A Kárpát-medencei magyar autonómia tanács elnöke , Tőkés László Királyhágó-melléki püspök, európai parlamenti képviselő Németh Zsolt fideszes politikst kérte fel arra, legyen a Budapesten megtartott KMAT isei első ölésének házigazdája. .
A fideszes politikus elmondta , a Kárpát-medencei magyarság szempontjából jelentős intézménynek tartja a KMAT-ot, amely nagymértékben hozzájárulhat ahhoz, hogy a határon túli magyarság "a mindenkori politikai széljárásoktól függetlenül" intézményi garanciával gyakorolhassa jogait.
A Kárpát-medencei magyar autonómiatörekvések segítésére 2004-ben létrehozott KMAT-nak határon túli magyar politikai és civil szervezetek a tagjai. Tavaly kétszer tanácskozott a KMAT, márciusban Budapesten, majd júliusban a romániai Tusnádfürdőn, a XIX. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor helyszínén.
A budapesti ülésre meghívták Szili Katalint , a magyar paralament elnökét, de ő nem tett eleget a meghívásnak, minta hogyan a VMSZ és a felvidéki MKP sem képviseletette magát. Ágoston András, a VMDP elnöke ott volt ezen az ülésen őt kérdeztük a történtekről.
Milyen hangulatban folyt, és mi volt a fő témája a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács budapesti rendkívüli ülésének ?
– Az öt éve működő Kárpát-medencei Autonómia Tanács (KMAT) fő vállalása a magyar autonómiatörekvések népszerűsítése. Idén először kaptunk helyet az Országgyűlés Külügyi és Határon Túli Magyarok Bizottsága tanácstermében, de tartalmi szempontból volt igazán fontos volt ez az összejövetel. Orbán Viktor a tanácskozáson kifejtette: „az autonómiatörekvések korszerű törekvések, s a kettős állampolgárság elemei lesznek az új kormány nemzetstratégiájának”. Ez olyan változás, amely szintén azt mutatja, hogy a nemzet egésze életében korszakváltásnak kell bekövetkeznie. Mi, a Kárpát-medencében élő magyarok nemzetként csatlakozhatunk Európához. A VMDP-ben is úgy gondoljuk, hogy az erős Magyarország a nemzet egészének érdeke. Csak a magabiztos, a kisebbségi közösségeit és az anyaországot egybetartó, erős magyar kormány vethet véget az „elnézést, hogy élünk” alaphangú diplomáciának.
Az Európai Parlamentben hajlanak-e arra, hogy behatóbban foglalkozzanak a magyarság autonómiatörekvéseivel?
– Még a történelmi VMDK-ban kimondtuk: az autonómia, melynek lényege, hogy az állam átenged bizonyos, az identitása megőrzése szempontjából fontos funkciókat a nemzeti közösségnek, amely ennek a fejében nem törekszik elszakadásra, nos, ez egészséges kompromisszum. Hiszen ez a kompromisszum Európa nyugati felében már bevált. A működő autonómiák sikeresek. Tudjuk, nem lehet abszolutizálni egy nemzetközileg bevált autonómiaformát sem. Ugyanakkor bizonyosnak látszik, hogy a területi elhatárolódást nem igénylő magyar (perszonális) autonómia egyrészt alkalmas arra, hogy segítségével feltárjuk, kifejezzük és legitimen képviseljük a vajdasági magyarság alapérdekeit, másrészt nem veszélyezteti a szerb állam szuverenitását. Nem véletlen, hogy a nemzetköziek, amikor a koszovói szerbekről van szó, valami hasonló megoldásban gondolkodnak. Az autonómia joga minden kisebbségi közösséget megilleti, csak vállalni kell érte a politikai küzdelmet.
Várható-e előrehaladás az autonómiatörekvések terén, és remélhető-e, hogy a határon túli magyarok ügye ismét fontos autonómia kérdéssé válik Magyarországon a közeljövőben?
– Várható a haladás. Részint mert Szerbiában, de másutt is megért rá a helyzet. Európának látnia kell, hogy Trianon óta van magyar kérdés, amelyet most először, pont a megfelelő autonómiaformák beiktatásával, háború nélkül, demokratikus úton oldhatunk meg. AZ EU tagjai biztosak lehetnek abban, hogy más tagállamok nem törhetnek területi épségükre, hiszen ennek megőrzése magának az uniónak egyik alappillére. Ugyanakkor – hiszen az EU-ban minden hetedik lakos kisebbségi – eljött az ideje annak, hogy az ő helyzetük is rendeződjön. Hogy nemzetként lehessünk részesei az európai nemzetek frontjának, amely egy új korszak kihívásaival áll szemben. Újra csak azt mondhatom: nekünk, magyaroknak vállalnunk kell a politikai küzdelmet, mert megéri.
Hogyan kell értelmeznünk Orbán Viktornak azon kijelentését, hogy a határon túli magyarok politikai aktivitása nagyobb kell legyen, mint az ottani többségé?
– Az autonómia és a kettős állampolgárság közös ügye a Kárpát-medencében élő magyaroknak, mert a határmódosítás nélküli nemzeti integráció nem csak a nemzet egyesítését, újraalkotását teszi lehetővé. Hozzásegíthet – méghozzá a legtermészetesebb módon – ahhoz is, hogy Magyarország teljesítse az egyik legfontosabb, az EU felé vállalt kötelezettségét. Az autonómia és a kettős állampolgárság lehetővé teszi, hogy Magyarország a legmegfelelőbb politikai, sőt gazdasági közegben teremtse meg fenntartható fejlődésének feltételeit. A jó az, hogy ezt már Magyarországon sokan észrevették. Ugyanakkor Orbán Viktoré az érdem, hogy vállalva a meglevő politikai akadályok leküzdését ott akarja folytatni, ahol 2002-ben abba kellett hagynia. Ebben a politikai folyamatban mind Magyarországnak, mind a kisebbségi közösségeknek fontos szerepe van. De a kezdeményező szerepe ma Magyarországé kell legyen. S vélhetően ezt így gondolja a Fidesz és az MSZP is. „Mindannyiunknak érdeke – jelentette ki Orbán – határon belül és határon kívül, hogy lezárjuk azt a korszakot, amely Magyarországot legyengítette (...), amely felszámolta a nemzetpolitikát. S amely nem törődött és ma sem törődik a Kárpát-medencei magyarokkal”. Mi a VMDP-ben is hisszük: jó esély van arra, hogy a határon túli magyarok ügye ismét fontos politikai kérdéssé váljon. Ehhez nekünk világos és demokratikus eljárásban elfogadható autonómiamodellre van szükségünk, ami megvan. Szükség van ezen felül arra, hogy minél több magyar képviselő kerüljön be az Európai Parlamentbe, s végül – ezt az eddigi tevékenysége alapján bizton állíthatjuk – fontos az is, hogy a következő magyar kormány élén Orbán Viktor álljon.
Hogyan viszonyulnak ehhez a kérdéshez itthon, nálunk?
– A Vajdaság vonatkozásában látnunk kell, hogy ez immár végérvényesen szerb-szerb kérdés, pontosabban a Tadić-féle demokraták belső ügye. Európa nem akar beleszólni, mi, vajdasági magyarok pedig nem szólhatunk bele. Ha őszre a szerb parlament meghozza a fejlesztési régiókról szóló törvényt, s ezt Tadić már jelezte, a Vajdaság mintegy átmeneti megoldásként egyike lesz a Szerbiában megalakuló hét régiónak. Ezért állíthatjuk bizonyossággal, hogy a magyar pártoknak nem szabad olyan szekér után futni, amely nem veszi fel őket. Most a saját ügyükkel, a magyar autonómiával kell elsősorban foglalkoznunk. Csak ebben a kérdésben számíthatunk budapesti és nemzetközi segítségre.
