„Ha többen vagyunk, könnyebben elviseljük a nehézségeket”

A törökbecsei járás északi részén, a várostól mintegy 20 kilométerre található Beodra, mellette közvetlenül Karlova. 1946-ban a két falu egyesült, s nevüket Novo Miloševóra változtatták. Ekkor még közel 10 000 lakosa volt az „új” falunak, ma körülbelül hétezer – magyar még ezer sem, ők Beodrán élnek. A falu azzal került be a híradásokba a múlt héten, hogy 11 magyar gyereknek magyar óvodát szeretnének a szülők. Harcos „amazonokra” számítottam, ehelyett egy karakán nagyapával, egy szókimondó plébánossal és a helyi kézimunkacsoport vezetőjével találkoztam – mások nem vállalták a nyilvánosságot.

A karakán nagyapa, Rigó Ferenc valamikor VMDK-s aktivista volt, 2000 óta nem politizál. Ő volt az, aki az óvodás korú unoka és további 10 kisgyerek érdekében májusban nyakába vette a falut és azzal házalt a szülőknél: fogjanak össze, követeljenek magyar óvodai tagozatot ennek a 11 gyereknek. Nem volt mindenhol könnyű dolga, volt, hogy győzködni kellett a szülőt: „tudóssá” csak az anyanyelvén válhat a gyerek…

Kaptak is végül ígéretet, miszerint a beodrai óvodába járó, karlovai szerb napköziseket – a szülők legnagyobb örömére – áthelyezik Karlovára, így Beodrán lesz hely a 11 kicsi magyarnak, majd később mégis visszakoztak: csak Karlován – azaz 4 kilométerre a falutól – tudják őket befogadni. Ha a törökbecsei polgármester visszatér szabadságáról, a helyi közösség titkárával és a szülőkkel közösen megpróbálnak kompromisszumos megoldást találni, ennyit tudott Rigó Ferinek mondani a helyi közösség titkára.

Rigó Feriék utánanéztek annak is, hány gyerek született az utóbbi években a faluban – ennek alapján éveken át működhetne magyar tagozat, mert lesz utánpótlás. A magyar óvoda 2004-ben szűnt meg, eddig tartott a helyi magyar művelődési élet is, ekkor ugyanis a Magyar Kultúrkör épületét másnak adták, bérbe. Igaz, nagy érdeklődés már nem övezte a programokat: a kilencvenes évek elején innen is sokan elköltöztek, a faluban maradt férfiak közül pedig sokan maradtak agglegények. Nyugdíjból, szociális segélyből él az emberek zöme, meg persze fekete munkából, napszámból – más munkalehetőség a harisnyagyáron kívül itt nincs. Ha kubikolni kell, a magyar meg a cigány is kap munkát – mondja Rigó Feri.

Beodra katolikus temploma

„Furcsák az emberek és félnek – hogy mitől, magam se tudom megmagyarázni” – teszi hozzá kissé keserűen. Ezt jómagam is megtapasztaltam: volt, aki beszélgetni sem volt hajlandó velem, más „csak” a nevét nem adta.

Rigó Feritől Palatinus Irén, a helyi kézimunkacsoport vezetője kalauzol tovább, megmutatja a Szent László Katolikus Kört, beszervezi nekem a további riportalanyokat és elkísér az atyához is. Közben elmeséli: valamikor aktív cserkészélet volt a faluban, a férfiak pedig vasárnaponként összejártak ide sakkozni, társalogni. Ez a szép szokás lassan elhalt, egyedül a kézimunkacsoport működik, igaz, télen – mivel nincs pénzük fűtésre – nem itt, hanem háznál jönnek össze. „Szétszéledtünk, mert a saját bukszánkból nem futja erre, és támogatónk nincs. Kétféle magyarság van itt: van, aki tartja magát és van, aki beolvadt – emiatt is megosztottak vagyunk” – mondja.

Beodra pár éve még a Vajdasági Magyar Cserkészszövetség központjának számított, elnöke akkoriban Bővíz László plébános volt. Most kertésznadrágban, három cairn terrier társaságában fogadja a váratlan látogatót, és nem köt csomót a nyelvére, ha a beodrai magyarságról beszél:

– Olyan ember, aki a magyarság érdekeit itt érdemben tudná képviselni, szerintem nincs. Azt már többször szóvá tettem, hogy egyetlen magyar pártnak sem volt soha érdekes a beodrai magyarság. Úgy tűnik, hogy ez a több száz szavazó nem számít, mert senki nem akart itt ütőképes helyi szervezetet alakítani. Se politikai érdekképviseletre, se a kultúrélet szervezésére nincs emberünk – mondja.

A plébános 8 éve szolgál a faluban, 2003-ban indította el a Szent László Katolikus Kört – amíg ő szervezte, működött is, de miután már nem győzte, elsorvadt, mert nem volt helyette más. A cserkészmozgalomban kinevelt két utódot, ma már egyikük Szegeden, másikuk Budapesten él. Nem lesz értelmisége a falunak – aki elindul innen, azt el is veszítik. A gyerekek zöme pedig megelégszik azzal, hogy befejezi a nyolcadik osztályt vagy esetleg valami szakmát tanul.

– Beodrán nem a „hatalom” szünteti meg magyar tagozatokat, hanem a beodrai magyar szülők. Valamilyen létszámnál meg kell húzni a határt, az ésszerűség ezt diktálja. Nem győzöm hangsúlyozni a híveimnek: ha többen vagyunk, könnyebben elviseljük a nehézségeket. Nem könnyű ma több gyereket fölnevelni, de ha nincs, aki ezt fölvállalja, nincs jövő sem. Nem kell félni: a templomunkban két magyar zászló van, tudják rólam, hogy nagy magyar vagyok, de nagy tisztelettel vagyok mások iránt is. Büszke vagyok arra, hogy az egyik legnagyobb szerb a faluban úgy mondja: a mi papunk, ettől nagyobb elismerés nincs. Pedig vannak néha nagyon kemény beszélgetéseim! A beodrai magyarok nagyon jó szavazók, elég sokat tettek azért, hogy a mostani hatalom kapjon itt lehetőséget, én ezért számon is kérek ezt-azt néha az itteni vezetésnél.

A plébános az óvoda-ügy kapcsán arról is beszélt, hogy négy évvel ezelőtt ezt a harcot egyszer már megvívták: alulról jövő kezdeményezéssel és politikai eszközökkel is küzdöttek a magyar tagozatért, amit jóvá is hagytak, majd az egyik anyuka sugallatára a szülők visszavonták az aláírt nyilatkozatokat, és a gyerekeket beíratták a szerb óvodába. Most ugyanez a szülő (is) „harcol” a második gyerekéért.

– Ostobaság lenne, hogy azért, mert a karlovai szerb gyerekeknek a beodrai óvodában indítottak bölcsődét, a magyar gyerekek Karlovára járjanak óvodába – ez egy cserével megoldható. Tőlem ez ügyben nem kért senki segítséget, ha időben szólnak, talán másképp is alakulhatott volna. Arra is gondoltam: van egy egyházi ingatlanunk, fölajánlom, ingyen.

A plébános szerint emberi butaságon bukik és jó szándékon múlik a megoldás, ebből nem kell politikai tőkét kovácsolni. Azt is felidézi, hogy korábban megjelent az újságban a hír, miszerint a falu bejáratánál a Novo Miloševo alatt lefestették a „magyar” Beodra feliratot:

– Aki ezt közzétette, nem ismeri a történelmet és a történetet sem: a falu neve magyarul is, szerbül is Beodra, az itteni szerbek is így használják. A háború után összevonták Karlovát és Beodrát, ebből lett Novo Miloševo. A Magyar Nemzeti Tanács először tévesen határozta meg Novo Miloševót magyarul Karlovaként. Én ekkor jeleztem nekik: Karlova az a falu, ahol soha nem éltek magyarok, és ha már az összevont település magyar nevét keressük, akkor inkább a magyarok lakta Beodrát használjuk. Amikor kitették a táblákat, a település mindkét végére Beodrát írtak Novo Miloševo alá. A karlovaiak hogy is viselnék el azt, hogy az ő falujukat is Beodrának keresztelték el?! Még aznap éjjel lefestették a feliratot. A megoldás az lenne, hogy a karlovai faluvégen Karlova legyen Novo Miloševo alatt, de mivel ez nem hivatalos, nincs jó megoldás.

– Kérem, írja meg: nincs itt rossz hangulat, nem sorvadnak el és optimisták a beodrai magyarok! Évről évre megküzdünk mindenért, de áldozatot kell vállalnunk azért, hogy megerősödjünk.