A múlt héten a bácsfeketehegyi kunsági táborban találkoztunk Marčeta Jasminával, az udvarnoki művelődési egyesület elnökével, a Vajdasági Magyar Szövetség helyi szervezetének elnökével, aki úgy vélte, hogy neki is és Pál Károlynak, a VMSZ ügyvezető alelnökének is van hozzáfűznivalója a lapunk múlt pénteki számában megjelent, Udvarnokon feladták című cikkhez, amely arról szólt, hogy a faluban az idén sem íratják magyar tagozatra a gyerekeiket a magyar szülők. Egyedül talán a címmel lehetett vitatkozni, de az egy bizonyos véleményt tükröz, s ezért is egyeztünk meg abban, hogy a cikkben felsoroltakról nem nyitunk vitát, esetleg azt tesszük hozzá, ami abból kimaradt: történetesen, hogy vannak ellentétes folyamatok is, amelyek azzal kecsegtetnek, hogy a beolvadási folyamat talán mégis visszafordul, vagy legalábbis minimalizálódik.
Egyetértettünk abban, hogy tavaly valóban nyolc magyar elsős lehetett volna Udvarnokon, de a magyar szülők nem íratták őket magyar tagozatra. Abban is megegyeztünk, hogy az idén két magyar gyereket nem írattak magyar tagozatra. Más szóval: nyilvánvaló, hogy fogy az udvarnoki magyar gyerekek száma is, akárcsak a szerb gyerekeké.
– A létszám alapján tény az is – fűzte hozzá Pál Károly, aki az utóbbi időben sokat dolgozott a bánsági szórvány politikai és kulturális felkarolásán –, hogy az udvarnoki iskola még így is megszűnhet, mert nincs elegendő gyerek.
Beszélgetőtársaim szerint azonban ebből nem lehet egyértelműen azt a következtetést levonni, hogy az udvarnokiak feladták magyarságukat.
– A VMSZ helyi szervezetének tavalyi megalakulása óta ötven tagja van, és a magyar választói névjegyzékre a tavasszal több mint 300 ember iratkozott fel, vagyis a nagykorú lakosság 95 százaléka. A választásokon a szavazatoknak szintén ugyanilyen arányát kapta a VMSZ támogatta Magyar Összefogás listája – mondta Marčeta Jasmina, de hozzátette: való igaz, a tavalyi helyi választásokon a VMSZ egyetlen helyet sem szerzett a helyi közösség tanácsában, így valójában egynemzetiségű testület alakult. Mint mondja, maga sem tudja igazán megmagyarázni, hogy ez hogyan történt, és azt sem, hogy a szülők miért íratják gyerekeiket szerb tagozatra. Mint mondja, talán félnek, és azt sem szokták még meg, hogy a magyaroknak is van politikai szervezetük. Megemlíti azt is, hogy hetente 25–30 gyerek jár a nemrégiben megalakított művelődési egyesületbe tánc- és énektanulás céljából, nemcsak magyarok, hanem szerb nemzetiségűek is, mert a szerbek egyelőre nem szervezték meg saját egyesületüket.
Pál Károly szerint a magyarok szerveződését reagálták túl a boszniai szerb betelepülők, s ezért lett egynemzetiségű a helyi tanács.
– Még a független magyar jelölt sem tudott bejutni, pedig ő évekig próbálta képviselni a helyi magyarság érdekeit a testületben. Azt szeretném azonban hangsúlyozni, hogy az elhangzottakkal szemben vannak a beolvadással ellentétes folyamatok, és ezeket is meg kell említeni, mert ez a munka nagyon nagy erőfeszítéseket követel. Az MNT-választásokat követően enyhülni látszik a szerb lakosság „sündisznó-felállása” a magyarokkal szemben, a művelődési egyesületben is együtt vannak a gyerekek, és nem gond, hogy magyar táncokat táncolnak és magyar dalokat énekelnek. Ennek a folyamatnak a része az is, hogy két sikeres műsort tartott a faluban a tordai művelődési egyesület, és a másodikon már az udvarnoki gyerekek is felléptek. Ezen a nagykunsági alkotótáboron hét udvarnoki, hét tordai és két tamásfalvi gyerek vett részt, és bácsfeketehegyi támogatással alkotótábort rendezünk Udvarnokon is. Bácsfeketehegy szorosabbra szeretné fűzni a kapcsolatokat Udvarnokkal, és biztosra vehető, hogy ezt az ajánlatunkat elfogadják, ahogyan azt is, hogy a helyi közösség tanácsának munkájában vegyen részt a VMSZ helyi szervezetének elnöke. Szeretnénk a Szekeres Alapítvány segítségével felújítani az egyébként igen jó állapotban levő művelődési otthont. Most éppen a szeptember 4-i Szent Rozália napi búcsúra készülünk a fiatalokkal, de még ezen az őszön fel fognak lépni Bácsfeketehegyen az udvarnoki fiatalok is. Az sem mellékes, hogy a falu hamarosan új plébánost kap Bogdán József személyében, aki egészen biztosan ezeket a folyamatokat fogja erősíteni. Végeredményben olyan hangulatot szeretnénk teremteni, amelyben megváltozik a magyar szülők jövőképe gyerekeik sorsát illetően. Jó lenne, ha önálló maradna az iskola, ez mindkét nemzeti közösség érdeke, és ha lenne benne nyolcosztályos tagozat mindkét nyelven. Torda közelsége és a demográfiai folyamatok miatt szóba kerülhet azonban az udvarnoki magyar gyerekek tordai tanulása is. Egyszóval azt szeretnénk elérni, hogy a magyar szülők értelmét lássák annak, hogy a magyarnak született gyerekeiket magyarként neveljék fel – mondta többek között Pál Károly.
