Tizenöt évvel ezelőtt alakult meg a Vajdasági Magyar Folklórközpont, melyet Józsa László a tízéves jubileumi ünnepségen a magyar népművészet logisztikai központjának nevezett. A régióra nézve egyedi és igen fontos feladatokat lát el ez a civil szervezet, melyet a támogatás hiánya miatt most mégis a megszűnés veszélye fenyeget.
A folklórközpont tulajdonképpen egy népművészeti szervezet, ahol az itteni magyarság népművészeti mozgalmát több módon igyekeznek szakmailag segíteni és magasabb színvonalra emelni, illetve kibővíteni azt. A központ létrehozásával olyan feladatokat vállalt fel, amelyeket sem állami intézmény, sem más egyesület nem fed le. Programjukat az itteni szükségleteket, igényeket, körülményeket, lehetőségeket szem előtt tartva dolgozták ki, s tevékenységeik között a folyamatos felnőttképzés mellett (kézműves tanfolyamok több szakágban) konferenciákat, táborokat, kiállításokat, megmérettetéseket szerveznek, pályázatokat hirdetnek meg, és az elmúlt 15 évben egy széles hazai és külföldi kapcsolatrendszert sikerült kialakítaniuk. A képzéseknek köszönhetően számos magyarországi szakembert ismerhettek meg az itteni alkotók és közösségek, folyamatosan meghívást kaptak Magyarországra, így ott is bemutatkozhattak, ill. megmérettethettek.
Raj Rozália
– Ez a kapcsolatrendszer folyamatosan működik. Így egyre több alkalommal olyan kiállítási anyag került vidékünkre, amely még nem volt látható ezen a vidéken, ugyanakkor a VMF tagságának alkotói is eljutnak olyan kiállításokra, rendezvényekre, ahova más módon nem tudnának. A magasabb szakmai szintre alapozzuk a munkánkat, ahol a tárgyalkotásban hagyományhűségre, hitelességre és igényességre törekszünk. Tanfolyamainkon nemcsak gyakorlati tudást adnak át meghívott tanáraink, hanem az elméletre is nagy hangsúlyt fektetünk, ahol megtanítjuk tanítványainkat az adott kor emberének fejével gondolkodni, és az adott kor művészeti sajátosságait is megismerik. Elsősorban az alapokat igyekszünk átadni, ami aztán továbbfejleszthető. Kell is az állandó szakmai fejlődés, amihez szintén tudunk segítséget nyújtani. Azok közül, akik részt vettek tanfolyamainkon, akad olyan, akinek mára saját vállalkozása van, de jelentős azoknak a száma is, akik folyamatosan dolgoznak egy-egy szakágon belül, sőt Budapesten, az Országos Népművészeti Kiállításon is ott vannak tanítványaink munkái – meséli Raj Rozália, a központ titkára és kézműves megbízottja, aki nagyon csalódott amiatt, hogy szemmel láthatóan főként a hazai illetékesek részéről nincs igény a munkájukra, hiszen nem támogatják azt. Ha pedig a folklórközpont megszűnik működni, azok az emberek, akik a magyar népművészet továbbéltetésével foglalkoznak, vagy foglalkoznának a jövőben, akár vállalkozóként, nem tudnak továbbfejlődni.
Nagy István
– Szerettük volna az itteni népművészetet, ezen belül a tárgyalkotó népművészetet, a népi kismesterségek kézműves szakágait olyan magas színvonalra emelni, amit a magyarországi szakmai berkek elvárnak és elismernek – mondja Nagy István, a Vajdasági Magyar Folklórközpont elnöke, hiszen ilyen jellegű hazai szakmai irányadás nem létezik. – Képzéseink között van szövő-, hímző-, fazekastanfolyam, de csipkeverő, mézeskalács- és hímestojás-készítő tanítványokkal is rendelkezünk. Minden projektünkhöz külön kell pályáznunk a pénzekre, egyéb állandó támogatásban nem részesülünk és állandó bevételi forrásunk sincs. Most jutottunk el odáig, hogy a működési költségeinket már nem tudjuk lefedni, ami alatt kizárólag a tulajdonunkban lévő épület fenntartását értem, ugyanis személyi jövedelem címén sem történnek kifizetések. Itt mindenki önkéntes alapon dolgozik, a pályázati pénzeket pedig a projektekre költjük. Az éves működési költség 250-300 ezer dinárt tesz ki, de a tartománytól és a Szekeres László Alapítványtól idén csupán 50-50 ezer dinárt kaptunk, és csak nagyon kevés tartalékunk van a számlánkon. Ha ez is elfogy, nem tudunk tovább dolgozni.
A szövőműhely
Miután megalakult a központ, a város rendelkezésükre bocsátott egy önálló irodát, amelynek fenntartásáért nem kellett fizetniük, vagyis mentesültek a bérleti díj és a rezsiköltségek fizetése alól, de idővel, tevékenységük bővítése során kinőtték az irodát, ezért a Caritasszal közösen pályáztak egy saját épületre és mintegy négy éve a Dózsa György utca 17-es szám alatt működnek.
Itt készülnek a gölöncsérmunkák
A város támogatását azonban elveszítették az ingatlanvásárlás után, mert ezután már önerőből kellett kiegyenlíteniük a számláikat, és az önkormányzattól csak alkalmi támogatást kaptak. A Szülőföld Alaptól viszont sem tavaly, sem idén nem kaptak segítséget működésükhöz és más magyarországi pénzre sem számíthatnak erre a célra.
– Ellentétben az irodalommal vagy a színházi kultúrával ebben a műfajban semmilyen iskola nem működik, ami átadhatná a népművészeti értékeket. Ugyanakkor fel kell ismerni azt, hogy az Európai Unió érdeklődik a természetes alapanyagok és minden egyedi, kézi munkával készült és autentikus dolog iránt. Mindez a népművészetben megvan. A másik oldalon itt van a munkanélküliség kérdése. Aki a tárgyalkotó népművészettel kezd foglalkozni, meg tud élni belőle (de jövedelemkiegészítésre biztosan számíthat), önálló vállalkozást is beindíthat, a falun élőket pedig nem fogja elvonzani a város, mert a gyékényt, vesszőt, gyapjút otthon is megtermelheti, beszerezheti az alkotó – mutatott rá István.
Kézi szőttesek
Az elnök szerint a folklórközpont szerveződését ma már talán más módon kellene megoldani, és nem egyesületként kellene dolgozniuk, hanem egyfajta intézményesített formában, amely állandó támogatásban részesül. A Vajdasági Magyar Civil Szövetség nem sokat tehet értük, inkább a pénzek demokratikusabb elosztására tud majd hatni, ezért elsősorban a vajdasági magyar politikumtól és a Magyar Nemzeti Tanácstól várják a segítséget. Addig pedig dolgoznak tovább, megtartják a folyamatban lévő képzéseket, újabb pályázatokon vesznek részt és reménykednek, hogy az illetékesek időben felismerik a VMF fontosságát és szükségességét, és segítő jobbot nyújtanak nekik.
