Hosszas vitát és huzavonát követően végül mégis kivágták a Savinac történelmi emlékhely területén álló, legalább hatszáz – de egyesek szerint akár nyolcszáz – éves tölgyfát. A munkások csütörtökön hajnalban végezték el munkájukat. A tölgyfa a 11-es közlekedési folyosó, az úgynevezett Belgrád–Dél-Adria autópálya Ljig környéki szakaszán állt. A szóban forgó szakaszon hosszabb ideje szüneteltek a munkálatok, mivel a fa útban volt.
A legtöbben azt nehezményezik, hogy a fát az éj leple alatt vágták ki. Miliša Nikolić, a savinaci helyi közösség tanácsának elnöke szerint a munkálatokat nappal, szerzetes jelenlétében kellett volna elvégezni, mivel a helyiek szentségként tisztelték a fát és megmagyarázhatatlan, természetfeletti erőt tulajdonítottak a tölgynek.
A fát pap jelenlétében kellett volna kivágni és nem akkor, amikor a vámpírok előbújnak rejtekhelyükről, hangsúlyozta Nikolić.
– A tölgyfa olyan volt, mint egy történelemkönyv. A helyiek szentségként tisztelték, tövében rendszeresen tartottak szertartást. Sem a törökök, sem a kommunisták nem bántották, most viszont éppen egy jeles egyházi napon, a nikápolyi 45 vértanú napján vágták ki – fejtette ki Nikolić.
Hasonlóan vélekednek a Szerbiai Zöldek. A párt mélységesen elítéli a „pusztító tettet”.
– Éjszaka vágták ki a fát, hiszen szerették volna megakadályozni, hogy a helyiek kivonuljanak a tölgyfához és tiltakozzanak. Szégyenletes, hogy a szerbiai államvezetés képtelen civilizált módon megoldani a polgárokkal és a helyi önkormányzatokkal meglévő nézeteltéréseket. Éjszaka kiküldeni a favágókat nem civilizált problémamegoldás. Több megoldás is létezett, amely mind a polgároknak, mind pedig az államnak megfelelt volna. A tölgyfát meg lehetett volna őrizni és az autópálya is épülhetett volna. Az állam azonban sem a környezetvédők, sem a szakértők, sem pedig a polgárok véleményét nem vette figyelembe. A polgárok hatszáz éven át őrizték ezt a fát. Válaszként az államvezetés szakszerűtlen, nem demokratikus és nem környezetbarát politikájára aktivistáink a polgárokkal együtt 600 tölgyfát ültetnek majd el. A tölgyfa a környezetvédelemért folytatott harc és a felelőtlenség szimbóluma lesz – fogalmaznak a Zöldek közleményükben.
Mgr. Duško Brković botanikus, a Zöldek čačaki helyi szervezetének elnöke a szerb történelem néma tanújának nevezte a tölgyfát.
– Ha viccesre venném a hangnemet, akkor azt mondanám, hogy ez a fa Miloš Obilićre és Đorđe Petrović Karađorđera is emlékezett, sok mindennek volt a tanúja – jegyezte meg Brković.
A favágók később azt állították, hogy a fa törzse belül már teljesen korhadt volt. Állításukat azzal próbálták alátámasztani, hogy a munkálatok csupán másfél órát vettek igénybe.
A három favágó közül ketten nem kívánták elárulni nevüket. A harmadik, a ljigi Dragan Jovčić (53) azt nyilatkozta az újságíróknak, hogy már nagyon régóta dolgozik favágóként, ekkora tölgyfát azonban még soha nem kellett kivágnia.
– Nem félek, amiért kivágtam. A papok is beleegyezésüket adták a favágáshoz. Egyébként is, a tölgy legfeljebb húsz éven belül biztosan kiszáradt volna, nagyon beteg volt már – mondta Jovčić.
A férfi feltehetőleg azért mondta, hogy nem fél, mivel a környékbeliek kegyhelyként tekintettek a tölgyfára és a babona szerint átok kerül annak a családjára, aki kivágja a fát.
Zorana Mihajlović építési, közlekedési és infrastrukturális miniszter néhány nappal ezelőtt jelentette be, hogy a tölgyfa kérdését legfeljebb tíz napon belül megoldják. A fa beteg, a helyi templom udvarában pedig több tölgyfát is ültetnek majd helyette, ígérte akkor Mihajlović.
A tölgyfa két évvel ezelőtt került az útépítők útjába. Ekkor heves közvita kezdődött arról, hogy a fát ki kell-e vágni, vagy mégis meg lehet őrizni. Aleksandar Vučić akkor még kormányfő-helyettesként azt mondta: a fa nem akadályozhatja meg az autópálya építési munkálatainak folytatását. Egy hatszáz éves fa ilyen jellegű védelme vidékiességről árulkodik, jegyezte meg Vučić.
Egyébként az államvezetés már akkor, két évvel ezelőtt eldöntötte, hogy a fának „mennie” kell, ugyanakkor az illetékesek mindeddig senkit nem találtak, aki hajlandó lett volna kivágni.
