A Szerbiai Méhészek Egyesületeinek Szövetsége petícióval fordult Saša Dragin mezőgazdasági miniszterhez, akitől azt kérték, hogy méztermelésre és kivitelre vonatkozó előírásokat alakítsák az Európai Unióban alkalmazott rendelkezésekhez.
A szövetség elnöke, Rodoljub Živanović azt nyilatkozta a sajtóban, hogy a jelenleg alkalmazott előírások hátrányosan érintik az ágazatot, mivel szinte teljesen leállt a mézkivitel, valamint a méhészeket a feketegazdaságba taszította az állam. Az országban mintegy 20 000 méhészt tartanak számon, akik az állam segítségét kérik az ágazat megmaradása érdekében. A mezőgazdasági miniszternek címzett petíciót több mint 45 000-en írtak alá országszerte, köztük az adai község méhészeit tömörítő Tamaskó József Méhészegyesület tagjai is. Lakatos Zsolt, az egyesület elnöke elmondta, hogy a méhészetet soha nem támogatta az állam:
– Ha adok valamit, akkor azért cserében kérhetek is valamit, de mi, méhészek nem kaptunk semmit az államtól, az viszont mégis kér – magyarázta Lakatos Zsolt. – A jelenlegi köztársasági előírások értelmében, ha legálisan akarom értékesíteni az általam megtermelt mézet, akkor egy olyan helyiséget kell kialakítanom, ahol elvégezhetem a méz pergetését és a termék csomagolását. Az épület csak az utcára nyílhat, valamint fürdőszobával és öltözővel kell felszerelni, illetve engedélyeztetni kell az illetékes felügyelőséggel is. Ezek a feltételek teljesíthetetlenek, mivel mindez mintegy 20 000 euróba kerül. A nagykereskedők ezzel szemben olcsón vásárolják fel a mézet, kilónként mintegy 150 dinárért, holott a boltokban 250 és 300 dináros áron árusítják. A méhésznek rengeteget kell dolgozni, hogy kivitelezzen egy ekkora beruházást, közben pedig a megélhetésére is gondolnia kell. A méz értékesítéséhez szükség van állatorvosi vizsgálatra is, ami kaptáranként 1500 dinárba kerül. Továbbá szükség van a méz minőségvizsgálatára vonatkozó tanúsítványra is, mivel csak ezzel lehet eladni a nagykereskedőknek az árut. A laboratóriumi vizsgálat ára 12 000 és 15 000 dinár között van. Ez rengeteg, hiszen oda kell adni érte adni majd 100 kilogramm méz árát, és akkor hol marad a haszon. Tudomásom szerint az adai község területéről mostanában egyetlen méhész sem szállított mézet külföldre. Talán hamarosan lehetőség nyílik erre, ugyanis egyes nagykereskedők érdeklődnek, majd meglátjuk, hogy mi lesz belőle. Azonban a kifizetéssel is baj van, mert az lenne az elfogadható, hogy adom az árut, és ezért cserébe kézhez kapom a pénzt. A nagykereskedők azonban egy-két hónap múlva fizetnek a mézért. Van, aki időben megkapja a pénzt, a többségnek azonban késnek a kifizetéssel. Egyelőre nem érte bántódás a méhészeket az előírások miatt még a piacokon sem, de félő, hogy ezután piszkálni fogják őket a felügyelőség részéről. Ilyen mostoha körülmények között mit tehet az a méhész, akinek van 20-30 kaptár méhcsaládja, és abból próbál egy kis pénzhez jutni. Ezt is elveszik tőle és megbüntetik. Többet ér, ha az ember hozzá sem fog, hiszen kiveszik a szájából a kenyeret – közölte keserűen az egyesület elnöke.
A helyi méhészegyesületnek 25 tagja van, akik legkevesebb 10 és 150 méhcsalád közötti állománnyal gazdálkodnak. Lakatos Zsolt megjegyezte, hogy a helybeli termelők között, beleértve azokat is, akik nem tagjai az egyesületnek, nincs egyetlen olyan méhész sem, aki eleget tenne a köztársasági előírásoknak. Mint mondta, gondolkodtak azon is, hogy a méhészegyesület kialakít egy, az előírásoknak megfelelő létesítmény, ahol a méhészek előkészíthetnék a mézet az értékesítésre. Ez azonban anyagilag megvalósíthatatlan az egyesület számára. Véleménye szerint az előírásokat olyan személyek készítették, akiknek fogalmuk sincs a méhészetről, emellett a méhészegyesületek véleményét sem kérték ki, pedig ezt velük együttműködve kellett volna kidolgozni. Lakatos Zsolt hozzátette, hogy a petíciót tavaly novemberben írták alá, de egyelőre nem történt semmi érdemleges a kérelmüket illetően. A petíciót abban a reményben adták át, hogy az állam felkarolja a méhészeket, és segít az ágazaton. Az előírásokat ugyanis nem lehet egyik napról a másikra megváltoztatni, hanem csak lassan, fokozatosan, figyelembe véve a méhészek érdekeit és igényeit is, hogy ne jusson oda az ország, mint Kína egyes részei, ahol mesterségesen porozzák be a növényeket, mert kivesztek a méhek.
