Az adai Mrkšić Hugyik Ella két kisgyermek anyja, feleség és munkanélküli. A magyartanári végzettségű, húszas évei végén járó fiatal nő június 30-án diplomázott az újvidéki Bölcsészettudományi Karon. Egyelőre gyerekeknek és felnőttek ad különórákat angol és szerb nyelvből. Az óraadásból származó jövedelemmel járul hozzá a családi költségvetéshez.
Mint mondta, a mai kapitalista világban szükség van a két fizetésre a mindennapi megélhetéshez. Az elmúlt hónapokban igyekezett végzettségének megfelelő munkát találni, de tapasztalatai szerint a magyartanári állás megszerzéséhez az egyetemi diploma olykor kevés:
─ A diploma megszerzése elhúzódott, de ebben közrejátszott, hogy az egyetemet két gyerek mellett fejeztem be. Számomra nagyon fontos volt, hogy a családi körülményektől és a magán élettől függetlenül elvégezzem az egyetemet ─ mesélte Mrkšić Hugyik Ella. ─ A diploma számomra nagyon sokat jelentett, egyszerűen kötelességemnek éreztem megszerezni, mert azt hittem, ez hátráltat abban, hogy munkát keresek akár a szakmámban, akár más területen. Hiszen végzős hallgatóként is lehet munkát találni, de előnyben részesülnek, akik oklevéllel rendelkeznek. Akkor azt hittem, hogy az oklevél tanári állást is jelent számomra. Nagyon nehéz út áll mögöttem. Az utolsó vizsgámat kisfiam születése előtt egy héttel tettem le, a diplomamunkámat pedig a két gyerek mellett írtam meg. Visszatekintve nem kellett volna ennek annyira nekifeszülni. Természetesen a megszerzett tudás és a rengeteg élmény, amely Újvidéken ért a Bölcsésztudományi Kar Magyar Tanszékén, az mind az enyém, amit nem vehet el tőlem senki. Ez az okmány azonban, úgy tapasztalom, hogy nem sokat ér. Szép és jó, hogy diplomás vagyok, de sajnos nem tudok munkát találni sem a szakmámban, sem más területen. Miután láttam, hogy magyartanári diplomával nem tudok elhelyezkedni, az angol és szerb nyelvet viszont elég jól beszélem, ezért ennek a tanításába kezdtem, különórákat adok. Azt tapasztalom, hogy az angol nyelv tudásával sokkal jobban boldogulok és sokkal szükségesebb. Olyan helyzet alakult ki, hogy a szerb tudásomat is kamatoztatni tudom. Tulajdonképpen ellentmondásos helyzetben vagyok, abból élek, hogy magyar gyerekeknek szerb nyelvet oktatok. Illetve angolt is tanítok óvodásoknak és általános iskolásoknak. Felnőtteknek is oktatok angolt és szerbet, köztük egyetemistáknak. Különösen a szerb nyelv iránt nagy az érdeklődés, mivel az emberek ebben a közegben ezt nem sajátítják el kellőképpen. Kivételek azok a férfiak, akik a katonaságnál megtanulták a nyelvet. Ma már a civil szolgálat révén erre nincs lehetőség.
Nehéz magyartanárként állást találni?
─ Próbáltam magyartanárként munkát keresni, nem sikerült. Az adai Műszaki Iskolában egy általános iskolában tanító tanárnőt alkalmaztak, akit kötelességük volt felvenni, hogy meglegyen a teljes normája, mivel az moholi iskolában csak fél normával tanított. Miután láttam, hogy magyartanárra nincs szükség, jelentkeztem más szakra, például pedagógusnak. Mivel az állás betöltésénél a szaktanárok részesültek előnyben, ezért pár munkahelyre sikertelenül pályáztam. Felmerült az anyakönyvvezetői állás is az adai önkormányzatban. Ugyanis az új jogszabályok szerint az anyakönyvvezetőnek felsőfokú végzettséggel kell rendelkeznie. Nem a szakterületem, de elvállalnám. Egyelőre azonban nincs üresedés, mivel a nyugdíj előtt álló anyakönyvvezetők igyekeznek minél tovább dolgozni. Csalódott vagyok, mert azt hittem, hogy a diploma biztos állást fog jelenteni. Kerestem munkát Adán és Zentán, sikertelenül. Magyarkanizsán és Martonoson kerestek magyartanárt és könyvtárost, de ezt az utazás és a család miatt nem vállalhattam.
Az álláskeresés során mit tapasztaltál?
─ Sok mindennel találkoztam. Szembe kerültem az ismeretséggel. Sőt, olyan tanácsot is kaptam, ha bizonyos politikai pártban belépek, akkor könnyebben jutok álláshoz. Amikor ezzel a jelenséggel először találkoztam, mélyen megrendített és elgondolkodtatott, hogy a párttagság ismét döntő érv lehet a munkahely betöltésénél. Ez ugyan nem fontosabb a szakmai képzettségnél, de az azonos diplomával rendelkező személyeknél döntő lehet, ha egy ismert személy a politikai életből szól egy-két szép szót a pályázók egyikének érdekedben. A másik jelenség, amivel találkoztam, a tanárok létszámát szabályzó minisztériumi döntés. Ennek eredményeként az iskolák saját berkeiken belül igyekeznek megoldani a tanárhiányt, ami sok esetben oda vezetett, hogy nem szaktanárok tanítanak egy-egy tárgyat. Előfordul, hogy történelemtanár zenét tanít, tornatanár biológiát. Érdekesnek tartom, hogy tudományágból tudományágba ingáznak egyes tanárok, a diplomások pedig nem kapnak munkát. A harmadik dolog, amivel szembesültem, a nyugdíjazás előtt álló tanárok esete. A törvény ugyan szabályozza a munkaéveket és a nyugdíjkorhatárt, de nem kötelezi a tanárokat a nyugdíjba vonulásra. Főként a tanáron áll, hogy marad vagy nyugdíjba vonul, és általában maradnak. Megértem őket, azért maradnak, mivel a fizetésük a nyugdíj duplája. Ezt azonban fiatal diplomával rendelkező tanárok érdekében szabályozni kellene az államnak.
Miért választottad a magyartanári pályát, a Magyar Tanszéket?
─ Sokan azért választják a Magyar Tanszéket, mert ez az egyetlen kar, ahol magyar nyelven folyik az oktatás. Ezt magamról nem mondhatom el. A gimnáziumi évek alatt nagyon sokat foglalkoztam az irodalommal és színművészettel. A Magyar Tanszék és a Színház és Filmművészeti Egyetem között hezitáltam, végül az előbbi javára billent a mérleg. Nem az volt a gyerekkori vágyam, hogy magyartanár legyek, hanem az irodalommal való foglalkozás, az irodalomtudomány vonzott. Ma viszont boldog lennék, ha valahol magyartanári állást kaphatnék. A szüleim arra biztattak, hogy azt tanuljam, amit szeretek. Soha nem mondták, hogy próbáljak meg jövedelmezőbb szakmát választani. Ma már jövedelmezőbb szakmát tanulnék, közgazdaságot vagy angol nyelvet. Az irodalomban pedig kedvem szerint elmerülhetnék szabad időmben is. Azt tervezem, hogy megszerzem a felsőfokú angol nyelvvizsgát, és ezzel próbálok szerencsét, még az iskolában is taníthatok ─ mondta Mrkšić Hugyik Ella.
