Ma reggel újból gyerekzsivajjal tőltődtek meg az iskolák és mindenhol megszólaltak az órára hívó csengőszók, jelezve ezzel, hogy megkezdődött az újabb tanév. Mindannyian örülünk annak, hogy nem kellett elhalasztani a tanévkezdést, hogy nem rövidített formában és nem online, hanem a valódi térben, az osztálytermekben kezdődött meg a munka. Kicsit fura és szomorú is, hogy ezeket az egyébként magától értetődő dolgokat, természetes feltételeket szinte elveszítettük a mögöttünk álló években és ma már ki kell hangsúlyoznunk a meglétüket, de most egy ilyen világban élünk.
A nyár hosszú volt, forró és bizonyára mindenkinek kalandokkal teli, és ez után a sok élmény után tanár és diák egyaránt feltöltődve tér vissza a tanügyi és az osztálytársi közösségbe.
Akik elsőbe indulnak, ők a legizgatottabbak, legyenek hét, vagy tizenöt évesek, az első osztály az általános és a középiskolában is nagy kihívás, mérföldkő az ember életében. Az iskola új ismeretségeket, új barátokat hoz, a kiselsősök előtt a tudás kapuját tárja ki, a nagyok előtt a további lehetőségeket villogtatja.
A tanévkezdésben mindig van egy kis keserűség is a véget ért vakáció miatt, de az öröm, ami abból fakad, hogy az iskolában, az osztályközösségben újabb kalandok várják őket, ennél sokkal nagyobb.
Azt kívánjuk, legyen ez egy olyan tanév, amelyben tanár és diák egyaránt kibontakozhat, amelyben a tanítás mindvégig az osztálytermekben folyhat, legyen számtalan osztálykirándulás, verseny és megmérettetés.
