Az olasz SFIR Kompánia minden bizonnyal a gyár bezárása után is megtalálta a számítását (a zentait még működtetik), közben harminc állandó és több száz idénymunkás maradt kereseti lehetőség nélkül. A gyárkapun azóta lakat van, az épületegyüttest pedig egy őrző-védő szolgálat emberei őrzik. Nos, egyre inkább bebizonyosodik, hogy néhány ember nem elegendő ahhoz, hogy kellőképpen őrizze a reá bízott vagyont, ugyanis mindennaposak a betörések a gyár őrizetlen részein, ahonnan a „guberálók” elvisznek mindent, ami a kezük ügyébe kerül, kezdve az ócskavastól a villanyvezetékig. A gyár nagy területen fekszik, és gyakorlatilag csak az van biztonságban, ami zárható.
Közben a tulajdonos tudtával is folyik a berendezés egyes részeinek szétszerelése. Ezért a faluban híre ment, hogy hamarosan ócskavasba kerül az egész gyár. Az illetékesek ezt egyelőre cáfolják, de annyi biztos, hogy nincs kilátás arra, hogy a magyarcsernyei cukorgyár egyhamar újrainduljon.
Magyarcsernye lakossága az elmúlt évtizedek alatt csaknem megfeleződött. A községi székhelyen ma 1750-en élnek. A cukorgyáron kívül tönkrement a szövetkezet, vele együtt a malmuk és a pékségük is, becsuktak a textilipari kisüzemek, az Istra kereskedelmi vállalat, minimális kapacitással termel az étolajgyár.
