Előbb vagy utóbb – még azok is, akik a legodaadóbban hittek a Magyar Koalíció összetartó erejében – lassan belátják, hogy már nem csak arról van szó, hogy szinte egyedüliként a Magyar Szó használja ezt a megnevezést, hanem valami tényleg nem úgy működik, ahogy eredetileg tervezték. Amikor a VMSZ, a VMDP és a VMDK egy asztalhoz ültek, és megegyeztek a közös fellépésben, a levegőben szinte érezhető volt, hogy miután Kasza Józsefet Pásztor István váltotta a VMSZ élén, a másik két pártvezető fellélegzett, mondván, igen, fiatalítani kell, váltani. Ezt megállapítva visszaültek saját pártelnöki foteljeikbe, székeikbe. Az MK megalakulása óta viszont nem csak a koalíción belüli viszony hidegült el, de a három közül két tagpárton belüli is.
Kasza József, a VMSZ tiszteletbeli elnöke az elmúlt hetekben élesen bírálta a párt jelenlegi vezetését. A kritikákat tettek követték. Csendben, veszekedés nélkül, Kasza kivonult a VMSZ életéből, nem vesz részt a párt operatív munkájában. Tiszteletbeli elnök marad a továbbiakban is, Pásztorral nem veszett össze, de nem is egyezik vele.
A tiszteletbeli elnök egy két héttel ezelőtti, egy szerb lapnak adott interjújában elmondta, úgy látja, a VMSZ jelenlegi vezetősége szinte kivonja a pártot a szerbiai politikai életből, elveszíti partnereit.
A legutóbbi választások után, amikor a magyar pártok jelentős mértékben teret veszítettek sok minden megváltozott. Ez nem újdonság: olyan helyeken kell a Demokrata Párttal osztozniuk, ahol azelőtt szinte egyedül voltak hatalmon. Már az sem sokkol senkit, hogy az MK-DP viszony a legenyhébb megfogalmazás szerint is sokszor csak olyan csendestársi, ha csak lehet, ne zavarjuk egymás köreit típusú.
Egy ilyen alaphelyzetben lépett ki 14 bejegyzett VMSZ-es a nagybecskereki szervezetből, akik Pásztor vezetésével nem értenek egyet. Tehát az biztos, hogy van/volt a VMSZ-en belül egy réteg, amely elégedetlen a jelenlegi pártvezetés ténykedésével. Ez viszont akkor lenne igazán szenzációs, ha nem neveznénk demokráciának azt a társadalmi formát, amiben élünk, és ha nem itt éltünk volna az elmúlt években. Ha jobban belegondolunk, hány vajdasági magyar váltott pártot az elmúlt években csak azért mert „máshonnan fúj a szél”? Nem egy, nem kettő.
A VMDP-n belül is vannak elégedetlenkedők. Részben ezt próbálja már egy ideje kihasználni a párt szabadkai szervezetének egy része. Mondhatnánk: már megint a mennyiséget hajszoljuk, nem a minőséget, miután László Gyula bejelentette, hogy új pártot alapít/ott. Csak még nem nagyon lehet semmi konkrétat tudni róla. A László–Ágoston egyet nem értés már tart egy ideje, de eddig egy újabb magyar párt megalapítását tagadta. Eddig.
Hogy mi haszna, és értelme lenne még egy vajdasági magyar pártnak? Engedjék meg, hogy egy picit eljátszadozzam a gondolattal. Képzeletbéli idézet következik. „Kell egy ernyőszervezet, egy igazán erős, egy teljesen új párt, amely majd a fiatal vajdasági magyar csúcsértelmiséget is össze tudja fogni, Belgrád és Budapest felé egyaránt tudja majd képviselni a valódi értékeket, a vajdasági magyarság kényes ügyeit, stb...” Nem hallottuk már ezt valahol?
Ezek a célok helyénvalóak, már sokszor megfogalmazták őket, de... Mindig van egy „de”. Addig, amíg azok az emberek kavarják fel a vajdasági magyar politikai életét, akik tizen- vagy akár huszonegynéhány éve is aktívan politizáltak – az akkor még csak egyedüliként létező párt színeiben –, nem számíthatunk valódi változásra. Bárkivel is értsünk, vagy ne értsünk egyet.
