Az orosz gázszállítás leállítása óta nem múlik el nap, hogy valamelyik magas rangú tisztségviselő ne említené az Udvarnok melletti gáztároló feltöltésének a fontosságát. Az 1300 lakosú bánáti falu egy csapásra kulcshely lett az ország energetikai térképén. Mert ha ezt az energiatárolót időben feltöltik – mondják az okosok, – akkor az országot nem érintette volna olyan érzékenyen az orosz–ukrán huzavona.
Időközben, az idő megenyhült, az orosz gáz újra csordogál, Udvarnokon pedig visszatértek a hétköznapok. Mert az itt élők életét nem sokban befolyásolja, hogy tőlük két kilométerre fekszik az ország legnagyobb földgáztárolója. A természeti kincs utáni járadékból ugyanis nem sok jut a falunak, nem lettek új munkahelyek, de a földgáz sem olcsóbb, mint másutt. Mint mondják: itt van, de semmi hasznunk belőle.
Az ország gáztárolójának a szükségét másfél évtizede emlegetik. Megépítésének a helyszíneként, pedig az Udvarnok közelében levő, egykori gázlelőhelyet jelölték ki, amelynek kiaknázását 1989-ben hagyták abba. Becslések szerint, 1100 méternyi mélységben még 830 millió köbméter földgáz maradt. Ebből 100 millió elvesz, de a többi mennyiségnek köszönhetően egy természetes föld alatti készlet keletkezik, amelybe időnként behozatali orosz gázt pumpál(hat)nak. Ezt főidényen kívül, a nyári hónapokban érdemes tenni, amikor olcsóbb a behozatal. Ilyen módszerrel évente 500 millió köbméter földgázt tárolhatnának. A projektum befejezése után ez a mennyiség 800 millió köbméterre emelkedik majd. Vannak olyan elképzelések is, hogy a komplexumhoz csatolni kellene a közelben fekvő további négy gázlelőhelyet, amivel létrejönne Európa legnagyobb föld alatti gáztárolója.
A gáztároló nagyjából el is készült, de az elmúlt két év alatt, (elavult felszereléssel) csak 125,5 millió köbméter orosz gázt tároltak, ami mindössze tíz hideg téli napra való tartalék. A mese egyszerű, mint a hangya és a tücsök esetében: ha időben, és kellő mennyiségben feltöltjük a gáztározót, akkor könnyebben (és persze olcsóbban) átvészeltük volna az elmúlt heteket. Nem szólva arról, hogy földgáz téli és nyári ára közötti különbség aránya 4:1. Vagyis: kifizetődő volna az összes behozatali földgázt tárolni. S míg a szakmabeliek folyamatosan figyelmeztették a Srbijagas illetékeseit a tároló mielőbbi feltöltésének a fontosságára, addig a legkülönfélébb kifogásokat lehetett hallani, kezdve a pénzhiánytól (a beruházás összértéke 128 millió dollár, eddig 13 milliót fektettek be) a szakemberek azon figyelmeztetéséig, hogy az üregben sok a víz, meg, hogy mert még nincs összekötve a környező gázlelőhellyel, s ezért el kell halasztani a feltöltését. Közben az állam sem avatkozott be. Annak ellenére sem, hogy az oroszok 2006-ban már egyszer feladták a leckét. Kérdés, hogy az idei esetből az illetékesek végre levonják-e majd a következtetéseket. Ezt szerettük volna csütörtökön megtudni, az udvarnoki gáztároló igazgatójától. Nem találtuk a munkahelyén, helyettesei pedig nem nyilatkozhatnak.
Udvarnokot sokan a futballcsapatáról ismerték meg, amely villámgyorsan bejutott az első ligába. Új stadiont is építettek, aztán, a Proleter szétesése után, Nagybecskerekre költöztek, ahol most Banat néven versenyeznek. A háborús időket pedig elsősorban az jellemezte, hogy a két hullámban ideköltözött több száz menekült megváltoztatta a lakosság nemzetiségi arányát. Jelenleg fele-fele arányban élnek itt szerbek és magyarok. Sajnos ez a helybeli iskolában nem látszik. Jelenleg az egyetlen magyar alsós (osztatlan) tagozatba mindössze öt gyerek jár. A magyar felsősök a szomszédos Torda elemijébe járnak. Az ilyen állapot egyik előzménye pedig az, hogy Udvarnokon a kilencvenes évek elejétől – öt évig – nem volt magyar oktatás. Aztán 1996-ban (nyolc tanulóval) megnyílt egy magyar alsós összevont tagozat. A megszakítás azonban megtette a magáét: a magyarok mind nagyobb számban íratták gyerekeiket szerb osztályba. Volt tanév, amikor 25 alsós magyar gyerek járt szerb tagozatokra.
Szalma Árpád az udvarnoki helyi közösség tanácsának tagja is csak annyit tud a gáztárolóról, amennyi a sajtóban vagy a televízióban megjelenik. A létesítmény vezetése, sem pedig a Srbijagas semmilyen kapcsolatban nincs a faluval. Annyit tudni, hogy a miloševići idők óta épül, befejezésének a határidejét pedig minden választási kampányban kitűzték. Az udvarnokiak csak azt látták, hogy jönnek-mennek a kamionok a falu alatt. A gáztároló vezetése mindössze egyszer találkozott a falu lakosaival. Egy éve lehet annak, amikor is egy kisebb földrengés rázta meg a környéket, s ezt a helybéliek a föld alatti létesítménnyel hozták kapcsolatba. Az emberek megijedtek – netán bajuk eshet. Az illetékesek megnyugtatták őket, hogy a tároló nagy mélységben van, és hogy nem okozhat kárt a faluban. A gáztároló talán a bégaszentgyörgyi községgel tart valamiféle kapcsolatot, de a falunak nem sok jár a természeti kincs utáni járadékból.
Az udvarnoki földek a legrosszabbak Vajdaságban, az itt élők zöme pedig mezőgazdaságból él. Ezért joggal remélték, hogy az új létesítmény lendít valamit a falu életén. De nem így történt. Mindössze két helybeli kapott munkát a létesítményen. Ehelyett a Srbijagas dolgozói a természeti kincs után kutatva, a gazdák előzetes megkérdezése és beleegyezése nélkül gépeikkel tapossák a keservesen megmunkált földeket. Közben föld alatti robbantásokat is végeznek, amelyektől zajos a falu és hullik a mész a házak mennyezetéről. Aztán, mint ahogy Csíkos Ernő mondja, a károsultaknak maguknak kell utána járniuk, hogy valamiféle kártalanítást kapjanak. Az emberek várják a postást, hogy hozza a hónapokig várt kárpótlást. Közben azt sem tudják, hogy milyen mércék alapján történik a kártalanítás. Van, aki pereskedik is. Győri Vendel szerint igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy valaki eladta az oroszoknak azt, ami nem volt az övé. Először azt ígérték, hogy majd az oroszok befejezik az udvarnoki gáztárolót, most úgy néz ki, hogy ezt majd a megemelt gázárból pénzelik.
Enyhe vigasz, hogy nemcsak az udvarnokiak csalódottak, hanem a belgrádiak is. Ugyanis a közelmúltban néhány fővárosi vett olcsón házat a faluban (tízezer eurónál is olcsóbbak az ingatlanok). Feltehetőleg azt remélték, hogy az épülő gáztároló közelsége miatt majd hamarosan nagyobb áron adhatnak túl rajtuk. Számításuk azonban egyelőre nem jött be.
Annak ellenére, hogy faluban élő lakosság fele magyar még sincs magyar helységnévtábla. Az itteni magyarok mintha lemondtak volna nemzeti identitásukról. Az iskolában őszre (talán) egyetlen elsőst íratnak be a magyar osztályba. A hivatalokban, de még a boltban sem hallottunk magyar szót. Nyilvánvalóan mindehhez hozzájárult az elmúlt vészterhes idők félelme, a kisebbségiekre nehezedő nyomás. De, mint ahogy az egyik beszélgetőtársunk mondja, az anyaország elutasító magatartása is.
