Tegnap kezdte, és december 10-éig vizsgálja az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága azt, milyen mértékben tesznek eleget az államok az Emberi Jogok Európai Bírósága által meghozott ítéleteknek, hogyan hajtják ezeket az ítéleteket végre, vagy végrehajtják-e azokat egyáltalán. Minden a bíróság által meghozott ítélet kapcsán vizsgálatot folytatnak le, a jelentősebbnek számító ügyek között pedig ott lesz a Szerbiában a szülészetekről eltűnt csecsemőknek a témája, mellyel 2013-ban foglalkozott az Emberi Jogok Európai Bírósága.
A legmélyrehatóbban minden bizonnyal Zorica Jovanović Szerbia ellen benyújtott keresetét vizsgálják majd meg, az anya emberi jogainak folyamatos megsértése miatt, ami abban nyilvánult meg, hogy az állam sorozatosan elmulasztott hiteles információkat nyújtani számára fia sorsával kapcsolatban, aki állítólag 1983-ban halt meg a szülészeten.
Az Emberi Jogok Európai Bírósága 2013-ban arra kötelezte az államot, hogy tízezer eurós kártérítést fizessen ki Zoricának, valamint fedezze a bírósági tárgyalás költségeit is. A bíróság megállapította, hogy a szerb állam harminc évvel a baba megszületését követően sem volt képes valós, hiteles adatokkal szolgálni az édesanyának, nem tudták számára bizonyítani, mi is történt a gyermekével, aki a szülést követően eltűnt a kórházból. A babáról az utolsó információk arról szóltak, hogy egészséges állapotban jött világra a ćuprijai szülészeten 1983 októberében.
Az európai bíróság három évvel ezelőtt véleményének adott hangot, hogy az állam ugyan mutatott jeleket arra vonatkozóan, hogy szeretnék rendezni ezt az ügyet, a foganatosított intézkedések azonban nem voltak sem eléggé szisztematikusak, sem eléggé intenzívek ahhoz, hogy valamivel közelebb kerüljünk az igazsághoz. Szerbiát arra utasították, hogy alapítson egy független ügynökséget, amely csak az ilyen esetekkel foglalkoznia, ilyen eset pedig több száz létezik évente. Egy évet hagytak az ítélet teljesítésére, ez az egy év pedig 2014. szeptember 9-én már lejárt, előrelépés azonban nem történt.
VOLTAK, AKIK DNS-VIZSGÁLATTAL BIZONYÍTOTTÁK IGAZUKAT
Lapunk egy korábbi kommentárban részletesen foglalkozott a témával. Az elmúlt évtizedekben több ezer szerbiai család élt át az említetthez hasonló tragédiát, történeteik szinte azonosak: szülés után a szülők nem látják többé gyermeküket, nem kapják meg a holttestet, és a kórház vállalja a temetést. Nincs kórházi zárójelentés, nincs halotti bizonyítvány, a többéves kutatómunka után megszerzett boncolási jegyzőkönyvön nem szerepel aláírás, pecsét. A legtöbb szülőben csak akkor ébredt fel a gyanú, amikor felszólítást kaptak, hogy írassák be halottnak vélt gyermeküket az iskolába vagy a fiuk vonuljon be katonának. Ők ma már biztosak benne, hogy a csecsemőket 250 ezer és 2 és fél millió német márka közötti áron egyszerűen eladták. Voltak, akik DNS-vizsgálattal bizonyították igazukat, és az is előfordult, hogy a szülők felkutatták halottnak hitt gyermeküket.
TÍZ ÉV ALATT 1500 BEJELENTÉS
Az eltűnt gyermekek szüleit tömörítő egyesület tagjai szerint az ügyek hátterében egy kiterjedt bűnszövetkezet áll, az állam pedig évtizedeken át a szőnyeg alá söpörte a problémát. Bár 2005-ben és 2010-ben is alakult parlamenti vizsgálóbizottság ezeknek az ügyeknek a felderítésére, de visszamenőleg szinte lehetetlen volt bármit is kinyomozni. Az egyesület tagjai szerint nekik bizonyítékaik vannak arra, hogy a legtöbb csecsemőlopás Kruševacon, Újvidéken és Belgrádban történt. Adataik letaglózóak: az első feljelentés 55 évvel ezelőtt, 1959-ben született, csak az utóbbi tíz évben 1500 szülő jelentette be kisbabája eltűnését, és hatezren gyanakodnak csecsemőlopásra – több mint a felük olyan igazolást kapott a temetkezési vállalattól, hogy gyermeküket nem temették el. Az 1500 feljelentésből egyetlenegyben sem született bírósági ítélet, és mindegyik ügy elévült.
