Erzsébetlakhoz (Belo Blato) a természet nem volt bőkezű, ugyanis a Nagybecskerektől húsz kilométerre fekvő falu 1600 hektárnyi határából alig hatszáz a megművelhető, de az is a legrosszabbak közé van sorolva, mert hol a magas vízállás, hol a szárazság veszélyezteti. A mezőgazdaság mellett maradt a halászat és a nádvágás.
E két idénymunkán kívül egyéb munkalehetőség nincs. Egyik sem könnyű. Az itt élők mindig keményen megdolgoztak a túlélésért. Ahogy Milan Nedeljkov iskolaigazgató mondja, sem a nemzeti sokszínűség, sem a szegénység sem osztotta meg ezt a másfél ezer lakosú települést. Anekdotaként meséli, hogy amikor a minisztériumból érdeklődtek nála, miképpen oldotta meg a diákok biztonságát egy ilyen többnemzetiségű környezetben, a békesség őrzőiként lefényképezte az iskolakerítésen ülő pulykákat.
A falu legnagyobb gazdagsága pedig az, hogy benne hét nyelven beszélnek: szlovákul, magyarul, bolgárul, szerbül, roma nyelven, németül és ezek keverékén, amit itt „erzsébetlakinak” mondanak. Ez utóbbi azt jelenti, hogy mindenki ismeri szomszédja nyelvét. Az is dicséretes, hogy a lakosság száma az elmúlt években nem csökkent. Talán azért, mert tavasszal ide tér vissza a legtöbb gólyapár. Vagy mert itt van a közelben a festői szépségű Császár-tó is, a vízimadarak egyik legnagyobb vajdasági fészkelőhelye. Ki tudja?
A falut délnyugat felől a Béga övezi, nyugati irányból a Tisza, a többi részét pedig az écskai halastavak határolják be. A 74 méter tengerszint feletti magasságával valójában egy sziget a Pannon-tengerben. Kuriózum, hogy az utóbbi árvizek idején a Tisza vizének a szintje öt méterrel magasabb volt a falunál. Nem csoda, hogy a vizek ölelésében az itt élők sorsa szinte összenőtt a náddal, melynek „aratása” decembertől március végéig, az új növényzet hajtásának a kezdetéig tart. Azt mondják, hogy a legjobb befagyott talajon vágni. De a mostani erős hideg, elsősorban a zúzmara és a jeges eső hátráltatja a munkát.
Az idei termés pedig jónak ígérkezik, mondja Mirko Goda, a Jugotrska nádfeldolgozó üzem tulajdonosa. A nád beérését ugyanis segítette a hosszan tartó meleg és a száraz ősz. A kivitele a hetvenes években indult, és szebb időkben Erzsébetlakról egymillió négyzetméter nádszövetet exportáltak. Ma ennél jóval kevesebbet szállítanak ki, de remélik, hogy a háborús időszakban elvesztett partnerek visszaszerzésével újra elérhetik ezt a szintet, mert a hozzáértők szerint az itteni, magától növő gyomnövény jobb minőségű, mint a nyugati országokban mesterségesen termelt nád. A nádszövet iránti keresletet pedig (legalábbis egyelőre) nem befolyásolja a világgazdasági válság sem. A munka menete, akár csak korábban, most is elsősorban az időjárástól függ. A nádvágás még a kezdeténél tart, és Godáék eddig mintegy háromezer kévét vettek át a tervezett 15 ezerből, amelyekből majd ez év augusztusáig 100 ezer négyzetméternyi nádszövetet készítenek.
A nádat évszázadokon keresztül kézzel vágták, a gépek ma sem szorították ki a gyalászkát (a sarló nagyságú, kasza alakú kis szerszámot). Nyilván eltelik még egy idő, mire majd a múzeumba kerül, mert a nád betakarítása (és a feldolgozása) továbbra is elképzelhetetlen kézi munkaerő nélkül. Nem csak azért, mert kevés nádvágógép van, hanem mert a gépek többsége egyedi példány, és legtöbbjüket csak egy meghatározott terepen lehet használni. Az ember viszont mindenütt képes dolgozni. Tehát a napszámosok nem maradnak munka nélkül.
A faluban egykor hetvenen is vágták a nádat, számuk ma ötven körül van. Egyesek napszámosok, másoknak van egy kis földje, és télen mellékkeresetért vágják a nádat. Egy tapasztalt nádvágó naponta 35-40 darab 105 cm-es átmérőjű kévét képes levágni. Egy kéve ára a tereptől és a nád sűrűségétől függ. Jelenleg 40 dinárt fizetnek érte. A nádvágó napszáma úgy 1500 dinár körüli, amit öt óra alatt meg lehet keresni. Persze csak az, aki keményen dolgozik, és van kellő tapasztalata. Ilyen a helybeli Speiersz Róbert is, aki kilencéves kora óta - immár harminc éve - vágja a nádat. Mint mondja, úgy kezdte, hogy segített szüleinek házuk nádfedelének rendben tartásában. Tapasztalatának köszönve ma napi ötven kévét is képes levágni és dróttal bekötözni. Munkáját nézve az ember azt hiheti, hogy nem is olyan nehéz munkáról van szó, de ez csak a látszat, mert köztudott, hogy a nádvágás próbára teszi a legszívósabb, tapasztalt napszámosokat is. De nem csak a vágás nehéz. Mint hallottuk, az ingoványos terepen a szállítás sem könnyű, nemegyszer elakadnak a traktorok.
