A minap a köztársasági elnök interjút adott az egyik hetilapnak, s abból végre kiderült, hogy új regionalizáció készül Szerbiában, s ez késlelteti Vajdaság statútumának elfogadását. Egeresi Sándort, a Tartományi Képviselőház elnökétől megkérdeztük, hogy mit szól ahhoz az újabban felmerülő nézethez, hogy Vajdaság egy lesz a Szerbiában kialakult régiók közül, ezért nem sietnek a statútum elfogadásával. A hallottakból, úgy tűnik, szeptember előtt nem is reménykedhetünk benne, vajon erről mi a véleménye a képviselőház elnökének?
– A szerbiai regionalizmus híve vagyok, nem véletlenül indítottam el ezt a kérdést, amikor Slavica Đukić Dejanović elnök asszonnyal szűkebb Szerbiát bejártuk. Kibontottuk a vajdasági statútum kérdését, beszélgettünk az emberekkel, ugyanakkor útközben olyasmi is felmerült, ami addig tabunak számított, ez pedig a regionalizmus volt. Ez azért fontos, mert Szerbia addig nem lehet az Európai Unió tagja, amíg nem végzi el a regionalizációt. Vajdaságnak azonban az autonómia tekintetében történelmi hagyományai vannak, amit szeretnék hangsúlyozni. Itt nem kell kialakítani új régiót, mert létezik egy természetes tartomány, amit Vajdaságnak hívnak. Szűkebb Szerbiában ez bizony újdonságnak számít, hiszen ott nem létezik efféle, leszámítva az adminisztratív területeket, amelyeknek sem történelmi, sem gazdasági, kizárólag csak politikai vonatkozású feltöltődése van. Az új régiók kialakítását teljes körűen támogatom, azonban ebben a kérdésben a spanyol modell lenne a legjobb, úgy hiszem azt kellene nálunk alkalmazni.
– Mire gondol konkrétan?
– Az aszimmetrikus autonómiára, amellyel Spanyolországban Katalónia, a Madéra-szigetek és a Baszkföld rendelkezik. Ez azt jelenti, hogy egyfajta magasabb szintű autonómiája van az országon belül, mint a többi tartománynak, régiónak, noha azok is rendelkeznek hatáskörrel, de az kisebb horderejű.
– Mit jelentene ez a mi esetünkben?
– Vajdaságnak természetes autonómiával kell rendelkeznie. A régióknak is lesz hatásköre, de az más módon valósul meg. Nem lenne szabad ezt a kettőt kiegyenlíteni egymással. Ugyanis Vajdaság hagyományaiból kiindulva, múltját alapul véve az autonómiának megvannak a történelmi gyökerei, ami magasabb szintű autonómiát jelent, és ezt lehetővé kell tenni a tartomány részére.
– Más alkalommal is beszélhetünk majd erről, ugyanis most hallottuk, hogy nem kell sietni, elkapkodni a dolgokat.
– Én nem bocsátkoznék jóslatokba, már vagy két hónapja, jobban mondva február óta nem nyilatkozom időpontokról, terminusokról. Az ember belefárad a vajdasági statútum körüli hercehurcába, amely néha már tragikus felhangot kapott. Hat hónap elmúltával, április 15-e után, hogy a vajdasági parlament meghozta az alapszabályt, azt hiszem, joggal várhatnánk el, hogy azt jóváhagyják a kísérő törvénnyel együtt. Az első határidő a múlt év vége volt, s mint látjuk, mind a mai napig nem történt semmi. Ezért én többé nem vagyok hajlandó időpontot jósolni. Ugyanis meglátásom szerint ez továbbra is politikai játék része lesz, amit Belgrádból irányítanak. Nekem nincs rálátásom ezekre a központból irányított politikai játszmákra, és ezt tetőzi a gazdasági válság problémája. Nem szabad megengedni, hogy a kettőt összemossák, mert a gazdasági válság kérdése kizárólag gazdasági és pénzügyi vetülettel bír, viszont Vajdaság statútumának kérdése elsősorban politikai jellegű döntés kell hogy legyen. Ezzel egyszersmind választ kapnánk a kérdésre, hogy milyen európai Szerbiában és Vajdaságban akarunk élni. Sajnos bizonyos politikai erők ezt a két dolgot kezdik kevergetni, ezért olyan magyarázatok vannak, hogy azért nem kell sietni, mert itt a gazdasági válság, és most az a legnagyobb probléma, ezért háttérbe szorítják az autonómia és a statútum elfogadásának kérdését. Tetézi az egészet az, hogy az adott gazdasági válságból én személy szerint nem szeretnék ugyan politikai válságot látni, sem megélni, s gondolom, ez nem érdeke egyetlen vajdasági és szerbiai polgárnak sem. Viszont ha így folytatódnak a dolgok, még a politikai válságot sem zárhatjuk ki.
– Immár kilenc hónapja van a Tartományi Képviselőház élén, sikerül-e megvalósítania mindazt, amit tervezett, vagy a gazdasági válság miatti megszorításokból kifolyólag bizonyos esetekben tervmódosításra kényszerül?
– Persze, ez kihat majd a mindennapi munkámra és a kapcsolatokra is, amelyeket eddig kiépítettem és ápoltam, de vannak folyamatok, amelyeket nem szabad megállítani, mert az eltelt kilenc hónap során Vajdaság szerves részévé váltak. Ilyen például a dunai integráció kérdése, amely nagyon közel került a megvalósításhoz, vagy másfél éven át készítgettük és dolgoztunk rajta, s most minden valószínűség szerint június közepén a budapesti konferencián – amelyen majd hivatalosan bejelentjük a Duna Eurorégió megalakulását – sor kerül eddigi tevékenységünk megkoronázására. Óriási erőt és energiát fektettünk bele, s úgy hiszem, hogy még fel fog gyorsulni ez a folyamat, amelyben Vajdaság aktív szerepet fog vállalni és aktív részese lesz.
– De a takarékosság, a költségvetés megnyirbálása csökkenteni fogja az utazási lehetőségeket, a kapcsolatteremtést...
– A politikában nálunk a legnagyobb veszélyt és problémát nem a gazdasági válság jelenti, hanem az irigység és a féltékenység. Bizony ez a legnagyobb ellensége minden magát komolynak gondoló politikusnak, és bizony ez nagyon kihat az ember munkájára, befolyással bír arra is, hogy mit tehet és mit nem. S az utóbbi időben nagyon elharapódzott.
– Sokszor ez lapul meg egy-egy megszorító intézkedés mögött?
– Talán válaszolhatok rá igennel. Azt látom, hogy a gyakorlatban van egy törekvés arra, hogy a mozgásteret minél jobban beszűkítsék, és ezt különbözőképpen próbálják megvalósítani. Például az eltelt kilenc hónap alatt számos kezdeményezésünk, indítványozásunk volt, ezekből sok mindent megvalósítottunk, s egyszer csak ez elkezdett valakinek nem tetszeni. Kezdeményeztük például a magyar–szerb keretegyezmény megkötését, amelyben Vajdaság legálisan és legitimen egy külön szakaszban, függelékben szerepel, hogy ily módon legalizáljuk az együttműködést a magyar parlamenttel. Ugyanilyen javaslatot tettem a horvát, a szlovén, a bosnyák és a macedón parlamentnek is. Belgrádban Slavica Đukić Dejanović asszony részéről mindez támogatásra talált, s most a folyamatot leállítani azért, mert valaki vagy valakik féltékenyek, szerintem komoly luxus lenne. Azért vagyok itt mint parlamenti elnök, hogy képviseljem a vajdasági érdekeket. Sokan sokszor ezt nem akarják vagy nem tudják megérteni, esetleg bagatellizálják a törekvéseimet, azt az önzetlen szándékot, ami engem vezérel, hogy ha már itt vagyok, ahol vagyok, akkor tisztességgel és becsülettel képviseljem a vajdasági érdekeket. Pedig amikor külföldön járok, az európai Szerbia érdekeit is mindig képviselem.
– Ezt nem méltányolják?
– Nem mindig. Sok mindent kezdeményeztem az eddigi politikai pályafutásom alatt, s állítom, hogy soha semmilyen hátsó szándék vagy törekvés nem volt bennem. Én mindig őszintén és tisztán küzdöttem azért, amit felvállaltam. Adott esetben Vajdaságnak azt az európai oldalát, arcát akarom erősíteni és támogatni, amely nem csak Vajdaság, hanem az egész Szerbia érdeke. S mégis utam során találkozok ütközőkkel, ellenállásokkal. Számos alkalommal megpróbálják megfékezni és akadályozni azt, hogy véghezvigyem, amit eltökéltem. Ezzel sajnos mindennap szembe kell nézni. Ezért nyilatkoztam számtalanszor, hogy magányosnak érzem magam, amikor bizonyos dolgokat meg kell valósítani.
– Miben talál kapaszkodót?
– A napi politikai tevékenységem során arra törekszem, hogy minden adott esetben megtaláljam a kapaszkodót és mindenből próbáljam a maximumot kihozni. Itt van például az Isztria és Vajdaság közötti regionális együttműködés esete. Úgy hiszem, hogy a két hasonló közösség, Vajdaság Szerbiában, Isztria Horvátországban, példát tud statuálni arra vonatkozóan, hogyan kell két ország kapcsolatait rendezni. Nekünk gyümölcsözőek a kapcsolataink, aminek politikai üzenete van. Annak is, hogy a Vajdasági Napok Isztriában legutóbb egyértelműen ezt szolgálták. Egy példát mutattunk arra, hogy a két ország az itt élő polgárok békés együttműködésének figyelembe vételével miként rendezze az országok közötti gazdasági és egyéb életet.
– Bizonyára megszorítás miatt hamarosan korlátozni fogják az utazási lehetőségeket is. Ez miként érinti Önt?
– Amikor azt mondják, hogy az ember sokat utazik, ezt mindig úgy kell nézni, hogy minden utazásnak megvan a célja. Én is szeretek turistaként éppen Rovinjban nyaralni, Isztriába járok évek óta, de az egy családi ügy, egy másik kérdés. Még véletlenül sem jut eszembe az állam pénzén Rovinjba utazni. Amikor mi hivatalos útra megyünk, az nem turizmus, hanem feladat, szolgálatteremtés, kapcsolattartás, -ápolás és -fejlesztés. Én ezt szolgálatnak veszem, azért vagyok itt, azért választottak meg, hogy Vajdaság érdekeit szolgáljam és képviseljem, bárhova megyek.
