Március 15-én a magyar nemzet egyik legbüszkébb napjára emlékezünk. A napra, amikor elnyomói ellen fordulva „talpra állt” a magyar, felemelte hangját és megfogalmazta azokat a gondolatokat, amelyek a mai napig nem halványultak el, nem veszítettek erejükből. Az üzenet örök értékű, független időtől és tértől. Ezen a napon íróinkra, költőinkre, értelmiségijeinkre is emlékezünk, akik az 1848/49-es magyar szabadságharc és forradalom kitörésének hordozói voltak. Több mint száz évvel később másik nagy forradalmunk élére is odaálltak íróink, gondolkodóink, vezető kart nyújtva a tömegnek.
Az 1848/49-es szabadságharc kitörésének 165. évfordulóján két vajdasági magyar írónkat kérdeztük, mit is jelent számukra a márciusi ifjak szellemisége. Lovas Ildikó és az Aaron Blumm művésznév alatt publikáló Virág Gábor írók elektronikus levélben fejtették ki gondolataikat.
LOVAS ILDIKÓ: VÁLLALÁS
„Március. Ifjak. Mondhattam volna: nincs túl sok mondanivalóm 1848. március 15-e kapcsán. Újságba megírandó meg végképp nincs, mondhattam volna, amikor megérkezett a felkérés, írjak arról, mit jelent ma nekem a márciusi ifjak szellemisége. Az ember összerezzen kicsit, hiszen ingoványos a talaj, amire téved.
Hívószavak: nemzet; haza; szent; forradalom; életünk; szabadság; sajtó; történelem.
Mondanivaló helyébe érzelmek kerülnek, elragadtatottság, ámulat, büszkeség, emlék: március 15-én gyerekek kokárdával indultak a gimibe, csak ésszel élve belülről tűzték ki. Ez tavaly volt.
Azonban mégis van mondanivalóm: egy irodalmi estet követően nem tudtam hazautazni, az utolsó busz délután 6 körül már eldöcögött Szabadka felé. Reggel döbbenten láttam, zárva a könyvesbolt. Március 15-e volt. Ennyire tanították meg nekünk. Ennyire sulykolták a lélekbe. Hogy 14-én föl sem merült. Az estet követő beszélgetésen sem. És egyáltalán sem. Mintha az a légtornász, akinek polgári neve Petőfi volt, nem is létezett volna. Ez 1991-ben volt.
Emiatt az emlék miatt, ami elég nagy szégyent okoz nekem, döntök úgy, ha megkérnek, hogy írjam le, mit jelent nekem ma a márciusi ifjak szellemisége, megteszem. Ugyanis nem vagyok amnéziás, pontosan emlékszem, hogyan nevelődtünk. Csak az egyértelműség végett mondom: nem voltak akkor megemlékezések. Március volt, ifjak is voltak, de nemzet, piros meg fehér meg zöld, az nem volt.
Innen szép beszélni.
„(A politikusokhoz való viszonyunk durva.)”
Az ingoványos talajon a hívószavakra finoman felkapaszkodni. Mit jelent ma nekem a márciusi ifjak szellemisége? A nemzetet. A hazát. A szent szót. A forradalmat. Az életet. A szabadságot. A sajtót. A történelmet.
Nincs ebben semmi túlzás. Érzelem az van. És sok igyekezet, amivel megtanultam legyőzni azt a benyomást, hogy ezek a szavak sokakban epeömlést, böfögést, felfúvódást okoznak. Csak nem mondják. Ez nagy különbség köztünk.
Akkor tehát a márciusi ifjak szellemisége nekem itt és ma azt jelenti, hogy vállalni. Vállalni a szavakat: nemzet, haza, szent, forradalom, élet, szabadság, sajtó, történelem. És ezzel vállalni egyrészt a túlzás ízléstelen mocskát, másrészt az ezen szavakat megtagadók epeömlését.”
AARON BLUMM: A LÉNYEG
„Az időjósok szerint (akiknek persze nem szabad elhinni egy szavát sem) 2013. március 15-én esni fog a hó. Ottlik Géza Történelem című szövegében a második világháború egyik esti hóeséséről írva megjegyzi, a történelemkönyvekbe éppen az nem fog bekerülni, hogy aznap este milyen gyönyörűen esett a hó. A történészek szerint (akiknek persze nem szabad minden szavát elhinni) 1848. március 15-én esett az eső. Tévedett tehát Ottlik? A történészeket mégis érdekli az időjárás? A történészeket igen, válaszolhatjuk, de a történelmet nem, mert az csupán egy apró adalék, hogy az eső miatt (?) Petőfi nem szavalhatta el a Nemzeti dalt a Múzeum lépcsőjén, verse így is, úgy is részese lett a nemzet történelmének, az aznapi eső, valamint Petőfi állítólagos szavalata viszont megmaradt városi legendának. De azért, ha az idén mégis esni fog a hó március idusán, Petőfi mellett Ottlik is az eszembe fog jutni, az ünnepi beszédek közhelyei mellett (vagy ellenére) a márciusi ifjak is, ahogyan a forradalom eszméi mellett a kokárda is, amit egy hajléktalan tűzött fel a kabátjára a pesti utcán tegnapelőtt.”
