Vasárnap délután sok muzslyai ment el a falutól 12 kilométerre, a Tiszától pedig három kilométerre álló kereszthez, a deonicai búcsúra, melyen a szentmise-áldozatot Varga Zoltán ft. szalézi szerzetes mutatta be. Egykor ugyanis itt virágzó kis település állt, melyhez sok muzslyainak van kötődése. Ma is Deonicának hívják a muzslyai rét e részét, amely név a kataszteri térképről ered. Részvényt jelent magyarul, tehát a részvénye, része a kincstári területnek.
A házhelyeknek kijelölt egy-egy hold földet 1930-ban adták el, árverésen. A sok szikes területet felölelő határrész silány minőségű földnek számított, ahol a kamilla termet meg a legjobban. Szélesebb körben viszont jó termőfölddel van övezve. Összesen harmincöt magyar gazda vásárolt itt földet, harminchatodik telek pedig az iskolának lett kihagyva, melyet a deonicaiak saját költségükön építettek fel, 1936-ban. Az 1938/39-es tanévben az alsós összevont tagozatnak egy tanítója és hetven tanulója volt.
Később Deonica bejáratánál egy keresztet emeltek, s ettől kezdve minden szeptemberben, a muzslyai búcsú előtti vasárnapon, itt tartott a muzslyai pap tábori misét. Ez volt a deonicai búcsú. Ez a szokás megmaradt mindmáig. Az eredeti helyéről áthelyezett kereszten kívül ma már csak földkupacok (egykori házhelyek maradványai) jelzik azt, hogy valaha itt lakott település volt. Ma, itt már csak gyönyörű mezei virág terem.
