Amikor bejelentették, hogy a szabadkai Szabadegyetem előtt mélygarázst terveznek, már akkor is sokan voltak, akik nem értettek egyet az ötlettel. Az akkori kalkulációk szerint a befektetés három-négymillió euróba kerülne a városnak, és mindössze tizenhat parkolóhellyel nyernénk többet általa, legalábbis a számokból ez derült ki. És amíg tartanának a munkálatok, a most még meglévő parkoló megszűnne létezni, tehát hosszú időre tovább súlyosbítanák az egyébként is problémásnak kikiáltott parkolást. Az itt folyó beruházásokról pedig a szabadkaiak már jól tudják, valahogy sosem akarnak időben befejeződni, tehát az „egy éven belül elkészül” ígérethez általában hozzászámolnak még néhányat.
A nyilvános parkolóház ötlete aztán lassan feledésbe merült, egészen mostanáig, amikor bombaként robbant a felröppenő hír: az egész központot feláldoznák a kétszintes mélygarázsért.
Amikor először hallottam az ötletről, azt hittem, itt valaki nagyon félreértette a dolgokat. Miért túrnák fel a központot egy ilyen megalomán, ráadásul felesleges és irtózatosan drága projekt miatt?! Aztán előkerült az a bizonyos térkép, amelyen rózsaszínnel berajzolták a tervezett két garázs helyét a köztük lévő kétsávos összekötő folyosóval és megkaptam hozzá a tervezőmérnökök által mellékelt levelet is a részletes indoklással. A nagyon valószínű variáció és a tervezett két garázs haszna kifejezés és a nagyon határozott elképzelések nem éppen arra utalnak, hogy csak egy kósza ötlet volt, mint ahogy később állították. Számomra azonban már maga az ötlet is felháborító volt, hiszen egy ilyen projektum, melyet gyalogos- meg zöldövezet szólamok mögé rejtenek, tulajdonképpen fenekestől felforgatná a várost. Gondoljunk csak bele, hogy a Szabadság tér helyén egy hatalmas, nyolc-tíz méter mély gödör tátongana. Évekre feltúrnák a várost, rákényszerítve a közvállalatokat, hogy a teljes infrastruktúrát helyezzék át máshová, ami árammal, vízzel, gázzal, internettel stb. látja el az egész központot a városházától a bankokon keresztül az adóhivatalig. Csak ez önmagában több millió eurót emésztene fel, és magának a falazott szennyvízcsatornának az áthelyezése, mely éppen ott halad keresztül és mintegy másfél méter széles átmérőjű, technikailag szinte kivitelezhetetlen, mert nem tudnák megoldani az eső és szennyvíz elvezetéséhez szükséges csatorna lejtését. Sokan attól is félnek, hogy ennek a több tíz millió eurós beruházásnak egy részét valamilyen formában végül úgyis a polgárok fogják kifizetni, s megy a találgatás, ki áll az ügy mögött, s vajon mekkora hasznot húz majd mindebből. Ami pedig a mélygarázs megépítésének ésszerűségét és szükségességét illeti, gondoljunk csak arra, hogy továbbra is lesznek, akik előszeretettel parkolnak majd a fűre, vagy a drágábbnál drágább autókkal továbbra is a gyalogosövezetben fognak megállni, ha kávézni van kedvük a város legelőkelőbb utcájában, ahogy eddig is tették, hiszen a mélygarázs bizony messze lesz, végiggyalogolni a Korzón viszont olyan snassz.
Ez csak néhány olyan szegmentuma az ügynek, ami közfelháborodást keltett, pedig akkor még nem beszéltünk a Népszínházról vagy a Városi Medencéről, ami még mindig készül, csak valahogy megépülni nem akar. Feltehetően nem én vagyok az egyetlen, akit nem győztek meg arról, hogy ez a terv inkább csak egy kósza ötlet volt, mint határozott elképzelés, annak ellenére, hogy most mindenki szabadkozik és magyarázkodik.
Ez az ügy alaposan felkavarta a port, pedig nem kéne csodálkozni azon, hogy a nép dörmög, hiszen éhezik. Nem mélygarázs kell neki, hanem munka és pénz. Nem mélygarázs kell neki, hanem városi víz, szennyvízcsatorna, aszfaltozott utca. Majd ha mindez meglesz, és autóra, üzemanyagra is telik neki, talán egy mélygarázs gondolatával is megbarátkozna, amiért továbbra sem kellene feltúrni a város szívét.
