Az Európai Parlament a múlt héten határozott az unió bővítési stratégiájáról. Ajánlással fordult a Minisztretanácshoz, hogy helyezze hatályba a Szerbiával kötött átmeneti kereskedelmi megállapodást. Az okirat szerint „megelégedéssel nyugtázható Szerbia haladása, különösképpen az átmeneti egyezmény egyoldalú alkalmazását illetően.
Az, hogy Szerbia a világgazdasági válság örvényében is egyoldalúan alkalmazta a kereskedelmi megállapodást, bizonyítja, hogy az ország a haladás és az uniós csatlakozás mellett kötelezte el magát”, áll a határozattervezetben. Egyúttal azzal a követeléssel fordulnak az unió minisztertanácsához, hozzon határozatot az átmeneti kereskedelmi megállapodás becikkelyezéséről is.
Mire vélni ezt a fordulatot? Mint kiderült, uniós körökben egyre többen helyezkedtek azon álláspontra, hogy Szerbiának olyan légkört sikerült teremtenie, melyben karnyújtásnyira jutott az átmeneti kereskedelmi megállapodás felfüggesztéséhez, még ha egyes országok továbbra is kitartanak álláspontjuk mellett, hogy Szerbia már magával a vízumliberalizációval sokkal többet kapott, mint amennyit érdemel. Nem kétséges, hogy politikai döntésről van szó, melyet azzal magyaráznak, a dolgok jelenlegi állásán változtatni kell, és Szerbia tovább nem lehet egyetlen személy és egy ország, név szerint Ratko Mladić és Hollandia rabja. Serge Brammertz hágai főügyész Szerbiáról szóló jelentése is ezt az irányelvet képviseli, és értékelői szerint a legkedvezőbbek közé tartozik.
Hogy pontosan milyen háttérmozzanatok voltak döntő befolyással, hogy Serge Brammertz hágai főügyész kedvező jelentést tegyen Szerbiára nézve, és kijelentse, hogy a hágai körözöttek a szerb állami szervek hatáskörén kívül vannak, azt csak találgatni lehet, de egy bizonyos, nagy kő esett le sokak szívéről. A lelki megkönnyebbülést követően az események felpörögtek. A vízummentesség feloldása után a szabad kereskedelmi egyezmény hatályba lépése várható, és ahogy Boris Tadić szerb elnök fogalmazott, a megállapodás feloldása az első lépés, amit az európai uniós tagjelölti státus kérelmezése követ majd. Egyre világosabb, Európa megnyílt, és csaknem két évtizedes mostoha viszonyulás után édes gyermekének szeretné Szerbiát. A háttérbe szorított, kitaszított Szerbiáról új kép alakult ki. Hogy miért, ezt találgatni lehet. Egyes elemzők már most annak a meggyőződésüknek adnak hangot, hogy Oroszország dél-balkáni előretörése, gazdasági terjeszkedése nyomta meg Európában a riasztó gombját. Mások viszont arra tippelnek, Szerbiával szemben egy másféle bánásmódot alkalmaznak. Előbb adunk, majd követelünk. Nesze nektek a kereskedelmi megállapodás, mi meg továbbra is kiállunk követelésünk mellett: adjátok ki a hágai körözöttet. (Azonnal meg kell jegyezni, ez ellent mond a főügyész jelentésének.)
Az átmeneti kereskedelmi megállapodás feloldása a szerb államvezetést is új határkő elé állítja. Egyrészt a jobb életbe vetett hitet erősítheti a lakosság körében, másrészt pedig a jelenlegi gazdaságpolitika átértékelését vonhatja maga után, amely a tranzíció leple alatt túl sokat engedélyezett a fosztogató, az országpolitikát irányító, monopóliumhelyzetet élvező mogulok számára. Az Európához való közeledés, netán felzárkózás a nálunk megszokottól eltérő játékszabályokat, ellenőrző mechanizmusokat jelent. Ezután nem szolgálhat mentségként, de még kifogást sem jelenthet az egykori déli tartomány, Koszovó elvesztése, sem Hága megszorítása.
A kereskedelmi megállapodás egyoldalú alkalmazásának csaknem egyéves hozadéka még pontosan nem ismeretes, de a hazai szakértők már az év elején a vám, az adók és egyéb illetékek eltörlése miatt mintegy 20 millió eurós bevételkieséssel számoltak. Ám hozzátették, hosszú távon a haszon ennek a többszöröse lehet. Hogy haszonról beszélhetünk-e, nem tudni, de egyes kiszivárgott információk szerint Szerbia ez alatt az idő alatt a vámok és egyéb illetékek lefaragása miatt a tervezett összeg tízszereséről, mintegy 200 millió euróról marad le.
Ahogyan ez tapasztalható volt, és a jövőben is várható lesz: az átmeneti kereskedelmi megállapodás ratifikálásával nem egyazon gazdasági potenciállal rendelkező országok között válik vámmentessé a külkereskedelmi forgalom. Amíg az egyik oldal rendezett gazdaságának semmilyen akadályt sem jelent, a másik felet komoly kihívás elé állítja. Szerbiának nem csupán a vámbevételek csökkentése és azok későbbi elmaradása okozhat majd gondot, hanem a piaci versenyre való felkészületlenség, a nemzetközi szabványok hiánya, a marketing és a külföldi játékszabályok hiányos ismerete is.
Hogy szűkebb térségünk gazdasága, mely még mindig a mezőgazdaságon és az ebből eredő termékek feldolgozásán alapul, tudja-e állni a versenyt, kérdéses. A kisebbek lecsúsznak, a nagyobbak megerősödnek, és ezután is az export-importőrök járnak majd legjobban, akik az olcsón felvásárolt gabonát bőséges haszonkulccsal továbbítják külföldi országokba. Az itteni kisgazdák nem tudják állni a versenyt, és félő, hogy a komoly európai uniós támogatásokat élvező farmerek termékei lesöprik a hazai piacok pultjairól az itteni mezőgazdasági termelők portékáit.
