A szerb kormány és az Egyesült Arab Emírségek vezető agrárcége, az Al Dahra között tervezett ügylet ellen először a szerbiai gazdaegyesületek szólaltak fel, majd a tartományi ombudsman is kifejtette fenntartásait a közel két héttel ezelőtt aláírt előszerződés vonatkozásában. Egyik közleményében a tartományi ombudsman a szerb alkotmány több olyan szakaszát, illetve rendelkezését is felsorolta, amelyeket megsértenek az előszerződés bizonyos szakaszai. A közleményből az is kiderült, hogy az Al Dahrával csak akkor köthet a szerb kormány szerződést, miután aláírták, ratifikálták és közzétették a Szerb Köztársaság és az Egyesült Emírségek közötti szerződést.
Józsa László szabadkai ügyvéd lapunknak nyilatkozva fontosnak tartotta kiemelni, hogy egyelőre csak egy előszerződésről van szó, annak pedig az a jellemzője, hogy nem rögzít végleges és visszavonhatatlan, jogilag kötelező rendelkezéseket. Viszont kétségtelenül rögzíti a felek által kinyilvánított szándékot, elképzeléseket, annak érdekében, hogy a később megszülető jogügyletek az előre eltervezett módon szülessenek meg – fogalmazott Józsa.
– A szerb kormány és a tartományi ombudsman közötti nyilatkozatháború egyik eleme az is, hogy itt nem nemzetközi szerződésről van szó. Az előszerződésben a külföldi elem képében egy külföldi székhelyű jogi személy tűnik fel. Igaz az is, hogy a háttérben létezik egy államközi egyeztetés, valamint igaz az is, hogy maga az előszerződés is utal az államok között megkötendő, ratifikálandó nemzetközi szerződésre. Ez azért fontos, mert ahogyan erre a tartományi ombudsman hivatala nagyon pontosan rámutatott: földekkel kapcsolatos tulajdonjogi mozgások vagy törvény, vagy nemzetközi szerződés alapján történhetnek. Államközi megállapodásra van szükség ahhoz, hogy föld felett külföldi személy tulajdonjogot szerezhessen. Persze hozzá kell tenni: az előszerződésben sehol nem rendelték el, hogy közvetlenül az Al Dahra volna a jövőben a tulajdonosa bárminek is, hanem egy közös alapítású, Szerbiában bejegyzett cég, amely tulajdonosi, bérleti és egy esetben használati jogot szerez vagyontárgyak, ezen belül mezőgazdasági föld felett.
– Az előszerződésből nem válik világossá, hogy a majdan létesítendő vegyes vállalatban miért kap a tulajdonosok sorában helyet Belgrád városa, és miért nem kapnak helyet azok a helyi önkormányzatok, amelyek területén azok az átszervezésben lévő mezőgazdasági vállalatok működnek, amelyek feltehetőleg tárgyát képezik majd a szerződésnek. Ez nem kifejezetten jogi, hanem inkább vagyonigazgatási és ebből kifolyólag talán politikai kérdés. Ha a belgrádi városi önkormányzat szerepet kaphat itt azért, mert Surčinban van a bérlésre előirányzott földterület, akkor nem világos, hogy miért nem kapnak helyet a vállalatalapítók között azok az önkormányzatok, amelyek területén az egyébként erősebb vagyonjogi kötődést magában hordó mezőgazdasági vállalatok találhatóak. Az előszerződés egyik külön fejezete majdnem 3 ezer hektár állami föld bérletéről rendelkezik, árverés kiírása nélkül. Ahhoz, hogy ez jogérvényesen létrejöhessen, szintén szükséges az államközi szerződés, hiszen a szerb törvények jelenleg hatályos rendelkezései a pályáztatás, árverés nélküli földbérlési lehetőséget nem teszik lehetővé. Ebben a tekintetben a surčini föld és a karađorđevói katonai birtok földjeivel kapcsolatos rendelkezések is problematikusak az előszerződésben és a szerb kormánynak alaposan el kell gondolkodnia azon, hogy hogyan fogja minimum az alkotmánnyal, de lehetőleg a mezőgazdasági földterületekről szóló törvénnyel is összhangba hozni a szerződést.
– Az ombudsmani hivatalnak az állami tulajdonú földdel kapcsolatban van egy másik nagyon fontos észrevétele, méghozzá az, hogy az előszerződésből nem derül ki: az így felölelt állami tulajdonú földterületek egyike-másika vajon nem tartozna-e a vagyon-visszaszármaztatás körébe. A vagyon-visszaszármaztatási törvény kizárja azoknak a mezőgazdasági földterületeknek az elidegenítését és hosszú távú bérbeadását, amelyek számításba jöhetnek vagyon-visszaszármaztatásra. Ez jogilag és politikailag is prioritás.
– Ki kell térni az előszerződésben említett mezőgazdasági vállalatok alkalmazottaira is. A szerb munkatörvény részletesen szabályozza, hogy mi történik, ha a munkavállalót más munkáltató veszi át. Az előszerződés rendelkezései a hatályos szerbiai munkajogi törvénykezésen kívüli megoldásokat javasolnak. Az előszerződésben ugyanis az áll, hogy az új vegyes cég megbeszéléseket fog folytatni minden egyes munkavállalóval. Aki tetszik neki, azt átveszik, aki nem, azt pedig nem. Nem kötelezik magukat minden alkalmazott átvételére, ez pedig az emberi jogok és az alkotmányos jogok védelme szempontjából nincsen rendben – összegezte Józsa.
Beszélgetőtársunk érdemesnek tartotta elmondani, hogy az előszerződésből nem csak ördögi és rossz dolgok látszanak. Gazdasági szempontból nem sok kifogást lehet fűzni ahhoz, hogy az Al Dahrának nagyon jelentős vagyoni betétet kell produkálnia a szerződés létrejöttéhez – magyarázta Józsa, hozzáfűzve, hogy csillagászati összegről van szó, amely friss működőtőkeként jelenik meg a gazdaságban és ennek jelentős része a szerződésben részt vevő átszervezés alatt álló mezőgazdasági vállalatok korábban felhalmozott adósságállományát hivatott rendezni. Az adósságállományban nyilván ott vannak a munkavállalók irányába felhalmozott tartozások is – hangsúlyozta Józsa.
