Mint mondani szokták: a soktól nem kell félni. Nos kukoricából az idén termett elég (bár nem amennyit egy hónappal ezelőtt vártak). A legújabb jóslatok szerint Szerbiában az 1 278 000 hektárról több mint ötmillió tonna kukoricát fognak betakarítani. Az átlaghozamot hektáronkénti 4 tonnára jósolják, ami ugyan lehet valamivel több, de még így is meghaladja a tavalyi 3,25 tonnás hektáronkénti átlagot.
A hazai szükségletekre biztosan lesz elegendő, sőt kivitelre is jut. S miközben az új kukoricának nincs ára, addig a tavalyi (a felszámolt jószágállomány miatt) nem kell senkinek. Emiatt gondok lehetnek az idei termés tárolásával is. Egyik-másik elkeseredett gazda közben azzal fenyegetőzik, hogy tüzelőként fogja „értékesíteni” a terményt. Mert ráadásul nagyobb a kalóriaértéke, mint az egyre rosszabb minőségű szénnek. Ez valójában egy ismétlődő színjáték szeptemberben. Csak az idén nagyobb publicitást kapott a kormány rosszul eljátszott szerepe miatt. A gazdáknak nem marad más hátra, minthogy a kotárkába tárolják a termést, és a jószággal feletetve értékesítsék (amihez persze újra fel kell szaporítani az állományt), vagy pedig türelmesen kivárják, hogy jobb ára legyen. A szakemberek azt jósolják, hogy néhány hónap múlva a kukorica tonnánkénti ára eléri majd a 160 eurót, de nagy a valószínűsége annak, hogy újévig nem változik.
A probléma februárban kezdődött, amikor az akkori Mezőgazdasági Minisztérium (talán kukoricahiánytól félve) meghosszabbította a gabonafélék kivitelére vonatkozó tilalmat. Pedig akkor a világpiacon a kukorica tonnájáért 200 eurót lehetett volna kapni (most viszont ugyanez a mennyiség 110 euróért sem kel el). Közben a jószág alacsony felvásárlásai ára miatt az állományt sok helyen felszámolták. A kukoricát nálunk viszont más módon szinte alig lehet értékesíteni, mert az ipari feldolgozása minimális. Ráadásul legnagyobb kukorica-feldolgozó gyárunk, a nagybecskereki IPOK már évek óta gyengélkedik, és jóval a kapacitása alatt termel. A tavalyi kukorica kilogrammjáért 9,50 dinárt, az új kukoricáért pedig kilenc dinárt kínálnak. Nem is csoda, hogy szeptember 8-a óta nem vettek át egyetlen szem kukoricát sem, hiszen tavaly ilyenkor az új kukorica kilogrammonkénti ára 16 dinár volt.
Bánát egyes részein átlagon felüli (6-7 tonnás hektáronkénti) termésre számítanak, bár a nagy forróság miatti korai érés hozamcsökkenéssel jár. A raktározási gondok mellett a mag szóródása is megnehezíti a betakarítást. A tordai határban már 2,5 hónapja nem esett eső, és az itteni termelők jóslatai a kukoricatörés kezdetén egy kicsit borúlátóbbak. De elsősorban az alacsony ár az, ami bántja a gazdákat. A tapasztalat ugyanis az, hogy a kukoricatörés ideje alatti ár a későbbiek folyamán is meghatározó. Magyarán: ha most alacsony, akkor később is alacsony lesz. Mint hallottuk, a faluban volt ugyan rá példa, hogy valamelyik háztartásban kukoricával fűtöttek, de ez a jelenség nem tömeges, és csak a rosszabb minőségű csövek kerültek tűzbe. Nincs kizárva, hogy erre lesz példa a télen is, de nem nagyobb mértékben mint eddig. Ez érthető is, hiszen a viszonteladók legtöbbször silány szenet kínálnak a tordaiaknak, a kukoricáért pedig pénzt sem kell adni. De mivel a tűzhelyeket is az ilyen gyenge minőségű tüzelőre szabták, fennáll annak a veszélye, hogy az erősebb parazsú kukoricával tüzelve az embernek kilyukadhat a tűzhelye.
Kónya József gazdaságában az állattartáson van a hangsúly, ezért a 22 láncon termelt (a tavalyinál gyengébb termésű) kukorica takarmányként kotárkába kerül. Az alacsony sertésár azonban nemrég megtizedelte az állományt, de a 22 dináros literenkénti tejár sem túl vonzó. Hogyha pedig a gazda összeveti a Szerbiából hozott borjak árát az úgyszintén szerbiai kereskedők által kínált felvásárlói árral akkor – a gazda szavaival élve – rabszolgának érzi magát. Csak a jószágtartás iránti szeretet tartja vissza attól, hogy felszámolja az állományt. Kovács István szerint elfogadhatatlan, hogy a tavaly 1700-1800 dinárért vitték el a kukoricát a földről, most pedig a tavalyi kukoricáért ezer dinárt kínálnak. Közben a korai érés miatt nagy a mag szóródása, ezért a legjobb, ha még a földeken lemorzsolják a csövet. Mint mondja, a kukoricát főleg a jószággal fogja feletetni, egy részét már silózta is. Okulva az éghajlati változásokból korai fajtákkal kell próbálkozni.
Betértünk Mészáros Jánoshoz és Raffai Imréhez is, akik szerint a termelőknek nem marad más hátra, minthogy a kotárkába tárolják a kukoricát, és hogy a jószággal feletetve próbálják tisztességesebb áron értékesíteni, vagy abban reménykedni, hogy jó takarékkönyvecskének bizonyul majd a teli kotárka.
Torda
„Böngészők” a polgármester háza előtt
Mezei lopások mindig is voltak, és valószínűleg lesznek is. Tavaly például a tordai fokhagyma-földeket dézsmálták meg. De az, ami az utóbbi hetekben a helybeli napraforgó-parcellákon történt, túltett minden eddigi tapasztalaton. Ezért összefogtak a helybéliek és a falu vezetése, napi ügyeletet szerveztek a terményük megvédésére. Erről értesítették a bégaszentgyörgyi rendőrséget is, amely támogatást nyújtott nekik. Csakhamar kiderült, hogy a betakarítás után maradt termés összeszedése, „böngészése” legtöbbször valójában lopás volt. A rendőrök több (zömükben roma családnál) találtak nagyobb mennyiségű napraforgót, sőt alapos a gyanú, hogy az így „betakarított” terménynek máshonnan érkező vásárlói is voltak.
Ezek után a Helyi Közösség Tanácsa úgy döntött, hogy a betakarítás befejezéséig betiltja a böngészést a falu határában. Ez azonban kedvezőtlen visszhangra talált a faluban élő mintegy 250 (számukat pontosan nem tudni) roma körében. Egy csoportjuk szombaton este Dobai Jánosnak, a falu elnökének a háza előtt gyűlt össze, s azzal érvelve tiltakoztak, hogy ők ebből, mármint a böngészésből élnek. Fenyegető megjegyzések is elhangzottak. Az eset hallatán több helybéli lakos érkezett a ház elé, de szerencsére a rendőrség is időben a helyszínen volt, úgyhogy súlyosabb incidensre nem került sor. A rendőrség továbbra is jelen van a településen, és ottjártunkkor úgy tűnt, hogy a kedélyek lecsillapodtak.
