A Magyar Kultúra Napja alkalmából a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség a Zentán megtartott központi ünnepségen sokéves művelődésszervezői, egyesületvezetői szerepvállalásáért plakettel tüntette ki a 69 éves oromhegyesi Koncz Lázárt. Végzettségére nézveolajbányász, citeraoktató, huszonöt éve a helybeli Petőfi Sándor Művelődési Egyesület művészeti vezetője és elnöke. 2004. évi nyugdíjba vonulásáig a Szerbiai Kőolajipari Vállalat helyi telepén dolgozott.
Több díjban és elismerésben is részesült, 2010-ben megkapta Magyarkanizsa Pro Urbe díját. Az általa vezetett egyesület Vass Lajos-díjban (1997) és Arnold György-díjban (1998) részesült. Magyarkanizsa község 2004-ben Pro Urbe díjat adományozott a Petőfi Sándor Művelődési Egyesületnek, hogy csak a legjelentősebb elismeréseket említsük.
Mikor kezdtél művelődésszervezéssel foglalkozni?
– A falu művelődési életébe 1986-ban kapcsolódtam be. Akkoriban még érdekközösségek voltak, és rám bízták a küldött szerepét. A Petőfi Sándor Művelődési Egyesületnek nem volt elnöke, így hát elvállaltam azt is. Fogalmam sem volt, mi mindennel jár az egyesület vezetése, de az évek során belerázódtam, amennyire tőlem tellett, kitanultam ezt a szakmát is. Képeztem magam Magyarországon népzenei és néprajzos táborokban. Megtanultam citerázni, de azért hiányzik a zeneiskola. Az egyik kollégámmal nekiálltunk citerát faragni, jól is nézett ki, de a hangja már nem volt az igazi, de azután a leghíresebb magyarországi citerakészítőtől, Gács Tibortól sikerült egy beszerezni egy szép hangú asztali citerát.
Az egyesületben az 1984-es Tudás hatalom vetélkedőre verbuvált asszonykórussal és az erre az alkalomra összeállt alkalmi citerazenekarral kezdtük a munkát. Majd 1988-ban, amikor már én is tudtam citerázni, beálltam a citerazenekarba, és felléptünk a gombosi Durindó népzenei szemlén.
A közéletből is kivetted a részed, felépült a faluház, de mikor lesz olyan, amilyenre tervezték?
– 1992-ben választottak tanácstaggá, majd 2004-től 2008-ig tanácselnök is voltam. A faluház felépült ugyan, az épület kivitelezője azonban mind a mai napig nem végezte el maradéktalanul a munkát. Amikor annak idején az önkormányzat kiválasztotta az építő céget, már akkor látszott, hogy nincs minden rendben a pályázattal. A parketta felpúposodott, fel kellett szedni az egészet a nagyteremben, s ennek már négy éve. A padlóra szőnyegeket terítettünk, de már azok is elpiszkolódtak. Szégyellem, hogy ilyen állapotok uralkodnak a faluházban, de nem a mi kezünkben van a megoldás kulcsa. Az épület ugyanis nem került a Petőfi Művelődési Egyesület nevére, a helyi közösségén van. A munkálatokat végző cég azóta megszűnt, nevet változtatott, de ugyanúgy dolgozik tovább. Az önkormányzatnak kellene a sarkára állnia, hogy befejeztesse a vállalt munkákat. Akkoriban 2 millió dinárt hagytak jóvá berendezésre, székekre, függönyre és a konyha felszerelésére. A székek árát nagy sokára kifizette a község. A Sloga készítette a bútorzatot, az ősszel még azt mondták, tartoznak nekik a munkáért. A függönyökből azonban már nem lett semmi.
Milyen csoportok dolgoznak jelenleg az egyesületben?
– Az egyesületnek 50–60 állandó tagja van, lehet rájuk számítani a rendezvények szervezésében. Az asszonykórus létszáma sajnos megcsappant, többen eltávoztak az élők sorában, néhányan abbahagyták, szükség lenne 5-6 új tagra, csakúgy, mint a citerazenekarban. A néptánccsoportunk még elég fiatal, van haladó és kiscsoport is, szépen fejlődnek. Van kézműves és környezetvédelmi csoportunk is, alakulóban van a drámai szakcsoport is.
A régi fotók alapján polgári úri viseletet varratunk, a tél végéig a varróink elkészítik az úgynevezett hétköznapi népviseletet is. A táncosoknak is készül a viselet, tavaszra pedig új cipőket tervezünk vásárolni a számukra. Az önkormányzat támogatását mindig a táncosokra fordítjuk, a felnőtt csoportokra nem költöttünk ebből. Hazai és magyarországi pályázatok útján igyekszünk pénzhez jutni. A Gazdag Ágat támogatja az Magyar Nemzeti Tanács is. A faluház fűtésére az önkormányzattól kapunk pénzt.
Már a XXIV. Gazdag Ágra készültök.
– Az elmúlt három év alatt nagy veszteség érte a Gazdag Ágat, először elment dr. Burány Béla, a zsűri mindenkori elnöke, majd Bodor Anikó népzenekutató, aki nemcsak zsűriben, hanem a kísérő dallamok kiválasztásában is nagy segítségünkre volt. Tavaly eltávozott közülünk Bajusz Terike néni, az 1987-ben elindított rendezvény megálmodója. Ez olyan játékos vetélkedőnek indult, amit minden évben másik településen szerveztek volna, de ez nem valósult meg. Egy év kihagyás után 1989-ben újra Oromhegyesen volt a Gazdag Ág, amely már nagyban hasonlított a mai formájára, témája a családfakészítés volt, igen érdekesnek és színvonalasnak bizonyult. Terike néni szelleme tovább él közöttünk, és a lelkes, megfiatalodott csoport igyekszik mindent elkövetni, hogy a Gazdag Ág hagyománya tovább éljen.
Tavaly első ízben szerveztetek kocsonyafesztivált, honnan az ötlet?
– Tavaly első ízben szervezetük meg az oromhegyesi faluházban az András-napi sokadalmat és kocsonyafesztivált. Advent táján eddig is szerveztünk különböző programokat. A kocsonyafesztiválra mintegy tíz kocsonyával neveztek be a helybeli és környékbeli egyesületek, illetve magánszemélyek. Mi, oromhegyesiek 169 tányér kocsonyát tálaltunk fel a részvevőknek és vendégeknek – mondta Koncz Lázár, a Petőfi elnöke.
