„Akkor nagyon szigorú előírások mellett ellenőriztük az élelmiszert. Különböző vegyi anyagokat vizsgáltunk az élelmiszerekben. Szinte óránként váltották egymást az ellenőrök a vágás idején...” – még szinte negyven év munka után is előszeretettel mesél a munkájáról dr. Kákonyi József, nyugalmazott hatósági állatorvos, aki kollégájával, Róka Csabával, palicsi körzeti állatorvossal vajdasági szakemberként nemrégiben magkapta a Magyar Köztársaság elismerését.
– A magyar állat-egészségügyi szolgálat 120 éves. De nem úgy az állat-egészségügyi oktatás, mert az három év múlva ünnepli a magyar állatorvosi egyetem a fennállásának a 225 éves évfordulóját, ugyanis a harmadik legidősebb állatorvosi egyetem a világon. Magyarországon már 1888-ban felállt egy országos hatósági ellenőrző szolgálat, már akkor ellenőrizték a piacokat, a vágásokat, a vágóhidakat – avatott be minket dr. Róka Csaba, palicsi állatorvos a magyarországi állatorvosi szolgálat rövid történetébe, majd hozzátette: – A 120. évforduló alkalmából került sor a díszülésre a magyarországi Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztériumban, amikor díjakat is osztotta az arra érdemes személyeknek: akadémikusoknak, professzoroknak, tanszékvezetőknek, megyei főállatorvosoknak, hatósági főállatorvosoknak, intézetvezetőknek. Nagy arányban idősebb kollégák kaptak díjat. Nagyon kevés fiatal kapott díjat, már csak azért is, mert egy életpályát tüntettek ki ezzel a díjjal – mondta.
Megtudtuk, hogy a Magyar Állatorvosi Kamara, a magyar állatorvos-tudományi egyetem, a Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztérium és a magyar állam hatósági állatorvosi szolgálata, valamint a Magyar Állatorvosok Világszervezete ajánlott személyeket erre a díjra. A Magyar Állatorvosok Világszervezete azzal a céllal alakult, mint megtudtuk, hogy a Kárpát-medencében élő és dolgozó magyar állatorvosokat összefogja. Magyarországi irányítás mellett minden évben szakmai továbbképzéseket és tanácskozásokat tartanak. Vajdaságból 60 tagja van ennek a szervezetnek. A Magyar Állatorvosok Világszervezete Vajdaság területéről két szabadkai állatorvost ajánlott a díjra. A határon kívüli magyar állatorvosok közül Erdélyből öt, Felvidékről egy és Kárpátaljáról két állatorvos kapott még díjat.
– Körzeti állatorvosként kezdtem, Ludason dolgoztam hat évet. Annak idején, maholnap 40 éve már, a szabadkai állatorvosi központ tagja voltam, ahol állatorvosok, szakosított állatorvosok és terepi állatorvosok dolgoztak. A hatvanas években minden falu szinte külön állatorvosi állomással rendelkezett. Csak a hetvenes években egyesültek az állatorvosok, egyedül a csantavéri állatorvosi állomás nem akart egyesülni a szabadkai állatorvosi központtal, végül azonban a kilencvenes években őket is rákényszerítették – magyarázta Kákonyi József, majd folytatta: – A volt Jugoszlávia területén 12 vágóhíd szállított külföldre, amelyek között a szabadkai November 29. Húsárugyár volt a legerősebb. Csak azok a vágóhidak szállíthattak külföldre, amelyeket a szövetségi mezőgazdasági minisztérium javasolt, hiszen megszabott előírásoknak kellett ehhez megfelelniük. Községi állatorvosi felügyelőként '75-től '91-ig dolgoztam, egy állatorvosi csapatban. Akkoriban a November 29-ben nagyban ment a termelés és az európai közös piacra is szállítottak, illetve Amerikába is. Talán a '83-as év volt a legerősebb, hiszen több mint 360 ezer disznót vágtunk le akkor és 30 ezer szarvasmarhát. Majd '92-ben megszűnt a községi intézmény, akkor Vajdaság is elveszítette az autonómiáját, és az állatorvosi felügyelőség teljes egészében a köztársasági mezőgazdasági minisztérium fennhatósága álla került. Én voltam az egyedüli magyar állatorvosi felügyelő a minisztériumban 20 éven keresztül, szigorú körülmények között. Ezt a helytállást köszönték meg tulajdonképpen ezzel a díjjal. Már az öregek is megmondták: ha érvényesülni akarsz a munkádban, azt máshol kell megtenned, mert odahaza nem értékelik a munkád. És ebben van valami – emelte ki dr. Kákonyi, aki a nyugdíjaztatásáig szerbiai hatósági állatorvosként dolgozott, és a Magyar Állatorvosok Világszervezetének alapító tagja.
– Már szinte vége volt a díjkiosztásnak, amikor felszólították a nevem. Nagyon meglepődtem, nem számítottam rá, hogy díjat kapok már csak a korom miatt is, és csupán egy egyszerű állatorvos vagyok. Azzal indokolták a díjat, hogy a világszervezetben betöltött tisztem miatt kapom, ugyanis tagja vagyok az elnökségnek – mondta szerényen Róka Csaba, majd megtudtuk, hogy Budapesten végezte az egyetemet a nyolcvanas években. A háborús idők alatt mégis visszajött Szerbiába és itt „próbált szerencsét”.
– Az indoklásban is megjegyezték, hogy elismerés jár azért, hogy a szülőföldre visszatérvén vállaltam a magyarságom, de azt is kifejtették, hogy fiatal korom ellenére nagy munkabírással rendelkezem. De hogy őszinte legyek, annyira meglepődtem, hogy díjat kapok, hogy nem is nagyon figyeltem az indoklást. Egyébként ezt a díjat most osztották ki először, erre korábban nem volt még példa. Mindenképpen megerősít, persze az idősebb, az életútja csúcsán levő embernek az életművét tüntetik ki, én ettől már távol vagyok. De arra megerősítés, hogy az, amit vállaltam, amelyik utat választottam, egy jó út volt – tette hozzá.
