Apró Bakai Magdolna pszichológus nemrég óta irányítja az adai Szociális Központot, a közelmúltban nevezték ki négy évre az intézmény igazgatójává. Ennek kapcsán tettünk fel kérdéseket:
Mi a feladata ma a szociális központnak?
– Legtömörebben megfogalmazva feladatunk a szociális védelem nyújtása, mely alatt pénzbeli segélynyújtást, ápolási díj biztosítását, a professszionális (ez speciális felkészítést igénylő, fejlődési problémákkal rendelkező középiskolásokra vonatkozik) felkészítés támogatását, a szociális védelem intézményeiben és/vagy családban való elhelyezést értjük, illetve családjogi segítségnyújtást is végzünk, ami a szülői kötelezettségek és jogok érvényesítését célozza leginkább gyámság és/vagy gyermek-elhelyezés kapcsán.Utóbbit leggyakrabban a házasság felbomlása esetén. Célunk tehát ügyfeleink szociális- és családvédelmi jellegű jogainak biztosítása az adott törvényes keretek között, mely által remélhetőleg több lehetőséghez juthatnak.
Melyek a legaktuálisabb szociális problémák környezetünkben?
– Az általános elszegényedés – a munkanélküliség, a szűkös munkavállalási lehetőségek és az alacsony bérek következményeként – begyűrűzik mindenhová. Nem csak azok az emberek fordulnak már anyagi támogatásért, akik pl. idős kori rászorultságuk, egészségi állapotuk, alacsony szintű képzettségük miatt nem tudják az alapvető létfenntartási szükségleteiket sem biztosítani. Egyre több az anyagilag kilátástalan helyzetbe kerülő család, illetve egyén, akiknek valaha eszébe sem jutott, hogy egyszer szociális támogatásra lehet szükségük. Drágává vált az oktatás, sokan nehezen, vagy sehogy sem tudják megvásárolni a taneszközöket, ezért elsősorban a roma gyerekek kimaradoznak az iskolából, holott a társadalomban egyre több szó esik az esélyegyenlőségről. Ada község területén kifejezetten magas szintűnek tartom az idős emberek ellátását, hiszen a moholi idősek otthona aktív részese a házi ápolásnak, ebédkihordást és más segítségnyújtást végez olyan esetekben, ahol ezt a szociális központ is indokoltnak tartja. Több idősek klubja is működik már, ahol társaságban, különféle aktivitásokba bevonva tölthetik el szabadidejüket az érintettek, de sokan nem jutnak hozzá ezekhez a lehetőségekhez anyagiak hiányában, vagy nem kapják meg hozzá a segítséget családjuktól. Környezetünkben nincs szervezett formájú, szisztematikus foglalkozás a fejlődési rendellenességekkel, illetve rokkantsággal küszködők számára, leszámítva az óvodás és iskolás korosztályt, de itt is csak a beiskolázhatókat említve. Legtöbben otthonukban, rejtőzködve élik le az életüket, családjukat is maximálisan terhelve.
Mi a legnehezebb, mi jelenti a legnagyobb gondot a célok megvalósításában?
– Mint a háborúhoz, a békéhez és a méltóságos élethez is pénz kell. Ezzel nem akarom lebecsülni az emberi segítségnyújtás értékét, de a végtelenségig erre nem lehet alapozni. A segítők is kiégnek, elfáradnak, ha nincs miből energiát meríteniük, ha nincs miből élet- és munkafeltételeiket biztosítani. Sokszor a szociális védelmi rendszer adminisztrációs szabályai nehezítik az eljárások gyors lefolyását, vagy a különféle intézmények túlterheltsége, időszakos szervezetlensége gördít akadályokat a hatékony munka elé, de meg kell említenem egyes ügyfeleink türelmetlen, nem megértő, sokszor ellenséges hozzáállását az ügyintézés procedúrája, és néha az ügyintéző iránt is! Az állandóan elégedetlenkedőkkel nehéz elfogadtatni, hogy az ő közreműködésükre a szabályosság betartásában pont olyan nagy szükség van, mint az ügyintéző szakértelmére, jó szándékára. A közhangulat alakításában nagy szerepet tulajdonítok a médiának. Legtöbbször a negatív példákat hozza fel, hajszolva a „hírt”, és ritkán lehet jó példákról értesülni, pedig azok is vannak. Én az említett, aktuális szociális problémákat közösségi problémának tartom, és azok megoldását is a közösség együttműködésében látom.
Vannak-e megfelelő szakemberek?
– A szociális központbandolgozó szakemberek és alkalmazottak jól képzettek illetve nagy tapasztalattal rendelkeznek. Két szociális munkás valamint pedagógus, jogász és jómagam, mint pszichológus és családterapeuta végezzük a szakmai feladatokat. A pénzügyi, adminisztratív és technikai területen két munkatársunk segít, a szociális központhoz tartozó Idősek napközijét pedig egy kollégánk vezeti Moholon. Mint az élet más területén, itt is folyamatos tanulásra van szükség, a társadalmi változásokkal, az igények és szükségletek átalakulásával összhangban.
Az átlagember mit tehet, hogyan segítheti a problémák megoldását?
– Ada község önkormányzata, lehetőségeihez mérten, támogatja a szociális központ minden megmozdulását. Az össztársadalmi fordulatok, állapotok nagyban befolyásolják az egyén lehetőségeit. Éppen ezért jó, ha tudatosan, és még nagyobb felelőséggel viszonyulunk saját sorsunk iránt. Használnunk kell azokat az adottságainkat, képességeinket melyek tőkéül szolgálhatnak válsághelyzetben is, és törekedni kell ezek továbbfejlesztésére. Véleményem szerint a gyerekek és fiatalok esetében egyértelműen a tanulás, vagyis a tudás megszerzése a legfontosabb értékmegőrző, míg felnőttek és idősek esetében a tapasztalat, és a közösségi szervezési erő szolgálhat „mentőövként”.
