A köztársasági kormány megalakulásakor a nemzeti kisebbségekkel kötött koalíciós szerződésbe foglaltak között kiemelt szerep jutott a nemzeti tanácsokról szóló törvény mielőbbi elfogadásának, ezzel magyarázta a minap Svetozar Čiplić emberi jogi és kisebbségi miniszter a szerb nyilvánosság előtt, hogy július 2-án a kormány jóváhagyta, és sürgősségi eljárással a köztársasági parlament elé utalta a nemzeti tanácsokról szóló törvényjavaslatot.
Ebből az világlik ki, mintha kedvezni szeretnének a kisebbségeknek, sőt a miniszter azt is hangoztatja, hogy egy nagyon liberális, és ránk nézve kedvező jogszabály születik hamarosan, amelynek mérlegelése során a törvényjavaslatnak mintegy 95 százalékát jóváhagyta a köztársasági kormány. Azt nem nagyon emlegeti, hogy több mint fél évig várt a fiókjában a törvény, hogy sorra kerülhessen, de ezekről a kérdésekről szóljanak inkább az illetékesek.
Pásztor Istvánt arra kértük, hogy a törvény politikai hátterére világítson rá.
Politikai nyomásnak köszönhető-e, hogy végre-valahára sürgősségi eljárással a köztársasági parlament elé kerül a nemzeti tanácsokról szóló törvény?
A köztársasági kormány megalakulásakor a nemzeti kisebbségekkel kötött koalíciós szerződésbe foglaltak között kiemelt szerep jutott a nemzeti tanácsokról szóló törvény mielőbbi elfogadásának, ezzel magyarázta a minap Svetozar Čiplić emberi jogi és kisebbségi miniszter a szerb nyilvánosság előtt, hogy július 2-án a kormány jóváhagyta, és sürgősségi eljárással a köztársasági parlament elé utalta a nemzeti tanácsokról szóló törvényjavaslatot.
Ebből az világlik ki, mintha kedvezni szeretnének a kisebbségeknek, sőt a miniszter azt is hangoztatja, hogy egy nagyon liberális, és ránk nézve kedvező jogszabály születik hamarosan, amelynek mérlegelése során a törvényjavaslatnak mintegy 95 százalékát jóváhagyta a köztársasági kormány. Azt nem nagyon emlegeti, hogy több mint fél évig várt a fiókjában a törvény, hogy sorra kerülhessen, de ezekről a kérdésekről szóljanak inkább az illetékesek.
Pásztor Istvánt arra kértük, hogy a törvény politikai hátterére világítson rá.
Politikai nyomásnak köszönhető-e, hogy végre-valahára sürgősségi eljárással a köztársasági parlament elé kerül a nemzeti tanácsokról szóló törvény?
–A törvénytervezet kapcsán kicsit felemás szájízzel kell szólnom. Nemcsak azért, ami magából a törvényből kimaradt a tervezethez képest, hanem azon kialakulófélben lévő hangulat kapcsán is, amely mindezt övezi. Emlékeztetni szeretnék, hogy a Magyar Koalíción belül a törvénytervezet során egyeztetés történt, és megállapodás jött létre. De nézzük, mi maradt meg a törvényjavaslatban! A nemzeti tanács tagjainak megválasztása a magyar választói névjegyzék alapján nagyon fontos dolog, amit külön kértek a koalíciós partnereink. Ez bekerült a törvényjavaslatba. Fontos az is, hogy a nemzeti tanácsok olyan hatáskörökkel rendelkeznek, amelyek valósak, és abban a négy klasszikus kisebbségvédelmi kérdéskörben, amit emlegetni szoktunk, az oktatás, a művelődés, a tájékoztatás és a nyelvhasználat területén, nem csak tanácsadó szerepük lesz, hanem valós döntéshozatali pozícióba kerülnek.
A harmadik dolog, amit fontosnak tartottunk, a törvény tartalmazzon olyan garanciákat, amelyek a pénzelésre vonatkoznak, nemcsak a nemzeti tanácsnak, mint testületnek a működése tekintetében, hanem azoknak a szféráknak a pénzelésében is, amelyeket a nemzeti tanács kezel. Ilyen vonatkozásban azt kell mondanom, a törvény tartalmazza ezeket a törekvéseket, lehetőséget nyújt arra, hogy a nemzeti közösségek döntsék el, hogy közvetlen vagy közvetett, azaz elektori úton történő választást akarnak-e. A hatáskör tekintetében, úgy gondolom, nem csorbult a végleges változatban a tervezethez képest a kérelmünk, és a pénzelés tekintetében is hasonló a helyzet. Viszont azt látom, azzal, hogy az állam kivonul a választói névjegyzék létrehozásának az általunk igényelt vagy elvárt biztosítási formájától, és azt mondja, hogy a választói névjegyzék a potenciális választott testület tagjainak az akaratából fog fakadni, nem pedig az állam ad egy ilyen iniciális listát ezzel kapcsolatban, ez olyan hullámverést váltott ki az elmúlt egy-két napban, amelyik egyfajta negatív álláspontot sürgetne kialakítani az egész törvénnyel kapcsolatban.
Mi erről a véleménye?
– Úgy gondolom, hogy készülőben van egy olyan hangulatkeltés, amelyik arról szól, hogy ez a megoldás rossz, ettől jobbat kellene találnunk. Ebből fakadóan valószínű egyesek bojkottálni kívánják majd a törvényt. Folytatódni fog az a fajta „semmiért nem vállalunk felelősséget” politizálás, ami jellemezte a vajdasági magyar politikai közéletnek egy jelentős részét az elmúlt 15 év során. Nem a gondok minimalizálásáról beszélek most, hanem arról, hogy ritkán képzelhető el, hogy olyan ideális megoldás legyen, amely teljes mértékben kielégítene mindenfajta elvárást. Ugyanakkor azt is el szeretném mondani, hogy ez a törvénytervezet mindenképpen egy jelentős előrelépést jelent az eddigi helyzethez viszonyítva, mert lehetőséget teremt arra, hogy belátható időn belül ez a mostani áldatlan állapot kezelhető legyen. A megoldáskeresés során a maximumot kellett a törvénytervezetből kihúzni, és ez megtörtént. Akkor, amikor a törvény elfogadásra kerül, azt mondom, mindent meg kell tennünk, és meg kell feszülnünk, hogy megpróbáljuk megteremteni a törvény alkalmazásának a feltételeit. Fel kell készülnünk arra, hogy a jövőbeli nemzeti tanács eleget tudjon tenni a közösségi elvárásoknak, és meg tudjon felelni annak a feladatnak, amit mi a vajdasági magyar politikában a nemzeti tanácsnak szántunk.
Dr. Korhecz Tamás, tartományi kisebbségi titkártarra kértük, vegye számba, hogy mi tartozik abba az 5 százalékba, ami kimaradt a törvényből.
Szükség van a törvény mielőbbi elfogadására, hiszen a legtöbb nemzeti tanácsnak a mandátuma már rég lejárt.
– Valóban a többségnél ez tapasztalható, így teljes újraválasztás lesz, de nem csak a lejárt mandátumú nemzeti tanácsok esetében, hanem minden kisebbségre vonatkozóan, amelyik rendelkezik már nemzeti tanáccsal, újat fognak választani. A választások egy időben lesznek lebonyolítva, attól függetlenül, hogy névjegyzék alapján, szabad választáson, demokratikus szavazással, vagy pedig elektori rendszerrel választanak.
Vajon melyik fog majd érvényesülni?
– Bízom benne, hogy a magyar közösség esetében egyértelmű az a szándék, hogy közvetlenül választják meg a nemzeti tanácsot. Semmi akadálya sincs annak, hogy határidőn belül létrejöjjön a névjegyzék, csak nekünk, magyaroknak ezt így kell akarnunk. Ha a magyarság passzív marad, akkor nem az állam hibája lesz, hogy nem közvetlen úton választja meg a nemzeti tanácsát. Szerencsére nem eszközöltek a törvényjavaslatban olyan változtatásokat a választási rendszerre és a hatáskörre vonatkozólag, amik eltérnének a tervezetben megfogalmazottaktól. A törvényjavaslat valóban olyan részletes rendelkezéseket tartalmaz, amelyek lehetővé teszik, hogy a kisebbség legitim kérdéseiben a nemzeti tanács egyeztetése, véleménye, kezdeményezése nélkül ne lehessen a kisebbségek feje felett dönteni.
Józsa Lászlónak, a Magyar Nemzeti Tanács jelenlegi elnökének a nemzeti tanácsok pénzelési kérdéséről beszélgettünk.
Mint kiderült, nem fogadták el azt a fajta pénzelési módot, amit a törvény megfogalmazói szerettek volna
Milyen pénzügyi kérdéskör merül még fel?
– A másik nagyon fontos dolog egy költségvetési alap létrehozása, amellyel a Kisebbségi és Emberi Jogi Minisztérium rendelkezik, és annak felosztási alapelveit, konkrét gyakorlatát is ez a minisztérium fogja meghatározni. Az előzetes elképzeléshez képest kimaradt az eleve biztosított költségvetési eszközhányad. A törvény előkészítése folyamán olyan megoldás kezdett kirajzolódni, amelyben a köztársasági költségvetés előre meghatározott fix százalékot lehetett volna a kisebbségi kérdések finanszírozására használni. Ez pontosan a köztársasági költségvetésnek 0,05 százaléka lett volna. A tárcaközi egyeztetés során a Pénzügyminisztérium ellenvéleménnyel élt, és előadta, hogy a költségvetési rendszerről szóló törvény szellemével ellenkezik az, hogy ha egy partikuláris jelentőségű törvény előre lefixált százalékot biztosít bármelyik köztársasági költségvetésből finanszírozott tevékenység számára, mint ahogy nincs eleve elrendelt százalék abban az esetben sem, hogy mennyit kap teszem azt a hadügy, külügy, oktatásügy. Ugyanígy a Pénzügyminisztérium javaslatára ez az eredeti elképzelés kikerült a törvényből. Így ma ott tartunk, hogy a kisebbségi célra elrendelhető eszközök nagysága továbbra is a mindenkori, minden évben ismétlődő költségvetési egyeztetés illetve a költségvetési harc eredménye lesz.
A költségvetési harc egyértelműen kiszolgáltatottságot fog jelenteni.
– Nem jobban és nem kevésbé, mint minden egyéb tevékenység tekintetében. Az előbb felsoroltam, hogy hasonló helyzetben van a költségvetésből finanszírozott szférák összessége, minden évben költségvetési harcnak vannak kitéve a minisztériumok, a civil szféra, a sport, az oktatás stb. Ugyanebben a helyzetben találja magát a nemzeti tanács és a kisebbségvédelmi szféra is.
Mi a helyzet a választási névjegyzék felállításával?
– A jelenlegi szöveg szerint, amelyet a kormány elfogadott, három hónapos határidőn belül mindenkinek lehetősége van arra, hogy egyelőre rendszeresített űrlapon bejelentkezzen az emberjogi és kisebbségügyi minisztériumnál annak érdekében, hogy felvételt nyerjen a külön választói kisebbségi névjegyzékre. Ez egy hallatlanul fontos folyamat lesz .Teljes akarategység van a magyar politikai életben a Vajdaságban, hogy nekünk a közvetlen választások lebonyolítása a valódi és egyetlen megoldás. Ahhoz, hogy ide eljussunk, teljesíteni kell, hogy a felnőttkorú, választójoggal rendelkező vajdasági magyaroknak legalább 50 százaléka, tehát a többsége feliratkozik a kisebbségi választói névjegyzékre. A törvény úgy rendelkezik, hogy a választói névjegyzék akkor lép hatályba, amennyiben arra feliratkozik az utolsó népszámlálás szerint magukat magyaroknak vallók 20 százalékkal csökkentett létszámának a többsége. Ez esetünkben a következő: az utolsó népszámlálás alkalmával szűk 300 000 személy vallotta magát magyarnak, ha ezt 20 százalékkal, mondjuk 60 000-rel csökkentjük, akkor 240 000 feltételezett felnőtt korút jelent, azaz ennyi választói joggal rendelkező magyar nemzetiségű személyt feltételez. Ennek a feltételezett többsége 120 000 plusz 1. Ez azt jelenti, hogy politikai életünk és közéletünk, valamint civil társadalmi szféránk számára a törvény hatályba lépése utáni legnagyobb feladat az lesz, hogy mozgósítsuk a vajdasági magyar választópolgárokat, és meggyőzzük őket arról, hogy szükséges és fontos feliratkozni a vajdasági magyarok választási névjegyzékére, és erre a feladatra a törvény hatályba lépését követő 90 nap áll rendelkezésre, tehát bőven lesz dolgunk.
