Magamból indulok ki. Én még soha nem adtam orvosnak se kenőpénzt, se kávét, se drága italt, se semmi mást. Persze el kell mondanom azt is, hogy még soha nem voltam olyan beteg, és szerencsére a családomban sem volt senkinek olyan baja, hogy esetleg az orvos jóindulatára, megkülönböztetett figyelmére, vagy sürgős intézkedésére kellett volna igényt tartanom. Az általános orvosnál végigvárom a sort, a mikrobiológiáról az eredmény jó lesz négy nap múlva is, a véreredmény elég, ha két nap múlva lesz kész, de az valószínűleg nem lenne mindegy, ha történetesen sürgősen mágneses rezonanciára kellene mennem, és mondjuk csak egy hónap múlva kapnék időpontot. Nem vetem meg azokat, akik pénzt adtak egy orvosnak azért, hogy egy életbevágóan fontos vizsgálatra ne három hónap múlva, hanem akár másnap időpontot kapjanak. Akinek ennyire sürgős, annak biztosan van vesztenivalója, és néhány soron kívüli bejárás akár az életét is jelentheti. Persze nincs ez így rendjén. A kivizsgálási és gyógyítási folyamatban biztosan annak kellene előnyt élveznie, akinek az élete függhet attól, mikor kerül sorra, de a világ nem ideális. Ebben a világban az emberek pénzből élnek, és minél több van belőle valakinek, az annál nagyobb biztonsággal jár-kel a világban.
Leginkább az orvost szidjuk, hogy kenőpénzért valakit előnyben részesített, hogy pár ezer euróért valakit már másnap megoperált, hogy néhány százasért valakit előbb elküldött gyógyfürdőbe, mint minket, de ezzel az erővel azt a valakit is szidhatnánk, aki a pénzét fitogtatva törtet előre. Az orvosok lefizetése nem új keletű dolog, biztosan száz évvel ezelőtt is az járt jobban, akinek több pénze volt. Egyébként az sem igaz, hogy csak a jómódúak csúsztatnak borítékot az orvos zsebébe azért, hogy jobb bánásmódban részesüljenek. A megkülönböztetett figyelemre mindannyian igényt tartunk, pláne, ha megbetegedtünk. Ha nem vagyunk annyira tehetősek, akkor is próbálkozunk, pl. kávét vagy drágább csokoládét adunk a nővéreknek, hogy rendszeresen benézzenek hozzánk a szobába, vagy viszünk a doktor úrnak a jófajta barackpálinkánkból, hátha komolyabban veszi a betegségünket. Többször is szemtanúja voltam annak, hogy az egyik pékség tulajdonosának felesége rendszeresen burekkal és péksüteményekkel teli zacskóval érkezett az orvoshoz, valószínűleg ő is a megkülönböztetett figyelem érdekében ajándékozgatta el a portékáját.
Ilyen a világ. Mindig lesznek olyanok, akiket pénzért soron kívül fogadnak, és mindig lesznek olyanok is, akik e miatt háborognak.
