A Tartományi Képviselőház Nemzetek közötti viszonyokkal foglalkozó bizottságának minapi ülésén újabb lehangoló megállapítás hangzott el: „a magyar nyelven tanuló kisiskolások, középiskolás diákok, és egyetemisták száma évről évre változik, az állandó csökkenés azonban egyértelmű tendencia, főleg a magyar tanulók esetében. A magyar középiskolások egyharmada szerb tagozatokon tanul.”
Nos ebből a szempontból – minden jóslattal szemben - a helyzet a szórványban nem ennyire sötét. Mert Nagybecskereken, a meglévő három középiskolai tagozat mellé, az idén sikerült három új magyar szakiskolai osztály is nyitni. Másrészt a muzslyai fiúkollégium és a nagybecskereki leánykollégium telített. Újvidéken pedig október elején megnyitja kapuját a 32 férőhelyes Apáczai fiúkollégium is. Ez fontos, hiszen a szórványkollégiumok azok, amelyek éltetik a magyar oktatást. A nagybecskereki magyar középiskolai tagozatok fennmaradását nyilvánvalóan csak a kollégiumok szavatolják, hiszen tanulóik 60 százaléka kollégista.
De a külföldi támogatásokból felépített kollégiumokat is működtetni kell, miközben az intézményes, állami támogatás nincs megoldva. Itt jön a képbe, a felújított Bánáti Magyar Iskolaalap, amely a II. világháború alatt is sikeresen működött, önkéntes iskolaadót gyűjtött és ebből támogatták a szegény sorsú, de jó előmenetelű magyar diákokat és a kollégiumokat, biztosítva így a magyar értelmiségi utánpótlást. Munkájának a felújítása talán nem is olyan látványos, de sokat segít a szórványkollégiumok fenntartásában. Az általa gyűjtött támogatás pedig egyre megfoghatóbb. De talán ennél is fontosabb, hogy sikerült felrázni az itteni magyarságot, hogy maga is tegyen a fennmaradásáért.
Az újjáélesztett Bánáti Magyar Iskolaalapnak két év alatt 13 helyi szervezete alakult meg, de a diákok és kollégiumok megsegítésére gyűjtési akciókat szerveznek ott is, ahol még nincsenek intézményesítve. Örvendetes, hogy olyan településekről is érkezik támogatás, amelyekről nincsenek kollégisták. Újabban a bácskai településekre is megpróbálják kiterjeszteni a tevékenységüket, mivel a nagybecskereki és az újvidéki szórványkollégiumokban onnan származó kollégisták is vannak. Közben a Bánságból Bácskába átköltözött értelmiségieknek nem volna szabad megfeledkezniük arról, hogy honnan is jöttek.
-- Ennek a mozgalomnak újjászervezése bizonyítja az itt élők önbizalmát és önbecsülését is, hisz az eddig felmutatott eredmények külföldi, főleg anyaországi adományokból származnak. Bizonyítja továbbá azt az áldozatvállalást, hogy nem számít, a végletekig az anyaországi támogatásokra, hanem anyagi önfeláldozás révén, lehetőségei szerint hajlandó ily módon a jövőjébe – gyermekei és unokái jövőjébe beruházni úgy, hogy annak értelme és gyümölcse legyen. Az eddigi tevékenység egyik legnagyobb hozadéka az, amit Stojan atya (kollégiumvezető) mondott az újvidéki összejövetelen, arra a kérdésre válaszolva, hogy van-e már látható eredménye a munkánknak. „Az elmúlt télen nem fáztunk” Nem fázott több mint ötven magyar középiskolás, a Bánság közepén, ahova saját álma, szülői féltő, jobb jövőt remélő gondoskodása vezérelte, mondja Dulka Andor történelemtanár, az Alap újjáélesztője. Hozzátette, hogy míg munkájukról jobban tájékozódtak azok a külföldi magyarok, akik nem is ismernek bennünket, addig a délvidéki csúcsértelmiségnek tartott réteg, a politikummal és a vállalkozókkal együtt, tüntetően távol tartja magát ettől a mozgalomtól. Olyannyira, hogy az adományozók között eddig meg sem jelentek.
Ennek ellenére sok „egyszerű” magyar ember erkölcsileg is, és anyagilag is felelősséget vállal ezért az ügyért. Azok a biztos támogatók, akik sok esetben maguk is nehéz anyagi körülmények között élnek. Az egyik ilyen személy volt a májusban elhunyt muzslyai Juhász Rozália,aki a négyezer dináros havi jövedelmének egyharmadát a helybeli kollégium támogatására fordította. Ilyen személyes példák láttán senki sem maradhat közömbös. Ők adnak éltető erőt egy közösségnek.
Az elmúlt egy év alatt 150 ezer dinár gyűlt össze, a hazai és a külföldi támogatóktól, de jelentős volt a kollégiumok terménybeli segélyezése is. Mint ahogy Kalapiš Stojan szalézi szerzetes, az Emmausz fiúkollégium vezetője mondja, elsősorban a 120 támogatónak köszönve az idén nem fáztak a kollégisták, közben megoldották néhány diák bentlakását, tudtak segíteni a fiúk utaztatásában. Jórészt az alacsony kollégiumi díjnak köszönve pedig ebben a tanévben már 64 fiú és 15 lány kap kollégiumi szállást Muzslyán. A jövőben pedig megpróbálják majd külön támogatásban részesíteni a kiváló tanulmányi eredményt felmutató fiatalokat.
A Bánáti Magyar Iskolaalap megpróbálja tudatosítani az emberekben, azt, hogy magunk is sokat tehetünk a magyar oktatás fenntartásáért. Mert sikerült egy olyan támogatási rendszert létrehozni, amelyben az is adományozhat, akinek nincs pénze. Mindenki azt, és annyit adhat, amije és amennyije van. Sok kicsi, pedig sokra megy. A múltban az önszerveződésnek számos hasznos módozata működött, és nem szégyen esetenként visszatérni azokhoz. Különösen akkor, hogyha az a megmaradásunkat szolgálja.
