Boris Tadić szerb államfő azzal nyugtázta a háromnapos tárgyalássorozatot, hogy a Nyugat-Balkán Európa egyik gócpontja, hiszen erre haladnak az olaj- és gázvezetékek, s itt is lehet villanyenergiát termelni, ezért létfontosságúan szükséges az, hogy a térséget mielőbb az EU-ba integrálják. A csúcstalálkozó résztvevői egyetértettek abban, hogy egyetlen ország sem képes egyedül megoldani a gazdasági problémákat, így Szerbia sem, ezért szolidaritásra és összetartásra van szükség, s köztársasági elnökünk hangsúlyozta, hogy nekünk az a feladatunk, hogy fontossá tegyük magunkat az Európai Unió számára. Úgy tűnik, az integrációnak már nemigen lesz akadálya, vagy fogalmazhatunk úgy is, hogy az utolsó gátló körülmények is minél előbb elhárulnak, amihez nagyban hozzájárult az újvidéki csúcstalálkozó. Boris Tadić nyíltan megmondta, hogy ez volt a leggyümölcsözőbb államfői összejövetel az eddigiek közül, egyébként az efféle találkozókat 1994 óta szervezik meg, először azzal a céllal hívták össze az államfőket, hogy a térség vezetői közvetlenül és egyenrangúan vitathassanak meg olyan kérdéseket, amelyek Közép-Európát, ezt a térséget érintik.
Egyértelműen ezen csúcsértekezletnek köszönhetően Szerbia még közelebb jutott a vízummentességhez, hiszen a résztvevő uniós államok erről biztosították Belgrádot. Tovább tartana felsorolni azokat, akik részt vettek a csúcsértekezleten, mint megemlíteni azokat, akik távol maradtak, ugyanis hiányzott a román, az albán és a magyar elnök. A románok részéről különösebben nem indokolták meg, hogy miért nem jelentek meg, s a vendéglátók sem feszegették különösebben a távolmaradásukat. Az albán fél arra hivatkozott, hogy a meghívottak között nem szerepelt Koszovó elnöke, ezért ők tiltakozásképpen maradtak távol. Egyedül a magyar köztársasági elnök kérdésében talányos a feltett kérdésre adott válasz, hiszen indokként az a hivatalos magyarázat szerepel, hogy a csúcsértekezlet azonos időben volt az egyiptomi államfő tervezett magyarországi látogatásával és budapesti részről ezért mondták le a részvételt. Mint utóbb kiderült, az egyiptomi államfő az unokája elvesztése utáni gyász okán lemondta budapesti útját, de ez már mit sem változtatott a magyar állásponton. Az itteni magyarok fejében bizonyára megfordult, hogy vajon van-e mindennek köze a március 15-hez, amikor a szerb elnök kérésére Sólyom László köztársasági elnök lemondta az akkorra tervezett vajdasági programját. Akkor a második világháború után történt magyarellenes atrocitásokra is emlékeztek volna, s elhangzott az is, hogy a tömegsír meglátogatását mostanra, a júniusi csúcsértekezletre halasztották el. A köztársasági elnök eljövetele elmaradt, most már csak az a kérdés, hogy mi ennek a valós oka, kire neheztel Sólyom László, a vajdasági magyar politikusokra vagy Szerbia köztársasági elnökére.
Egeresi Sándor, a Tartományi Képviselőház elnöke házigazdaként részt vett a háromnapos tanácskozáson, tőle kérdeztük, meglátása szerint mi a csúcsértekezlet hozadéka?
– Erősödni fog a Balkán további demokratizálódási folyamata, én ily módon tudom értelmezni a csúcstalálkozó üzenetét, a hozadéka viszont az volt, hogy leültünk együtt, elgondolkodtunk azon, hogy miként tudjuk megoldani a felmerülő közös gondjainkat, és ez határozottan rányomta a bélyegét a találkozóra. Annak határozottan örülök, hogy a térségben dúló múltbéli vagy a közelmúltban történt események nem merültek fel, tehát nem a múlt felé fordultunk, hanem az államelnökök a jelenben éltek és a jövő felé tekintettek. Összefogva, együtt gondolkodtak el azokról a létfontosságú kérdésekről, amelyekkel az országoknak szembesülniük kell, konkrétan az energetikai gondokról, a gazdasági válságról és az európai integráció fontosságáról és szükségességéről. Úgy érzem, hogy az európai integráció kérdésével kapcsolatban egyöntetű az álláspont, a jelenlévő és tárgyaló államok elnökei között nem volt kétséges, hogy nyitva kell tartani a kaput a csatlakozni kívánó országok előtt.
Ebből az derül ki, hogy előretekintő volt a csúcstalálkozó.
– Egyértelműen előretekintőnek nevezhető, számunkra nagyon fontos, hogy belpolitikai szemszögből is hasznosnak mondható a tanácskozás, hiszen itt Vajdaságban rendezték meg, mi jó házigazdaként bemutatkozhattunk a világ előtt, 13 ország képviselői eljöttek hozzánk Újvidékre, Vajdaságba, s mi meg tudtuk mutatni azt, hogy Vajdaság nem más, mint az Európai Unió kicsiben. Ezt úgy veszem, hogy nem más, mint az eddigi politikánk elismerése, mármint a tartományi adminisztrációé, és értékeléseim szerint egyértelműen hozzájárultunk ahhoz, hogy Szerbia európai uniós integrációja felgyorsuljon.
