Ha a radikálisokat nem osztja meg a torzsalkodás, akkor a nemes elképzelések a magasztos feladatok kifejtésére szolgáló képviselőházi szószékről nem hangzanak el olyan kijelentések, hogy Vjerica Radeta, három gyermek anyja, elvált korpulens asszonyság szeretőt tart, nem is egyet, hármat. Zsugorisággal nem vádolták meg, mi több, azt állították róla, hogy gálánsan gondoskodik kedveseiről.
A nagyérdemű választópolgárok nem értesültek volna arról sem, hogy Tomislav Nikolićnak annyi autója van, hogy számukat se tudja. Dragan Todorovićról, a radikálisok frakcióvezetőjéről azt fecsegték ki, hogy másodállásban fuvarozási cég tulajdonosa, Zimony községtől jelképes összegért 90 évre telket bérelt, ahol saját, de mások teherautói is parkolhatnak, az utóbbiak megfizetik a szolgáltatási díjat.
A honatyák átkot szórtak egymás fejére, mocskos szavakat használtak, a másik táborhoz tartozókban felismerték a hazaárulót, a külföldi bérencet, s leleplezésüket nem hallgatták el. Nem elvétve lábdobogással, ütemes tapssal, harsány közbekiáltásokkal igyekeztek megzavarni a szónokot.
Velja Ilić, az Új Szerbia elnöke, népképviselő azt panaszolta el a sajtó képviselőinek, hogy amikor a szószék felé tartott, Srđan Milivojević, demokrata képviselő megkísérelte elgáncsolni. Olyan szavakkal avatta be a közvéleményt abba, hogy politikai ellenlábasa milyen cselekményt emlegetett vele és édesanyjával kapcsolatban, mintha külvárosi csapszék törzsvendégeinek mesélne. Figyelmeztetett arra, ha ez megismétlődik, nem áll jót magáért.
Ebben nem is kételkedünk. Időnként ugyanis a haza szolgálata Čačakról Belgrádba szólítja, s éppen a parlament folyosóján futott össze egy belgrádi lap újságírójával, aki később azt állította, hogy Velja mester torkon ragadta, a falhoz verte, sőt a bántalmazás más formáját is elszenvedte, mert több írásában nem a legkedvezőbb színben tüntette fel. Ilić nem vállalta az önbíráskodásért és az igazságszolgáltatás e módjáért a dicsőséget, és makulátlan magatartását azzal védte meg, ha ő valakinek lekever egyet, azt utána úgy kell fellocsolni. Szellemi frissességének tanúbizonyságaként tréfás megjegyzéssel tett pontot az ügy végére: egy demokratikus hatalom képviselője különben is csak demokratikus pofont adhat.
Mielőtt még visszatérnénk Velja Ilić nagy vihart kavart legfrissebb botrányára, engedtessék meg annyi kitérő, hogy a szerbiai parlament legújabb kori történetében nem újkeletű az ököljog alkalmazása. Aleksandar Stefanovićot, a Szerbiai Kereszténydemokrata Párt testvérek között is jóval egy mázsa feletti képviselőjét nem zavarta a televíziós kamerák jelenléte, s mint nyugalmazott börtönőr nem amatőr módon, olyan szakszerűen, kis lendülettel behúzott a nálánál legalább 30 kilóval könnyebb, gyenge testalkatú szocialista képviselőtársának, Rajko Baralićnak, hogy a sértett megingott, de a vele együtt érzők támogatásának köszönhetően sikerült talpon maradnia.
A többpártrendszer bevezetése után a Szövetségi Képviselőházban a kedvelt csokornyakkendője miatt a kormányzó párt tagjainak körében pincérnek gúnyolt Mikica Markovićot, a Szerb Megújhodási Mozgalom tagját egy csapással leterítette Branislav Vakić radikális képviselő, Niš városának egykori öklözője.
Visszakanyarodva közéletünk ügyeletes botrányhőséhez, Velja mester önmaga sem tagadta, hogy terepjárójával szélsebesen kiröppent a képviselőházi parkolóhelyről, s összeütközött egy bérkocsival. Kiszállt, s miután örömmel nyugtázta, hogy járműve nem rongálódott meg, a tőle nem idegen szitokáradattal elrobogott.
A sértett és a szemtanúk másként látták a történteket: Ilić anélkül, hogy figyelmesen jobbra-balra nézett volna, berobbant a forgalomba, sőt átvágott a záróvonalon, összekoccant a taxival, s meglépett. Később visszatért, és kártalanította a bérkocsist. A helyszínelő rendőrök ezzel befejezettnek tekintették a munkájukat, s az egészből nem is lett volna ügy, ha a sajtó nem veri nagydobra.
Velja honatya több egymásnak ellentmondó nyilatkozatot adott, s valamennyit egykori elvbarátjának, jelenlegi ádáz ellenfelének, Dragan Marković Palma képviselőtársának jellemzésével fejezte be: a tuskóra is felhúzható az Armani öltöny, de a tuskó az tuskó marad.
Nem kívánkozom annak a firkásznak a bőrébe, aki merészelné felvetni a kérdést, hogy a célzás csak Palmára, vagy másokra is, esetleg még a törvényt olyan rugalmasan értelmező törvényhozóra is vonatkozik-e?
A személyeskedés, a viszálykodás, a rágalmazás, a sértegetés kitöltötte a képviselők tevékenységi terét. A beterjesztett törvények közül jelentéktelen számút fogadtak el, a legfontosabbak megszavazása jobb időkre vár. Ennek részbeni oka az obstrukció, amely lelassította a parlament munkáját. Ha nem találják meg hatékony ellenszerét, veszélybe kerülhet a demokrácia, értelmét veszti a törvényhozó testület léte is.
Érett, fejlett demokráciák tudatában a képviselőházi garázdálkodás, az áltevékenység, az obstrukció veszélye ellen szigorú, egyértelmű jogszabályokkal védekeznek, a szólásszabadsággal nem azonos szólásjog korlátozásától sem riadva vissza.
Szerbia képviselőháza megannyi törvénnyel, az előbbivel is adós maradt polgárainak. Hiányának következtében szabad a kezük a szándékos zavarkeltőknek, a parlamenti demokrácia esküdt ellenségeinek, sírásóinak, önön hatalomvágyukat saját népük érdeke és akarata fölé helyező, felelőtlen, veszélyes egyéneknek és csoportoknak.
Csőd. Ha nem lennék halandó íródeák, hanem teszem azt a közgazdaságtanban és jogtudományban otthonos egyén, akkor nem lennék tanácstalan, hogy megindítható-e a csődeljárás egy parlament ellen. Még a menzájában is, ahol jutányos áron minden kapható, ami szem-szájnak ingere.
Abban már biztos vagyok, hogy egy újabb év ment veszendőbe.
