Azt legfeljebb felháborítónak, vérlázítónak tarthatjuk, amikor egy-egy állami szerv súlyos szabálytalanságokat követ el, és habár ezek nyilvánosságra kerülnek, nem indul vizsgálat, nem hullnak fejek, nem kér senki bocsánatot, vagy mond le, mindenki hallgatásba burkolózik. Az viszont már egyszerűen hihetetlen, sőt, ijesztő, hogy a médiumok is hallgatnak, egy-két partizánportál kivételével még csak nem is szellőztetik a dolgot.
Az Oliver Dulić vezette környezetvédelmi, bányászati és területrendezési minisztérium az elmúlt négy évben botrányból botrányba keveredett. Ennek az írásnak a korlátozott terjedelme meg sem engedné, hogy csupáncsak felsoroljuk mindegyiket. (Kollégám, Bajtai Kornél Oliver sárga szalagja című kommentárjában csokorba szedett néhányat ezek közül a minap.) Ezért csak a héten napvilágra került szabálytalanságot említenénk. A Pištaljka internetes tényfeltáró portál az Állami Számvevőszék 2011. december 27-i dátummal ellátott revizori jelentésére hivatkozva közzétette, hogy a Dulić-féle minisztérium 2010-ben és 2011 elején 47,2 millió dinárt fizetett a Blic és Alo napilapokat kiadó Ringier vállalatnak bizonyos szövegek közzétételéért. (Ehhez képest valóban bagatell, hogy a belügyi tárca hasonló címen utalt át a Ringiernek 590 000 dinárt.) Már önmagában is sokkolóan hat, hogy egy minisztérium ennyi pénzt költ az adófizetők pénzéből önnön tevékenységének promóciójára, csakhogy a tárca megsértette a közbeszerzésről és a költségvetési rendszerről szóló törvényeket is, mert a Ringierrel kötött szerződés közvélemény-kutatásról szólt, márpedig a lapkiadással foglalkozó magáncég ilyen szolgáltatást nem is végezhet – állítja a Pištaljka.
Az ügyészség és a minisztérium pedig hallgat erről a 450 000 eurós botrányról. A legfurcsább és a leginkább kétségbeejtő viszont, hogy a média világa is. A 26 000 eurót érő minisztériumi honlapon pedig sehol egy hivatalos cáfolat. (Nota bene: emlékeznek még, hogy ebből a drága honlapból mekkora botrány kerekedett, pedig mi volt ez az összeg a mostanihoz képest?) Ehelyett egy „jelentsd a korrupciót” feliratú banner villog cinikusan a képünkbe.
Hogy egyeseknek mindent szabad, mert valaki megvédi őket minden helyzetben, azt eddig is tudtuk. Az igazi kérdés az, hogy vajon miért éri meg annak a valakinek, hogy azt a másikat védelmezze. Dulić védettségének miértjére még nincs adekvát válasz a nyilvánosságban.
Oliver Dulić 1975-ben született Belgrádban bunyevác apától és szerb anyától. Három testvére van. Végzettsége szerint sebész, de 15 évig professzionális szinten vízilabdázott is. Szabadkán nőtt fel, és hivatalosan továbbra is itt él, a kórház ortopéd sebészeti és traumatológiai osztályán van munkaviszonyban.
Neve az 1996/97-es egyetemistatüntetések idején vált ismertté mint a tiltakozások egyik vezéralakjáé. Részt vett az Egyetemista Kezdeményezés nevű szervezet megalakításában, melyből később kialakult a legendás Otpor. 1997-ben lépett be a Demokrata Pártba, két évvel később a szabadkai városi szervezet alelnöke lett. Egy évvel később a tartományi pártszervezet alelnökévé választják. Politikai karrierje 2006-ban vesz újabb lendületet, amikor bekerül a DP Elnökségébe. 2000-től kezdve parlamenti képviselő a tisztelt házban, 2007-ben egy évig házelnöki pozíciót tölt be. 2008 óta miniszter a Cvetković-kormányban.
Politikai karrierjének legnagyobb vereségét 2003-ban szenvedte el, amikor csak egy hajszálon múlott, hogy ne ő legyen Szabadka polgármestere: Kucsera Géza, a VMSZ jelöltje mindössze 127 szavazattal kapott többet nála. Civil foglalkozása és politikai karrierje mellett vállalkozással is foglalkozik. A DG Computers számítógépeket forgalmazó cég tulajdonosa.
Oliver Dulić nős, a Wikipédián található életrajza szerint folyékonyan beszél angolul, de nem tudnák eladni magyar, norvég vagy német nyelvi környezetben sem.
