A héten ülésezett a Tartományi Képviselőház, és éppen a tisztelt ház parlamenti összejövetele előtti napon tett olyan kijelentést Boris Tadić köztársasági elnök, hogy senki se álmodozzon arról, hogy az 1974-es alkotmány feltámadhat a vajdasági statútumban. A parlamenti ülés kezdete előtt a szünetben mindenki erről beszélt, de a Tisztelt Ház előtt nem hangzott el erről mérvadó állásfoglalás, vélemény.
Egyedül a parlament elnöke, Egeresi Sándor osztott ki az újságírók között közleményt, amelyben nyíltan kimondta, hogy a vajdasági statútum meghozatala körül a legnagyobb gondot az jelenti, hogy Szerbiában nem működik a jogállam, a köztársasági szervek nem tartják tiszteletben az alkotmányt és a törvényeket. Megkértük az elnököt, hogy a Magyar Szónak fejtse ki nézetét Boris Tadić kijelentésére vonatkozólag.
– Én ezt a kérdést megfordítanám, és visszapörgetném az eseményeket az októberi szavazásig, amikor a vajdasági statútumot a tartományi parlament kétharmados többséggel elfogadta. Ennek a statútumtervezetnek semmi köze sincs az 1974-es alkotmányhoz, tehát a köztársasági elnök tévedésben van. Valamelyik nap egy magas rangú tartományi tisztségviselővel beszélgetve éppen elemeztük ezt a helyzetet, s én mondtam neki, hogy mi lett volna akkor, ha a vajdasági statútumtervezetbe beépítjük a valós autonómia elemeit, azaz a törvényhozó, végrehajtó és igazságszolgáltató feladatköröket, ami véleményem szerint a vajdasági polgárokat megilleti. Nos, mi lett volna akkor? Most keresztre feszítettek volna bennünket emiatt? Erre lehet következtetni abból a kampányból, amit a statútum és Vajdaság ellen indítottak Szerbiában.
Nem voltak Önök erre felkészülve?
– Lehet, hogy egy kicsit naivan, de tavaly októberben én még meg voltam győződve arról, hogy a statútumtervezetet, az alkotmányos keretet tiszteletben tartva még a múlt év december 31-éig a szerb parlament jóváhagyja. A gyanúm és a fenntartásom akkor kezdett kialakulni, amikor a statútum nem került a köztársasági parlament elé, és egyre-másra ígérgették, hogy majd januárban, februárban, márciusban napirendre tűzik azt. Ez időben beindult egy médiakampány, amelynek célja a statútum és a Vajdaság lejáratása volt. Akkor támadt az az ötletünk, amelyet a szerb parlament elnökasszonya javasolt, hogy járjuk be Szerbiát, ismertessük meg a statútummal az országot, és ugyanakkor nem titkolt szándékkal azt terveztük, hogy megnyitunk egy tabutémát, azaz a regionalizáció kérdését Szerbia szívében.
Úgy érzi, hogy ez sikerült?
– Maga a kérdés felvetése igen, ám a médiakampány továbbra is folytatódott ellenünk, sőt manapság szemtanúi vagyunk annak, hogy még erőteljesebben jelen van a közvéleményben. Én erre már többször figyelmeztettem, s egy jó hónappal ezelőtt nyíltan a csalódásomnak adtam hangot, s elmondtam, hogy nem hiszek többé sem a jó szándékban, sem az államfők bölcsességében, sem abban, hogy a Köztársasági Képviselőház tiszteletben fogja tartani az alkotmányos kötelezettséget.
Most miben hisz, mi a helyzet, van-e valamilyen kapaszkodó?
– Jelenleg azt látjuk, hogy az egyik oldalról vannak olyan erők, amelyek azt szorgalmazzák, hogy a vajdasági statútumot a képviselőház elé kell vinni, és el kell fogadni, aminek én személy szerint szeretnék hinni, s a józanul gondolkodó, felelősségteljes vajdasági és szerbiai politikusok is ezt vallják. Viszont van egy másik oldal, ahol azt szajkózzák, hogy át kell írni a statútumot. Nem látok egyetlenegy olyan indokot se, amellyel ezt meg lehetne magyarázni. Mert az államiságnak egyetlenegy eleme, amellyel legtöbbször támadnak bennünket a statútum révén, nincs beépítve a vajdasági alapokmányba, így elfogadhatatlannak és indokolatlannak tartom azt, hogy átírjuk a statútumot. Különösen bosszant az, hogy a fogalmakat kezdik kevergetni, amit rossz szándékúan és célzatosan tesznek, tehát összemossák a gazdasági válságot a vajdasági helyzet rendezésével. Semmi köze sincs az egyiknek a másikhoz, a vajdasági statútum meghozatala alkotmányos, politikai és alkotmányjogi kérdés, a gazdasági válság pedig egyértelműen globális, gazdasági és pénzügyi probléma. Ne keverjük a kettőt!
Ezen kívül mással is vádolnak még bennünket.
– Igen. A leghangosabbak szeparatizmussal és szecesszióval vádolnak bennünket, ami az én nézetem szerint enyhén szólva gusztustalan. Semmiféle alapja nincs ennek a lejárató vádaskodásnak. Én személy szerint nem ismerek egyetlenegy olyan vajdasági politikust sem, aki nyíltan az elszakadásért harcol. Viszont ismerek olyan embereket, akik nemcsak szavakban fogalmazzák meg a Vajdaság európai irányultságát, látják a tartományt, mint európai régiót, hanem tettekkel is szeretnék ezt igazolni. Ilyen barátaink hál' Istennek sokan vannak minden nemzetiség között.
Ön szerint mi a végcélja a politikai lejáratásnak?
– Egyértelmű, hogy a statútum ellen indított hadjárattal a vajdasági vezetést, a képviselőházit és a Tartományi Végrehajtó Tanács vezetését kívánják politikailag ellehetetleníteni. Mindent elkövetnek annak érdekében, hogy a kérdést alkotmányos keretek között, az ország legfontosabb előírását tiszteletben tartva rendezni tudjuk.
Itt rendezték meg Újvidéken a közép-európai országok csúcstalálkozóját, volt-e ennek olyan vetülete, hogy majd mi Belgrádból megmutatjuk nektek, vajdaságiaknak, hogyha nemzetközi szinten kell tárgyalni, akkor bizony mi vagyunk az urak, nem ti.
– Én nem hiszem, nem szeretném keverni ezt a két dolgot. Abból indulok ki, hogy az Újvidéken megtartott csúcstalálkozó egyfajta elismerés volt számunkra a tartomány Európa-barát politikájára nézve. Én ezt így élem meg, talán tévedek, hogy mi volt a hátsó szándék, ebbe én nem kívánok belemerülni. Mint a vajdasági parlament elnöke büszke voltam arra, hogy házigazdája lehettem a rendezvénynek. Azért se hiszem, hogy lejáratási célzattal történt volna a dolog, mivel a témák egyértelműen az energetikáról, a gazdasági válságról és az európai integrációról szóltak. Ezenkívül a társadalom további demokratizálódása, a decentralizációs folyamat is szóba került, valójában ebben a kérdéskörben a Vajdaság nem szerepelt, kivéve az volt az egyetlen momentum, hogy mi adtuk a helyszínt. Úgy érzem, hogy a találkozó Szerbia nemzetközi tekintélyének jót tett, viszont azt a következtetést le lehet vonni a csúcstalálkozó alapján, hogy Szerbiának nemcsak a külsőségekben kell bizonyítani az európai irányultságát, hanem a gyakorlatban, és itt a belföldi terepen is lépnie kell sürgősen valamit. Meg vagyok győződve arról, ha tovább halasztják a vajdasági statútum kérdését, a helyzet rendezését, ezzel Szerbia saját maga ellen cselekszik, továbbra is késleltetni fogja az európai integrációs folyamatot. Tehát ezzel a statútum ügye szorosan összefügg.
Mi a véleménye arról, hogy igyekeznek összemosni a regionalizáció kérdését a vajdasági statútum helyzetének rendezésével.
– Emögött politikai manipulációt látok. Én köztudottan támogatom a szerbiai regionalizációt, ehhez nem fér semmi kétség. Többszörösen bizonyítottam már, határozott meggyőződésem, hogy a demokratikus decentralizációs folyamathoz szorosan kötődik a regionalizmus. Viszont a Vajdaságnak megvannak a maga hagyományai, megvan a történelmi jelene, szerepe és múltja, ezt tisztelni kell, s vonatkozik ez az autonómiára is. Belgrádnak igenis tiszteletben kell tartania az autonómiára való jogunkat, s úgy nézem, ez megy nagyon nehezen. Felteszem a kérdést, vajon milyen jogállam az, amelyik a saját alkotmányát nem tudja betartani, félrelöki azt, nem veszi figyelembe. Milyen állam az, amelyik az alkotmányt semmibe veszi, amely országnak a vezetői nem arra biztatnak, hogy tisztelni kell az alkotmányt. S ezek után bennünket vádolnak szecesszióval, szeparatizmussal, ugyanakkor mi voltunk az egyedüliek, akik az alkotmányos rendelkezéseket betartottuk, s most azok, akik bennünket sértegetnek, a leghangosabbak, pedig ők szegik meg Szerbia alkotmányát, ők nem becsülik a jogállamot. Más beszélni a jogállamról és állandóan rámutatni arra, hogy mit és hogyan kell tenni, és merőben más dolog az, hogy ezért mi mindent kell tenni. Például alkalmazni az alkotmányt, amit elmulasztanak. Persze én is tudom azt, hogy a jelenleg hatályban lévő alkotmány nem eurokompatibilis, és ebből a szempontból határozottan támogatom Tadić elnöknek azt a javaslatát, hogy hozzunk új alkotmányt, vagy módosítsuk a meglévőt, hogy azt eurokompatibilissá tegyük. Igen ám, de ne három év múlva kerüljön erre sor, hanem azonnal induljon be a módosítási folyamat, amit már szerintem tegnap el kellett volna kezdeni, és sürgősségi eljárással hozzunk meg az év végéig egy demokratikus alkotmányt. De kérdem én, megvan-e erre a politikai készség és az akarat. Azt hiszem, egyelőre ilyen irányú lépés nem fog történni, így a mostani alkotmány értelmében kell elfogadni, de mielőbb, a vajdasági statútumjavaslatot.
(Fotó: Ótos András )
