Tisztelt atya!
Közeleg a karácsony, amit mind ünneplünk és várunk, és, ugye, megelőzi az advent. De miért? Nem értem, mi az adventi hetek lényege. Sajnos már ilyenkor mindent eláraszt a karácsonyi giccs, a díszítés a boltokban és másutt is, ami felettébb zavar. Mire jó ez? Mit ünneplünk ilyenkor? Hiszen ugyanúgy robotolunk, rohanunk a munkára.
Köszönöm a válaszát. János
Az advent a latin „adventus Domini – az Úr eljövetele” kifejezésből származik, és az Úr Jézus Krisztusnak azt az eljövetelét jelenti, amiről ő maga beszél az evangéliumokban:
A vészidőkben, amikor „a mindenséget összetartó erők megrendülnek”, amikor minden biztonság megszűnik, amikor mindenféle vész leselkedik az emberiségre, Ő, az Úr, a világ Ura „eljön a felhőben nagy hatalommal és dicsőséggel” (Lk 21,26-27), és mentséget hoz.
Ezen fajta eljövetelének adventi várásában ébernek kell lennünk és imádkoznunk kell, jöjjön el most, hozza meg nekünk ma a megváltást, az életmentést. Az éberlétnek egyik gyakorlata a hajnali szentmiséken való részvétel, mivel Ő maga mondta, hogy „Legyetek éberek; nem tudjátok ugyanis, mikor jön el a ház ura, este-e vagy éjfélkor, kakasszókor vagy reggel.” (Mk 13,35) Az imádkozás adventi tartalma az az őskeresztény ima, amivel az egész Biblia zárul: „Bizony, hamarosan eljövök. Ámen. Jöjj el, Uram, Jézus!” (Jel 22,20) Ennek az estében, éjszakában, hajnalban történő imádkozásnak a jelképe az égő gyertya, mely a veszedelem ijesztő sötétségében adja az Úrtól remélt, bizalomteli mentség fényét. Az adventi imádkozást ezért kifejezetten égő gyertyánál, az adventi koszorú négy jelképes gyertyájánál végezzük.
Imádkoznunk kell azért, hogy jöjjön el és mentsen meg, amikor balesetveszélynek vagyunk kitéve.
Decemberben éppen a templomba indultam a kocsimmal. Előtte éjjel-nappal havazott, s az utak szélét jobbról és balról egyaránt hókupacok szegélyezték.
Este erősen fagyott. A házunktól nem messze, a hídra kanyarodó úttestet tükörjég borította. Az autóm azonnal megcsúszott, s elveszítettem az uralmam a jármű felett. Balról jobbra, oda-vissza imbolyogva az autóm végül áttörte a hótorlaszt. Ajkamat csak egy rövid fohász hagyta el. „Most jöjj el, Uram, Jézus!”, s abban a pillanatban a kocsi erősen nekivágódott a híd korlátjának, de szerencsére nem zuhant az alattunk hömpölygő folyóba.
Az autó ekkor szinte megmagyarázhatatlan módon visszacsúszott az úttestre, s folytatta az útját, mintha mi sem történt volna. Csak ezután voltam képes visszanyerni az uralmamat fölötte, s újra megpróbáltam irányítani a járművet.
Tiszta szívből köszöntem az Úrnak, hogy a balesetet egyátalán túléltem.
Eltört az orrcsontom, amit másnap meg kellett műteni. A kocsinak a bal sárhányója és a lökhárítója törött össze, valamint a híd korlátja görbült el egy darabon. Az is a csodához tartozik, hogy a baleset idején épp nem jött arra egyetlen másik jármű sem.
Azóta egész napomat átszövi az ima: „Jöjj el, Uram, ments meg a balesetekben!”
Imádkoznunk kell azért is, hogy az Úr jöjjön el például egy vasúti szerencsétlenség esetében, hogy az tragédia nélkül végződjék.
Családunk valamennyi tagja imával kezdi és fejezi be a napot. Reggel kérjük az Urat, mentsen meg aznap minden rossztól, este hálát adunk az oltalmáért. Nemrég az Úrnak egészen különleges oltalmában volt szerencsénk részesülni.
Három felnőtt fiunk van. Egyikük, akinek családja van, kocsijával éppen munkába indult, amikor a sorompó és jelzőlámpa nélküli vasúti átjárón elsodorta őt a mozdony, és egy darabon maga előtt tolta az autóját.
A gépkocsi erősen megrongálódott, de a fiam a legkisebb karcolás nélkül megúszta a balesetet.
Aznap este teljes szívünkből köszöntük meg az Úrnak, hogy a fiam semmilyen sérülést nem szenvedett. Tudtuk, hogy ennek a súlyos közlekedési balesetnek a szerencsés kimeneteléért csakis az Úrnak tartozunk köszönettel, aki mindennap eljön a mentségünkért, ha imádkozva segítségül hívjuk.
Imádkoznunk kell az Úrhoz lakóhelyünk mentségéért is, például azért, hogy a házunk és a benne lakók ne váljanak a tűz martalékaivá.
Egyedül bérelek egy kis lakást. Egy este teát akartam főzni, így aztán feltettem a vízzel teli edényt a villanytűzhelyre, bekapcsoltam a főzőlapot, és bementem a szobába. Becsuktam magam után az ajtót, majd később lepihentem. A tűzre tett vízről teljesen megfeledkeztem. Elmondtam az esti imám: „Tied vagyok, Uram, Jézus, a tied akarok lenni, tedd velem, amit akarsz!” Nyugodtan aludtam el.
Másnap reggel megmosakodtam, megborotválkoztam, s benyitottam a konyhába. Megdöbbenve láttam, hogy a helyiségben sűrű füst gomolyog. A sötétvörösen izzó, tüzes főzőlap felolvasztotta az edény alját, az öntvény darabjai szerte hullottak, és nagy fekete lyukakat égettek ki a műanyag padlóból.
Nyomban lekapcsoltam a főzőlapot, és villámgyorsan kitártam az ablakot. Reggel hat óra lehetett, és a házban senki sem vett észre semmit. Csak ekkor döbbentem rá, hogy az egész ház lángba borulhatott volna! Megéghettünk vagy a füstben megfulladhattunk volna. Eszembe jutott az esti imám: „Tied vagyok, Uram, Jézus, tedd velem, amit akarsz!” Meg akart menteni! Megtette! Megmentett a tűzhaláltól! Imádkoztam, Jöjj el, Uram, Jézus, és Ő eljött, és kimentett a bajból!
Eszembe jutott Jézus igéje: „Virrasszatok és imádkozzatok szüntelenül, hogy megmeneküljetek attól, ami majd bekövetkezik, és megállhassatok az Emberfia színe előtt.”
A karácsony az Úr Jézus emberi eljövetele, úgy, ahogy a betlehemi angyalok hirdették: „Ma született nektek az Üdvözítő, az Úr Krisztus, Dávid városában.” (Lk 2,11) A karácsony azt jelenti, hogy az Úr Jézusnak minden emberhez emberként el kell jönnie, meg kell születnie mindegyikükben, mint „az Üdvözítő, az Úr Krisztus”. Az efféle eljöveteléről Ő maga mondta: „Ha valaki szeret engem, megtartja szavamat. Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk, és lakóhelyet veszünk nála. Azon a napon megtudjátok majd, hogy ti énbennem vagytok, és én tibennetek vagyok. (Jn 14,23,20)
Az Úr Jézus akkor jön el hozzánk és vesz lakóhelyet bennünk, ha szeretjük Őt és megtartjuk a szavát. Ennek érdekében adventban külön szeretettel kell olvasnunk a Bibliát (Szent Jeromos szerint, aki nem ismeri a Szentírást, az nem ismeri Krisztust), mindennap áhítattal kell olvasnunk az Evangéliumot, Jézus szavait, és megtartani, megcselekedni az isteni szavakat. Ez a gyakorlat Isten Fiát testesíti meg bennünk, ahogyan Ő maga mondta: „Azok az én anyám és testvéreim, akik Isten igéjét hallgatják és megcselekszik.” (Lk 8,21) Jézus igéinek befogadásával és megtartásával az Ő testvéreivé, sőt az Ő anyjává válunk, mint Mária, aki az első karácsonyon világra szülte az Úr Jézus Krisztust, és ezzel megvalósította az Ő első eljövetelét a világunkba. Ha ilyen módon mi is az Ő anyjává válunk, akkor általunk is újból és újból el tud jönni a mostani világunkba.
A hiteles adventi, karácsonyváró imádságunk ez: „Jöjj el, Uram, Jézus, jöjj hozzám, lakozz nálam, élj bennem, és rajtam keresztül jöjj le a mai napon a mi világunkba, és hozz neki mentséget!” Ha ez megtörténik, akkor nemcsak a december 25-e a karácsony, hanem az egész esztendő.
