Az anyaországi Kalapács együttes, élén Kalapács Józseffel, a magyarországi heavy metal zene egyik igazi ikonjának számít. Tagjai a tradicionálisabb vonalat képviselik, alapvetően tiszta rockzenét játszanak, egy erősebb, szókimondóbb, nyersebb stílusban. Szombaton a közép-bánáti Magyarcsernyén a falunap keretében csaptak volna a húrok közé, az időjárási körülmények azonban nem kedveztek, amint a technikusok befejezték a színpad előkészítését, sajnos megeredtek az ég csatornái, és a hatalmas felhőszakadás miatt lefújták a koncertet.
Másnap a zenekar egy közleményt adott ki, amelyben közölte, hogy a bulit nagyon várták, és hozzátették azt is, hogy a tapasztalataik alapján, időjárási szempontból, minden szabadtéri rendezvény kockázatos. – Vártunk, amíg tudtunk, de amikor a színpadtechnika a vihar közepén úgy döntött, hogy bontani kezdi a felszerelést, nem maradt választásunk. Reméljük, tudjuk pótolni egyszer – fogalmazott az együttes a hivatalos Facebook-oldalán.
Kalapács József megérkezése után terepszemlét tartott és fényképezkedett a rajongókkal (Vidács Hajnalka felvétele)
A zenekar Kalapács József énekessel együtt már korábban megérkezett, így a frontember a backstage-ben fogadta a média képviselőit, köztük napilapunkat is, egy rövid beszélgetésre. Az énekes a fellépéseket illetően elmondta, hogy minden meghívásnak és felkérésnek szívesen eleget tesznek, évente három-négy vagy öt alkalommal mennek Erdélybe, s majdnem ennyi meghívásnak tesznek eleget a Felvidéken is, és az is kiderült, hogy a Délvidéken van a legkevesebb fellépésük.
– A felkéréseket mindig érkezési sorrendben fogadjuk, tehát hiába keresnek meg bennünket bárhonnan egy adott időponttal, ha akkor már foglaltak vagyunk. Jellemzően Kis-Magyarországon van a legtöbb fellépésünk, illetve néhány évente egy kisebb, szabad csapattal elmegyünk az USA-ba vagy a Kanadában élő magyar közönségünkhöz is egy diaszpóraturnéra – sorolta Kalapács József.
Az énekes elárulta, hogy tizennyolc éves korában lépett be az első zenekarba, addig pedig sodródott az árral és azzal az életérzéssel, amit a magyarországi rock’n roll akkoriban jelentett.
– Amikor Magyarországon elkezdődött a rock’ n roll-élet a P. Mobillal, a Beatrice zenekarral, a Korállal, a Piramissal és a Hobo Blues Banddel, szakközépiskolás tinédzser voltam, és eljártam ezekre a koncertekre. Nagyon élveztem, nagyon szerettem azt az időszakot, és jómagam is elkezdtem ilyen stílusú dalokat írni. Nyilván akkor nem voltak olyan technikai feltételek, mint ma, de hobbiszinten foglalkoztam ezzel, és aztán amikor véletlenül úgy hozta az élet, hogy egy ismerősökből álló együttes énekest keresett, hozzászegődtem. Egy ösztönös, automatikus vágy volt ez – fogalmazott a művész.
A heavy metalos dalok éneklése eléggé igénybe veszi a torkot, mert az énekes nem bánhat kesztyűs kézzel a hangjával. Kalapács József ezzel kapcsolatban elmondta, hogy az emberi hang folyamatosan változik, formálódik, néha még a hangfaj is. Egész más hangja volt tinédzserkorában, akkor vékonyka gyerekhangon énekelt, mostanra pedig sokkal férfiasabb, és ez így van mindenkinél, azoknál is, akik csak leszaladnak beszélgetni a boltba. Amikor szóba került az, hogyan fedezték fel őt, és ő hogyan fedezte fel az énekhangját, akkor nevetve megjegyezte: nem hinné, hogy a felfedezésben rejlik minden.
– Énekelni egészséges dolog, még ha csak a konyhában is történik, de azon nincs mit felfedezni. Viszont, ha az előadó közönségének tetszenek az előadott dalok, az nyilvánvalóan előbb-utóbb nagyobb népszerűséget is hozhat a számára. De semmi baj nincs azzal sem, hogyha valakinek ez nem hoz semmit, mert a zenének a lényege maga a zene, tehát az, hogy művelni kell, csinálni kell, mert erre szüksége van az ember lelkének. Ez olyan adomány, amit így kapott az emberiség – meg tudjuk hallani a hangi különbségeket, tudunk a ritmusra reagálni, át tudjuk élni a zenei produktumokat. Ez egy csodálatos dolog, ugyanúgy, mint ahogyan beszélni tudunk vagy ahogyan tudunk verseket írni, és ezek egészen más megközelítéseket tudnak hozni az életünkbe. Tehát ezek nagyon jó dolgok, az, hogy az ember képes valamilyen módon viszonyulni a művészetekhez, és hogy ezek a művészetek teljesebbé tudják tenni az életünket.
Azt gondolom, hogy ez a lényeg. Nem hiszek az egyedi hangokban, ugyanis rengeteg egyedi, különleges hangú ember van, aki itt meg is állt, mert ettől még nem biztos, hogy bárkit is érdekelné az ő művészete, ha az nem művészet – fejtette ki Kalapács József.
Az énekestől a színművészet sem áll távol, 1992 óta kisebb-nagyobb projektekben játszik színészként is, főleg zenés darabokban. – Jövőre lesz harminc éve, hogy a Madách Színház tagja vagyok, úgyhogy benne vagyok a színházi életben is. Próbálkoztam több mindennel, de nem érthet az ember mindenhez – zárta gondolatait Kalapács József.
Nyitókép: Az énekes a színpadi technika összeállítása során is szereti a kezében tartani a dolgokat (Vidács Hajnalka felvétele)
