Ha valakit történetesen a köztársasági választások előtti éjszaka a legmélyebb álmából riasztanak fel, s közlik vele, milyen összetételű kormány alakul, nem hiszem, hogy elhitte volna, hogy felébredt. Először is egy pohár hideg vizet kér, majd megcsipkedi magát, hogy meggyőződhessen: nem bárdolatlan élcelődés áldozata, s az irracionálist nem tüntetik fel természetes, magától értetendő szövetségnek és helyzetnek.
Ha már úgy alakultak a dolgok, ahogy alakultak, nem meglepő, hogy olyan politikai, közéleti személyek bukkantak fel, akiknek arcát elhomályosította az olykor jótékony felejtés, s nem lábad könnybe a szemünk, ha soha többé nem látjuk őket. Előbújt rejtekhelyéről Goran Radosavljević Guri nyugalmazott csendőr, altábornagy is, aki a kosovói harcok idején a rendőrség különleges alakulatának parancsnoka, majd az októberi események után verbuvált csendőrség parancsnoka volt.
Mint öntudatos, törvénytisztelő állampolgár jelentkezett a háborús bűncselekmények felderítésével megbízott ügyészségen, hogy felvilágosítást adjon az akkori tartományban elkövetett gonosztettekről és a Bitiqi fivérek likvidálásáról. Mint semmivel sem gyanúsított polgár tett tanúvallomást. A mindig mosolygó, közlékeny Guri nem ma lépett le a falvédőről, s nagyon is tudatában van, milyen keskeny a sáv a szabadság és a rabság, az élet és a halál között.
Az amerikai állampolgárságú három Bitiqi testvért 1999 júniusában tartóztatták le, s tiltott határátlépés vádjával 15 napi szabadságvesztésre ítélték őket. A kiszabadulásuk után a fegyházkapun kilépő fiatalembereket négy rendőr elrabolta, a különleges rendőrosztag Petrovo Selo- i támaszpontjára szállította. Abban az időben a támaszpont parancsnoka Guri volt. Bírósági tárgyalás nélkül tarkón lőtték őket. Három évvel e brutális gyilkosság után bukkantak holttestükre a batajnicai tömegsírban.
Hat évvel e bűncselekmény elkövetése után két csendőrt letartóztattak, az adta meg a végső lökést Gurinak, hogy illegalitásba vonuljon. A végsőt, mert még 2003-ban – amikor felmerült annak ötlete, hogy Jugoszlávia egy zászlóaljat küld Guri vezényletével Afganisztánba – veszélyes jelzést kapott Washingtonból: ha feladata teljesítésének részletezése céljából Amerika területére lép, letartóztatják. Tudta, mivel vádolják.
A Bitiqi fiúk meggyilkolásával gyanúsítottak száma hatra emelkedett. Egyöntetűen azt vallották, hogy a fiatalemberek likvidálására Vlastimir Đorđević Rođa rendőrtábornok adott szóbeli utasítást Guri táborparancsnoknak, aki elrendelte alárendeltjeinek a fivérek meggyilkolását, noha tudta, hogy amerikai állampolgárok, s esetleges bűntetteik miatt nem álltak bíróság előtt.
E gonosztettel gyanúsítottak nagy száma, a főbűnösök cinkos hallgatása, a hatalom tétlensége, az igazságszolgáltatás vontatott munkája miatt fennáll annak a veszélye, hogy a Bitiqi fiúk ép emberi ésszel fel nem fogható, esztelen, brutális, semmivel sem menthető életének kioltására megalapozottan gyanúsíthatóan parancsot adó legfelelősebb főtisztek nem kerülnek az igazságszolgáltatás színe elé. Alárendeltjeik felelősségre vonása nem maradhat el, de egy rémtörténet hiteles feltárása, a színtiszta igazság kiderítése nem képzelhető el, ha valamennyi gyanúsított nem ad számot a bíróság előtt tetteiről.
Bűnhődniük kell a gyilkosoknak, a parancsot elrendelőknek és a végrehajtóknak egyaránt, hogy soha többé ne ismétlődhessen meg, hogy dróttal megkötözött kezű ártatlanokat lőnek tarkón, s löknek tömegsírba.
