2024. szeptember 9., hétfő

Mi történt Újvidékkel?

Ezt kérdezem szorongó szívvel önmagamtól, s ezt feszegette több fővárosi újság is az ünnepi számában. Mert milyen város az, amelynek a sétálóutcája kezdetén levő téren szobrot emelnek Jaša Tomićnak, aki egyfelől a történelemben politikai ellenlábasa, Miša Dimitrijević életének kioltásával vívta ki dicstelen helyét, másfelől jelképezi a szellemi garázdákat, akik az eszmei nézeteltérést nem érveik meggyőző erejével, hanem erőszakos cselekménnyel döntik el. E gyilkos szelleme szabadult volna ki a palackból hogy elátkozza a várost, s mint silány rémfilmekben, szedi az áldozatait?

Ezt kérdezem szorongó szívvel önmagamtól, s ezt feszegette több fővárosi újság is az ünnepi számában. Mert milyen város az, amelynek a sétálóutcája kezdetén levő téren szobrot emelnek Jaša Tomićnak, aki egyfelől a történelemben politikai ellenlábasa, Miša Dimitrijević életének kioltásával vívta ki dicstelen helyét, másfelől jelképezi a szellemi garázdákat, akik az eszmei nézeteltérést nem érveik meggyőző erejével, hanem erőszakos cselekménnyel döntik el. E gyilkos szelleme szabadult volna ki a palackból hogy elátkozza a várost, s mint silány rémfilmekben, szedi az áldozatait?

Baljós előjellel kezdődött a mögöttünk levő év. A zsarnok, tehetségtelen igazgató leváltását követelő, sztrájkoló színészeket délceg legények az éj leple alatt olyan kíméletlenül bántalmazták, hogy azok kórházi ápolásra szorultak. Megnyugtathatjuk lelkiismeretünket, hogy a seb beheged, az élet megy tovább, de Sinkó Ervin megfogalmazásával élve, szép eszünk kicsiny lett december utolsó napjaiban, amikor egy 80 esztendős férfi megfojtotta egy évvel fiatalabb feleségét. Alig néhány hónappal e tragédiát megelőzően egy nem sokkal fiatalabb, 71 éves férfi, az esti séta után baltát ragadott, hátulról nesztelenül megközelítette valamivel fiatalabb feleségét, s több halálos csapást mért rá.

A szakemberek immár közhelyszerűnek tűnő magyarázata szerint, mindennek ára van, s előbb-utóbb benyújtják a számlát az esztelen háborúkért, amelyekből egy csoport győztesként, elképesztően gazdagon, a lakosság túlnyomó többsége pedig vesztesként, emberhez méltatlanul elszegényedve került ki, annak halvány reménye nélkül, hogy valaha is javulhat az életszínvonala.

Ára van az évtizedekig szajkózott hazugságoknak, hamis mítoszok terjesztésének, az államilag gerjesztett délibábnak, a nincstelenségnek, a kisemmizettségnek. Kimeríti a lelket, s olyan cselekedetre készteti, amelynek okát a tudomány még nem tárta fel.

Sértené a szakemberek önérzetét, ha mint laikus, vitába szállnék érvelésükkel. Illő tisztelettel adózva tudásuknak, csupán azt bátorkodom felvetni, ha el is fogadjuk helyzetelemzésüket, de mi a magyarázata, hogy az ország minden városában, falujában, településén önhibáján kívül egy réteg lecsúszott, a társadalom perifériájára sodródott, mégis miért éppen Újvidék vált hírhedté a megannyi brutális gyilkosság miatt?

Csak az utóbbi két évben a húszhoz közeledett az áldozatok száma. Az idén a Putnik szállodában elkövetett gyújtogatás három életet elragadott. Szintén három személyt fejbe lőttek, holttestükre egy elhagyott autóban bukkantak rá. Egy fiatalembert szitává lőttek, majd felgyújtották. Tavaly márciusban a városi szeméttelepen 18-25 év közötti személy maradványait fedezték fel. Megdöbbentő az áldozatok nagy száma, s az is, hogy a tettesek közül egyet sem csíptek el.

Ezzel még nem tehetjük ki a pontot a rémtörténetek végére, mert csak azokat soroltuk fel, amelyek felderítése még várat magára. Az iszonyatos sorozat egy Újvidékhez közeli településen kezdődött. Ereje teljében levő, megtermett fiatalember konyhakéssel lemészárolta apját, feleségét, hároméves fiát, súlyosan megsebesítette anyját. A több órás „orgia” után bevárta a rendőröket, és megadta magát.

Látásból ismertem azt a fiatalembert, aki - még leírni is borzalmas - összekaszabolta szüleit, s feldarabolt holttestüket szemetesládákba dobta. Az egyik kukára rálátok, amíg e sorokat rovom. Nem tanúsított ellenállást előállítása során.

Mi történt Újvidékkel? Nem tudom. Csak mélységes megrendülésemnek és meggyőződésemnek adok hangot, hogy egy gyilkosnak nem állítható szobor.