Becsey Zsolt, európai parlamenti képviselő szerint Szerbiának el kell dönteni, hogy oroszbarát politikát akar-e folytatni, vagy az EU-hoz szeretne csatlakozni. Jelen pillanatban ugyanis, szerinte, Szerbia egy „libikóka politikát” folytat, amit az EU- tagállamok nem néznek jó szemmel. Szabad kereskedelmi megállapodást kötött Oroszországgal, ugyanakkor pedig úgy döntött, hogy egyoldalúan alkalmazza a kereskedelmi megállapodást az Európai Unió irányába.
Szerbia elfogadta a kereskedelmi megállapodást, amit egyoldalúan fog alkalmazni az Európai Unióval szemben. Véleménye szerint ezt Szerbia felzárkózási szándékkal tette, vagy egy rossz lépés volt a részéről?
‒ Az EU Interim megállapodás nyilván pozitív lépés, hiszen Szerbia önmaga vállal valamit. Ugyanis azzal, hogy egyoldalúan érvénybe lépteti ezt a megállapodást, Szerbia le fog vetni egy védettséget az EU irányába, így Magyarország felé is. Egy társas megállapodásnál 4 vagy 5 éves átmenettel az ipari termékekre teljes szabad kereskedelem van, ami azt jelenti, hogy Szerbiának le kell építenie mind a kontingenseket, mind a vámkvótákat például a Magyarországról érkező termékekkel szemben, de főleg Németországból és a többi EU-s államból is. Ha egy bizonyos idő után a másik oldal, az EU nem tesz ugyanígy, akkor Szerbia nem tud jobban élni, mint ahogyan a mostani autonóm rezsim idején. Vagyis Szerbia részéről ez a lépés becsülendő, de fájdalmas lépés. Gondolom, politikailag azért teszi ezt meg, hogy a hollandok nézeteinek megváltoztatásával az Európai Tanács megtegye a szükséges lépéseket.
Hollandia akadályozza a stabilizációs és társulási megállapodást. Csak Hollandia vall ilyen nézeteket, vagy a többi EU-s tagállam is úgy gondolja, hogy Szerbia már több alkalommal is visszaélt az EU bizalmával?
‒ Ezt nagyon nehéz eldönteni, hiszen Hollandia sokáig nem volt egyedül ezen a véleményen, Belgium is ott volt mögötte, és általában ezek a jogvédős skandináv felfogások a társulás kapcsán mindig megjelennek. Formálisan persze most Hollandia van előtérben. Én azt hiszem, itt az a nagy kérdés, hogy Szerbia hajlandó-e a további demokratizálódásra,hajlandó-e mégg nagzobb erőfeszítéseket tenni, hogy megtalálja Mladićot és a másik háborús bűnöst, hogy megkaphassa a piacra lépést. Nekem az a gyanúm, hogy emögött van egy egyeztetett politikai szándék, és Szerbiának ezért többet kell nyújtania.
Azt hiszem, hogyha a többi állam nyomás alá akarná venni Hollandiát, akkor valószínűleg tudná is. Nekem az a gyanúm, hogy minden állam úgy gondolja, Szerbia mutasson még többet fel, és ezt demokratikus oldalról, ne pedig gazdasági/politikai oldalról tegye. Néhány irodában valószínűleg kicsapta a biztosítékot az orosz-fehérorosz szabad kereskedelmi megállapodás is, ugyanis nem mindenki oroszbarát az EU-ban.
Döntéseit, illetve legutóbbi lépéseit tekintve jó irányba halad-e Szerbia, ami az EU- csatlakozást illeti?
‒ Nyilván Szerbia az ENSZ-ben Koszovó kapcsán, és a nagy politikai kérdések kapcsán is csak Oroszországra tud támaszkodni. Tehát Koszovó ENSZ- tagságát csak Oroszország tudta megvétózni, más állandó tag ezt nem tette meg, főleg nem Európában.
Szerbiának azt kell eldönteni, hogy ezt a különleges viszonyt Koszovó kapcsán valamikor lezárja- e, vagy pedig egy hosszabb oroszbarát viszonyt akar az EU-n belül úgy megoldani, hogy az nem egyezik az EU politikájával. Ebben a pillanatban ezt megteheti, de ha Szerbia tagjelölt akar lenni, akkor nekem az az érzésem, hogy nem így kell fellépnie. Annak is megvan a határa, hogy ezt a kettős játékot meddig lehet játszani. Vannak az EU-ban is sokan, akik az oroszokhoz máshogy viszonyulnak, mint a keményebb vonal, de önálló külpolitikai teret, önálló kereskedelmi politikai teret nem nyithatnak. Sajnos az energia- politikai szolidaritásban már vannak negatív példák a külön egyezményekre, de a közös európai uniós politikában nem nyitnak önálló orosz frontot a többiekkel szemben. Szerbia ebben a helyzetben még megteheti, de tagjelöltként már nem. Tagjelöltté válásáig ezt az orosz, a koszovói meg a szabad kereskedelmi megállapodás ügyét valamilyen módon tisztába kell tennie.
Hamarosan az Európai Parlamentben új választásokra kerül sor. Van- e arra esély, hogy Szerbia a választások előtt felkerüljön a schengeni fehér listára?
‒ A választások 2009 júniusában vannak. Ha azt kérdezné, hogy 2009 végére rákerülhet-e Szerbia a fehér listára, akkor azt mondom, hogy 70 százalék esélye van erre. Ebben a ciklusban, júniusig, mondjuk, 40 százalékos az esély. Decemberben ül össze a bizottság, amikor értékelik, hogy Szerbia mi mindent valósított meg abból a feltételrendszerből, amit nem csak tőle, hanem minden nyugat- balkáni államtól kértek. Két héten belül látni fogjuk, hogy Szerbia esetében mi a helyzet. És hát a politika is megkívánja, hogy Szerbia például a szervezett bűnözés és korrupció ellenes programját megváltoztassa, ami jelen pillanatban nagyon rossz. Amikor a magyar mutatók magasak, és ha valaki alattunk van 40 százalékkal, és a románok alatt 25 százalékkal, akkor valami javulásra van szükség. Nem azt mondom, hogy haramia állam benyomását kelti, de rossz benyomást kelt.
A parlament részéről mi nagyon nyomjuk a vízummentességet. Én azt mondom, ha Szerbia egy korrupció ellenes stratégiát letesz az asztalra, és elkezdi megvalósítani, akkor az most legyen elég az EU-nak a vízummentességhez!
