Az újévre, akárcsak bármely más ünnepre gondosan készülődünk, és tele vagyunk várakozással, hiszen a dátumváltáson túl valamiféle reményt is magában hordoz ez a nap, hogy majd a következő év jobb lesz, könnyebb, boldogabb, hogy sikert hoz és haladást. Az év utolsó napját talán mindannyiunk számára ez a kívánság szövi át, s kevésbé fontos, hol, hogyan is töltjük a szilvesztert.
Nem könnyű az önfeledt szórakozásra gondolni ennyi nehézség közepette, nehezünkre esik optimistán várni a jövőt, hiszen nem kecsegtetnek sok jóval minket, ennek ellenére a szilveszternek mégis a vidámságól kell szólnia, mert szükség van rá, hogy néhány órára megfeledkezzünk a gondokról, kikapcsolódjunk és éjfélkor pezsgővel koccintsunk azokkal, akiket szeretünk.
Ahogy múlnak az évek, egyre kevésbé fontos, hol fogunk újévezni, sőt egyre inkább az olcsó és kényelmes változat mellett tesszük le a voksunkat. Otthon, családi vagy baráti körben is lehet jó hangulatban bevárni az újabb évet a sült malacból csipegetve, és mivel egyre több város főterén szerveznek újévezést, a hideget leszámítva ez is sokakat csábít ki a négy fal közül egy kis ünneplésre. Városa válogatja, hol melyik ismert vagy ismeretlen előadó szórakoztatja a jónépet, ha jó a hangulat, még az sem fáj annyira, hogy milyen sokba került mindez. Merthogy bizony ebből az ünnepből sem maradhatnak ki a piszkos anyagiak, hiszen bármilyen szerényre is sikeredik a szilveszterezés, még mindig túl sok pénzbe kerül. Szabadka gyönyörű példája ennek: tavaly másfél millió dinárból hozták össze az újévezést a főtéren, ahol három előadó, illetve zenekar gondoskodott a szórakoztatásról, az idén viszont 1,2 millióba fog kerülni, hogy a tűzijátékon kívül egy kétórás koncerttel búcsúzzunk az óévtől, éjjel egykor pedig már véget is ér a dínomdánom. A rosszmájúak azt suttogják, hogy valaki majd megint jól megtömi a zsebét, én viszont úgy vagyok vele, ha lesz érdeklődés és jó lesz a hangulat, nem megy veszendőbe ez az összeg. Sokkal nagyobb butaságnak tartom, hogy tovább tart felállítani és szétszedni a színpadot meg a hangosítást, mint ameddig az egész program tart.
A fiatalok azonban a szórakozóhelyeket veszik birtokukba, a vendéglátósok pedig szemérmetlenül kihasználják, hogy kaszálhatnak. Ha korlátlan étel- és italfogyasztással is hirdetik meg az újévezést, három-négyezer dinár senki torkán sem vándorol le. Ehhez tegyük még hozzá, hogy nem ártana megvenni egy-egy új ruhát, cipőt vagy kiegészítőt, és máris annyi piros röpült ki a zsebből, hogy szinte fáj. De az újév a költekezésről is szól, hasonlóan a legtöbb ünnepünkhöz. Szegénységünkben talán dőzsölésnek érezzük, hogy ennyit adunk a külsőségekre, hogy malacot és szármát kívánunk az asztalra, vagy több ezer dinárt elmulatunk néhány óra alatt, hogy a sok gond mellett merünk önfeledten nevetni, táncolni, énekelni, ünnepelni. De ez mindaddig nem haszontalan, amíg észben tartjuk: a szép pillanatok akkor teljesednek ki igazán, ha azokkal osztjuk meg őket, akik igazán közel állnak hozzánk. Minden ünnep, siker és nevetés ettől lesz különleges és felemelő.
