November vége van, s még mindig az iratkozási feltételek miatt tüntetnek az egyetemisták. Hétfőn mintegy 1000–1500-an gyűltek össze Belgrádban, a kormányépület előtt. Még mindig nem tudni, az állam képes lesz-e teljesíteni követeléseiket. A puszta szemlélő számára az időhúzás magasiskolája az, ami történik.
Szerbiában majd 200 ezer egyetemi hallgató van, közülük 140–150 ezer az állami felsőoktatási intézményekben, 50–60 ezer hallgató pedig a magánegyetemeken tanul.
A minisztérium is elismeri, hogy az állami egyetemeken tanulók esetében még 7900 egyetemista sorsa bizonytalan. Olyanoké, akik eleget tettek az iratkozási feltételeknek, tehát a lehetséges 60 pontból 48 vagy több pontot sikerült összegyűjteniük, ám a tandíjmentes kategóriában a keretszám adott, ők pedig nem fértek be ebbe a keretbe, amely csak 20 százalékkal bővíthető. A csak önköltséges kategóriába felvételt nyert hallgatók közül pedig ennél jóval többen igyekeztek szorgalmasan, jól tanulni, hogy végre megszabaduljanak a több tízezer dináros tandíjfizetési kötelezettségüktől. Most a minisztérium és az egyetemi karok egymásra mutogatnak. A minisztérium azt rója fel a fakultásoknak, miért vesznek fel olyan rengeteg önköltséges hallgatót – egyes karokon a tandíjmentesek számának a kétszeresét is. Az egyetemi karok vezetői pedig azon az állásponton vannak, hogy a legjobbaknak – legalább azoknak, akik maximális 60 ponttal sem kerülhettek át helyhiány miatt a tandíjmentes kategóriába – az állam igenis köteles legyen fedezni a tandíjat.
Tétje van annak, hogy valaki állami vagy önköltségen tanul: ez utóbbi kategóriába tartozók csak az egyébként fizetett összeg többszöröséért lakhatnak a kollégiumokban (ha jut nekik férőhely), nincs joguk a kedvezményes menzai étkezésre, az olcsóbb buszbérletre. Nem is szólva a családok erőn felüli anyagi áldozatvállalásáról, eladósodásáról, amelynek árán taníttatják gyereküket.
És a bosszantó időhúzás: egyes fakultások hosszú hetekig nem állították össze a listát, hogy hány hallgató tett eleget a feltételeknek. Majd hosszú ideig nem lehetett teljes bizonyossággal tudni, a kormány elfogadta-e a keretszámot, hogy hány hallgató iratkozhat be mesterfokozatra állami költségen. Elhúzódott az egyetemek, egyetemi karok tájékoztatása e keretszámokról.
Egyébként is nagyon nagy problémák vannak a mesterfokozattal: mint már többször is foglalkoztunk ezzel, a minisztérium kisebb keretszámot irányzott elő a mesterfokozaton, mint ahányan az alapstúdiumokat befejezik. Elképesztő, hogy senki sem gondolta végig az illetékesek közül – akik ezért kapják a fizetésüket –, hogy mi lesz például azzal a pszichológus-hallgatóval, aki a hároméves alapképzés után nem folytathatja tanulmányait, s a tanítóképzősök, matematika szakosok is kilátástalan helyzetbe kerülnek, ha nem tanulnak tovább a mesterképzésen, sutba vághatják a diplomájukat, mert esélyük sincs elhelyezkedni. Ezt a súlyos problémát a minisztériumnak már régen meg kellett volna oldania. Elképesztő, hogy nem történik semmi, senkit sem izgat ezeknek a hallgatóknak a sorsa.
A bolognai rendszer mintha megbukott volna, vagy legalábbis pótvizsgára szorul sok országban. Korábban az osztrák és a német egyetemeken is végigvonult egy tiltakozási hullám. A horvát egyetemeken pedig a belgrádihoz hasonlóan hétfőn tüntettek az egyetemisták: ingyenes oktatást, kollégiumok építését követelik, a különböző iratkozási díjak, különbözeti pontszámok megfizettetése ellen tiltakoztak.
A belgrádi egyetemisták október 5-én kezdték meg tiltakozásukat, s ma is az utcára vonulnak. Mind türelmetlenebbek, elkeseredettebbek...
