Indulatos, érzelmileg túlfűtött vihart kavart a demokraták és a szocialisták kibéküléséről szóló nyilatkozat elfogadására tett javaslat. A történészek, közéleti személyiségek, a közvélemény egy része felhördült, noha nem is hozták nyilvánosságra a szöveget, s még azt is titokban tartották, kik a szerzői.
Feltehetően azért csaptak olyan magasra a hullámok, mert az elképzelés friss sebeket tépett fel. Nem kevesen ugyanis úgy vélik, hogy a kibékülést megelőzően a szocialistáknak a kormányzásuk alatt elkövetett bűnökért meg kellene követniük saját népüket. A bírálók harmadik csoportja attól tart, hogy a két párt alkujával összhangban fátylat kívánnak borítani a közelmúlt eseményeire. A felejtés reményében elhallgatnák, mit szögezett le Ivan Stambolić meggyilkolásáról és Vuk Drašković elleni merényletkísérletről meghozott bírósági ítélet megindoklása: nem csak a vádlottak, hanem Slobodan Milošević és rendszere felett hirdettünk ítéletet. Milošević ugyanis a nemzeti érdekek egyedüli értelmezőjének, a nemzet helytartójának képzelte magát, s ezzel jogot formált a korlátlan hatalomra.
Halálosztagot alapított.A rendőrség és a hadsereg élére nem rátermetteket nevezett ki, akik ezt azzal hálálák meg, hogy végrehajtották vezérük minden parancsát, még a gyilkosságra való utasítást is. E rendszer a bűnön, véren, hazugságon, felrevezetésen, álhazafiságon alapult. A bíróság nem hősök felett ítélkezett, mert a hősök orvul, hátulról nem lőnek le senkit, nem gyilkolnak védteleneket és kiszolgáltatottakat.
Vajon Ivica Dačić továbbra is él- e a kiagyalt tömegsírok és az agyrém hűtőkocsi megfogalmazással? Miután kinevezték belügyminiszternek, megtekintheti, és a saját szemével meggyőződhet arról, hogy Kosovóban a bírósági ítélet nélkül lemészárolt gyermekeket, asszonyokat, fiatalokat és időseket a kivonulás előtt, a bűnjelek eltűntetése céljából kihantolták, s Batajnicán, Bajina Baštában, Petrovo Selóban és másutt tömegsírba dobálták őket.
Betekintést nyerhet, mit derített ki a rendőrség miután Kladovónál a Duna kivetette az albán civilek holtestével zsúfolt hűtőkocsit. A nyomozati anyagok és a tanúvallomások alapján megállapították, hogy Vlastimir Đorđević rendőrtábornok, a közbiztonsági szolgálat akkori vezetője adott parancsot a 86 holttest Belgrádba való szállítására. Ezt megelőzően Slobodan Miloševićnek a rendőrség és a Belügyminisztérium legmagasabb rangú vezetőivel megtartott három találkozóján döntöttek azoknak a nyomoknak az eltűntetéséről, amelyek felkelthetik Hága érdeklődését. Az előbbieket Đorđević tábornok is megerősítette az alábbi mondattal befejezett vallomásában: Tessék, történt, ami történt, mit mondhatok még?
Časlav Golubović nyugalmazott rendőrezredes nem tartozott Milošević munkatársainak szűk köréhez. A hűtőkocsi felbukkanása idején a bori rendőrség vezetője, Nikola Šainović bizalmi embere, s Đorđević tábornokhoz is szoros szálak fűzték. Miután a hűtőkocsiból átrakták a holttesteket két teherautóra, Vlajko Stojiljković, akkori belügyminiszter adott parancsot a hűtőkocsi megsemmisítésére. Golubović közlése szerint tudták, kik az áldozatok, s honnan kerültek a folyóba, mert a hűtőkocsin Prizren felirat állt, s valamennyi asszony bugyogót viselt.
Boško Radujković, a kaldovói rendőrség akkori technikusa tanúvallomásában megerősítette, hogy az áldozatok valamennyien civilek voltak.A helyszíni szemlén a hátborzongató látványról tíz fényképet készített, s talán a belügyminiszternek megannyi elfoglaltsága ellenére marad ideje megtekintésükre.
A hétpecsétes titokként kezelt kibékülési elképzeléshez hasonlóan és egyidejűleg felkavarta az állónak egyébként sem nevezhető politikai vizeket Milan Nedićnek, a nácik által megszállt Szerbia bábkormánya miniszterelnökének bírósági rehabilitálásának újabb kezdeményezése. Az egykor tekintélyes belgrádi hetilap legutóbbi számának fedőlapját teljes egészében uralja a számos kitüntetéssel ékesített, tábornoki díszegyenruhában pózoló Nedić fényképe.
Az újság ezzel is nyomatékosította érvelését, hogy ilyen mosolygó, rokonszenves főtiszt nem hazaáruló. Elévülhetetlen érdemeiként emlegeti azt, hogy befogadta és gondoskodott a megszállt ország más részéről elűzött szerbekről, s rugalmas reálpolitikájával megmentette hazáját az elpusztítástól.
Ártatlanná nyilvánításának szószólói – közöttük akadémikusok is – elhallgatják azt, hogy, önszántából vállalta egy idegen hatalom kiszolgálását. A főleg erőszakosan mozgósítottakból verbuvált haderejét a nácik fegyverezték fel, élelmezték, fizették a tisztek zsoldját, s vetették be az ellenállók ellen és a megtorlásokban. A német katonaság elleni több támadás után osztagai szerepet vállaltak Kragujevac polgári lakossága elleni tömegmészárlásban. Hadereje lehetővé tette a megszállóknak, hogy csökkentsék a Szerbiában állomásozó csapataik állományát.
A másmilyen vallásúaktól, nemzetiségiektől, a nemzetidegen elemektől megtisztított, etnikailag egységes ország megteremtéséért harcolt, s ennek árát több tízezer ártatlan életével fizette meg.
A nemzeti megbékélésnek a pártok alkujától mentes nemes törekvése eleve kudarcra ítéltetett, ha magába foglalja hazaárulók és tömeggyilkosok ártatlannak nyilvánítását.
