Mint arról lapunk hétvégi számában beszámoltunk, a délvidéki központi ünnepségen pénteken este átadták a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség kitüntetéseit és elismeréseit. Az ünnepség másnap Kárpát-medencei kulturális fórummal folytatódott, amelynek első részében író-olvasó találkozóra került sor a Művelődési Ház kiállítási termében. A két kitüntetettel, Kányádi Sándor (aranyplakett) erdélyi költővel és Deák Ferenc (Magyar Életfa Díj) vajdasági íróval Beke Ottó irodalmár beszélgetett.
Kányádi Sándor a rá jellemző finom humorral válaszolt a föltett kérdésekre. Többek között arról beszélt, hogy számára az írás szolgálat volt, és nincs mit tennie, ez a kenyérkeresete. De hogy hol a helye az irodalomban?
– Olyan bizonytalan foglalkozás a miénk, hogy csak az illető halála után derül ki teljes bizonyossággal, hogy az volt-e, akinek hitték őt egész életében, vagy olykor maga is hitte magát. Az Úristenen kívül mindenben kételkedni kell, mert a jóhiszemű kételkedés viszi előbbre a világot. Az az igazi költő, akinek a halála után jó másfélszáz évvel, ha éjszaka álmomból fölvernek, akkor is el tudom mondani egy versét. Nekem ez a vers az Itt van az ősz, itt van újra. Mi a Kárpát-medencében nagyjából ezren írunk. Mi történne, ha ez mind megmaradna?
Kányádi Sándor mesélt... A ritmusról, a gyerekekről, a versekről, a magyar nyelvről, a hely szelleméről. És a feketerigóról. A versről, amelyben a feketerigó, attól függően, hogy a Kárpát-medencének melyik magyar vidékén olvassák, más és más értelmet kap. Magyarságunk metaforája lehet, pedig csak természeti pillanatképként íródott.
Deák Ferenc a határokon átívelő kultúra folytonosságát hangsúlyozta.
– Nem lehet határt szabni a kultúrának. A Déva vára és a Szkadar építése is példa erre. Több ezer kilométer távolságban, ugyanabban az időben született mindkét ballada.
A megbékélés lehetőségéről, a magyar kultúrában jelen levő veszélyeztetettség érzéséről pedig elmondta, hogy csak a derűvel átitatott konok kitartás tarthat meg bennünket.
FOLYTONOSSÁG ÉS EGYSÉG
Az irodalmi délelőtt után kezdődött a késő délutánig tartó kulturális fórum, amelyen Dudás Károly, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnöke és Pomogáts Béla, a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága Anyanyelvi Konferenciájának elnöke mondott köszöntőt. Dudás az egymásra való odafigyelésre hívta fel a figyelmet, Pomogáts pedig arról szólt, hogy a folytonosságot és az egységet szolgálva maradhatunk meg.
A bevezető előadást Harsányi László, a Nemzeti Kulturális Alap elnöke és Kálóczy Katalin, a magyar Oktatási és Kulturális Minisztérium főtanácsosa tartotta. Mindketten a hatékonyabb kulturális együttműködésről és a művelődési és művészeti értékek továbbadásának lehetőségéről beszéltek. Harsányi előadása inkább elméleti kérdéseket vetett föl, és fölhívta a figyelmet az Erkel-, a Széchenyi- és a Mahler-év lehetőségeire. Kálóczy Katalin a gyakorlati megoldásokra helyezte a hangsúlyt. Elmondta, hogy olyan kulturális stratégiát kell létrehozni és megvalósítani, amely átível a kormányzati ciklusok fölött, és a legmélyebb rétegében kezeli a problémát: a közösségek, a személyiségek tudatában, attitűdjében.
A fórum folytatásában azt a témakört járták körül a meghívott vendégek (művészek, intézményvezetők, újságírók), valamint a részvevők a Kárpát-medence régióiból és az anyaországból, hogy hogyan lehetséges a határon túli magyar nemzeti közösségek kulturális örökségének és kortárs művészetének bemutatása Magyarországon és külföldön. A beszélgetésből kiderült, hogy a művészek jórészt önmagukra vannak utalva ebben a kérdésben. Hiszen – az amatőr-tevékenységet kivéve, amelyet évek óta a VMMSZ menedzsel – mindannyiuknak egyedül kell megküzdeniük egy-egy bemutatkozási lehetőségért. A budapesti Égtájak Iroda ebbéli tevékenysége azonban jó példa lehet arra, hogyan segíthetik intézményesen a határon túli kulturális hagyományok és a kortárs művészetek
megismertetését. A Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus szintén szerepet vállal a kapcsolatépítésben.
A fórumon fölvetődött kérdések és vélemények elindítói lehetnek egy párbeszédnek, amely megtalálná a megoldást a magyar értékek minél hatékonyabb itthoni, magyarországi és külföldi bemutatásának. A találkozó befejező részében a Kárpát-medencei vendégek munkamegbeszélésével folytatódott.
