intézkedések, reformtörekvések minél szélesebb társadalmi csoportok igényeivel találkozzanak.
A szakszervezetek nem értettek egyet azzal a javasolt intézkedéssel, amely megkönnyítené a munkába állás és az elbocsátás folyamatát is. Egy ilyen újítás szerintük Szerbiában nem vezethető be, mert itt nem óvja a munka nélkül maradt személyeket olyan bejáródott védelmi mechanizmus, mint Európa más országaiban.
– Az unión belül elég sokszínű a helyzet. Jelenleg több olyan állam létezik, amelyik a szerbiaihoz hasonló gondokkal küzd. Nagy ifjúsági munkanélküliség van Görögországban és Spanyolországban is, még nagyobb is, mint itt. Szerbiában azonban további gond például a nők nagyon alacsony foglalkoztatottsági szintje. Szerbia tehát olyan problémákat egyesít magában, melyek így együtt egyik uniós államban sem jelennek meg. Látszik, hogy itt a kormányzattól elvárnak egy olyan munkaerő-piaci reformot, amely nagyobb fokú rugalmasságot tesz lehetővé. Ugyanakkor, ha minden egy olyan időszakban zajlik, amikor átalakítják az állami vállalatok egész rendszerét, ami további elbocsátásokat eredményezhet, akkor minden bizonnyal olyan intézkedésekre is szükség van, melyek pozitív kilátásokat hoznak, főként a fiatalok részére. Ezért a kormányzat figyelmébe ajánlottam az unión belül működő úgynevezett ifjúsági garancia megfontolását. Kiegyensúlyozottabbá teheti a munkaerő-piaci reformot, ha az egyik oldalon valóban megvalósul ez a rugalmasság, a másik oldalon pedig szavatolják a fiatalok számára, hogy nem maradnak túl sokáig munka nélkül. Az ezzel kapcsolatos – még a bevezetés folyamatában álló – uniós döntés értelmében abban az esetben, ha valaki huszonöt év alatt munkanélkülivé válik, vagy nem tud munkát találni magának négy hónapon belül, a foglalkoztatási szolgálat feladata lesz számára munkalehetőséget, tanulási lehetőséget vagy gyakornoki állást biztosítani.
Ha a vajdasági magyar közösség boldogulásáról beszélünk, tényként állapíthatjuk meg, hogy ennek a közösségnek is meg kell tudnia erősödni gazdaságilag is. Hogyan képzelhető ez el, segíthetnek-e az olyan elképzelések, mint amilyen a Kárpát-medencei magyar gazdasági növekedést előirányzó Wekerle-terv?
– A kérdés voltaképpen az, hogy mennyire tudunk kiegyenlítő mechanizmusokat beiktatni a gazdasági átalakítás folyamatába. Most Vajdaságnak elsősorban a Szerbia egészében beindult folyamatra kell koncentrálnia, mely az uniós tagjelöltséggel vette kezdetét. Az uniós támogatások folytatódnak, amelyből minden régiónak megfelelően részesednie kell. Mi azt akarjuk, hogy ez a folyamat inkluzív legyen a foglalkoztatás és a szociális kérdések terén is. A szociális partnereknek, a civil társadalomnak, a kisebbségeknek is megfelelő szerepet kell kapniuk a programok kidolgozásában és végrehajtásában. Ehhez információ kell, jelen kell lenni Belgrádban, s rendelkezni kell a megfelelő brüsszeli kapcsolatokkal is.
Lehet-e határidőkről beszélni, amikor a szociális szféra átalakításában gondolkodunk?
– Belgrádban is azt mondtam: a határidőknél fontosabb az, hogy jó döntések szülessenek. A társadalom igényeit kielégítő, kiegyensúlyozott fejlődést lehetővé tevő döntésekre van szükség. Ha határidőkben gondolkodunk, az gyakran csalódáshoz vezet. Szerbiában a munkavállalók és munkáltatók is arra panaszkodnak, hogy nincsenek bevonva kellőképpen a döntéshozásba, s ez nem megfelelő alap egy fenntartható foglalkoztatáspolitika kialakításához.
