Nagybecskereken tovább szólnak a helyi rádiók, melyek frekvencia híján augusztus 31-e után már nem sugározhatnának műsort. Annak ellenére is, hogy a tulajdonosok magas (akár egymillió dináros) pénzbüntetéssel sújthatók. Nem azért, mert Nagybecskereken nem tisztelik a törvényt, hanem elsősorban azért, mert a megismételt pályázat miatt a Béga menti városban úgy gondolják, hogy náluk más határidők érvényesek.
Ugyanis a Köztársasági Műsorszórási Ügynökség az első pályázatban egyetlen helyi rádiófrekvenciát sem ítélt oda a 80 ezer lakosú, legnagyobb bánáti városnak. A második pályázatot május 30-án tették közzé, amelyre 60 napon belül lehetett jelentkezni. A döntéshozatalra további 90 napot hagytak, ehhez pedig hozzá kell adni a fellebbezési határidőt. Ez azt jelenti, hogy végső döntés az év vége táján születhet meg. Az egyetlen helyi frekvenciát hivatalosan még nem ítélték oda, amelyre tudomásunk szerint öt rádió pályázott. Egyesek most úgy magyarázzák a helyzetet, hogy a pályázatot benyújtók (tehát öten) az év végéig nyugodtan dolgozhatnak, míg a többiekre érvényes az augusztus 31-ei bezárási határidő. Mások szerint viszont a halasztás jogilag mindenkire vonatkozik.
Persze, az effajta morfondírozás nem változtat a bezárásra ítélt rádiók sorsán. A Közép-Bánátban élő magyarságot pedig ez az intézkedés még jobban sújtja, mint a többségi nemzet tagjait, hiszen ez azt jelenti, hogy többek között megszűnik a muzslyai Zeppelin Rádió is, az egyetlen adó Bánátban, amely egész nap magyar műsort sugároz. A döntésnek nagy visszhangja lett, hiszen a muzslyaiak évtizedes álma volt, hogy legyen egy olyan rádiójuk, amelyben a nap bármelyik szakában magyarul szólnak hozzájuk. Mert a napi ötperces, fél- vagy egyórás magyar műsorok hallgatására nincs mindig idejük. A 88,2 Mhz-en sugárzott műsorhoz hasonló, egész napos, magyar adás pedig nincsen másutt. De ez a rádió az elmúlt négy év alatt sokat jelentett a környező, magyar lakta falvak életében is, hiszen 15 ezer hallgatója van a 40 kilométeres közép-bánáti körzetben. Gyakorlatilag ez a rádió volt az, amely összefogta, egymással kapcsolatba hozta a vidéken élő szórványmagyarságot.
A jelekből ítélve azonban nem sokat ér az a hétezer támogató aláírás, melyet a hallgatóság körében gyűjtöttek össze (kinek is adnák őket át?), de nem sokat segíthet az Európa Parlament abbéli intelme sem, hogy a kisebbségi médiumokat Szerbiában nem (volna) szabad megszüntetni.
– A legutóbbi választási kampányban minden párt képviselője azt ígérte, hogy nem engedi meg a magyar rádió megszűnését. Most mindannyian bölcsen hallgatnak (közben vannak, akik még a választási hirdetéseiket sem fizették ki). Majd jelentkez(né)nek, egy újabb választások idején. Egyedül a hallgatók kérdezgetnek bennünket, hogy vagyunk-e még, meddig leszünk még. Egy hónapja, hogy műszaki hiba miatt nem közvetítjük a vasárnapi misét, ami miatt számtalan hívásban tiltakoznak hallgatóink, jogosan. El tudom képzelni, mi lesz, ha majd teljesen leállunk – mondja elkeseredetten Sziveri István, az egyetlen bánáti magyar rádió tulajdonosa, aki a saját telkén építtette fel a stúdiót és a sugárzótornyot, azért, hogy még véletlenül se függjön semmilyen támogatótól. Ugyanígy igyekezett távol tartani magát a politikától is. Nem is haszonszerzés céljából tette ezt, mert akkor rögtön a megnyitó után elköszönt volna a hallgatóktól. Most azt sem tudja, hogy mi lesz a muzslyaiak által összegyűjtött mértéktelen zeneanyaggal és a rádió felszerelésével.
Az utóbbi napokban a rádió bezárásával kapcsolatos hírek miatt a szerkesztőségben már az apróhirdetések felvételétől is félnek, hiszen teljes létbizonytalanságban dolgoznak. A tulajdonosnak azonban nincs szándékában bujdosni a bezárási rendelet végrehajtói előtt. Mint ígéri, ha eljön az utolsó nap, akkor majd összehívja a rádió egykori és jelenlegi munkatársait, hogy méltó módon köszönjenek el a hallgatóktól.
Az emberek csak akkor eszmélnek rá valaki vagy valami hiányára, amikor az már nincs. Nos, a muzslyai Zeppelin Rádió hiánya már most érezhető, amikor még „csak” meg vannak számlálva a napjai. Nyilvánvaló, hogy megszűnésével egy újabb, felbecsülhetetlen kár éri Közép-Bánát magyarságát.
