A Naftagast 1949. február 10-én alapították Nagybecskereken, és elsősorban Vajdaság befektetéseiből és kölcsöneiből jött létre. Egykori nagyságát az is szemlélteti, hogy 35 ezer dolgozót foglalkoztattak, és nem véletlen, hogy a tartományi kormány és a képviselőház nevezte ki a Munkástanácsát, Igazgatói Bizottságát és igazgatóját. Annak ellenére, hogy az egész kőolaj és földgáz-kitermelés Vajdaság területén történik a vállalatot 1991. június 21-én beleolvasztották a Szerbiai Kőolajipari Vállalatba (NIS). Nemrég pedig alig 400 millió euróért – a vajdasági adminisztráció megkérdezése nélkül – eladták az orosz Gazpromnyeftnak.
A Vajdasági Szociáldemokrata Liga figyelmeztette az orosz nagykövetet, hogy országa lopott vagyont vásárolt. A ligások tegnap a nagybecskereki Kultúrközpontban kerekasztal-beszélgetéssel emlékeztek meg a Naftagas jubileumáról, amelyen a kőolajipar egykori vezető tisztségviselői is jelen voltak.
Branislav Pomoriški (a NIS Igazgatói Bizottságának elnöke 2002–2004 között) kihangsúlyozta, hogy minden ország igyekszik megőrizni saját természeti kincsét, esetleg bérbe adja, ezért példa nélküli, amit Szerbia tett. Szerinte a NIS reális ára 2,2 milliárd euró kellett volna hogy legyen, nem pedig 400 millió, ami kétévi bevételüknek felel meg. Szerinte ezzel nem lett biztonságosabb az ország energiaellátása, mert nincs saját kőolajunk. Az oroszoknak ráadásul konkurenciájuk sincs.
Dimitrije Vukčević (a NIS vezérigazgatója 2001–2003 között) szerint viszont Szerbia kőolajipara nem ér milliárdokat, az, ami benne érdemes, az a Naftagas. A 2007-es adatok szerint abban az évben a Naftagas 500 millió dollár értékű kőolajat hozott a felszínre, amit aztán átadott a NIS-nek, amely 100 millió dolláros nyereséget mutatott ki. Ez azt jelenti, hogy a NIS „megevett” 400 milliót. Szerinte az a legnagyobb probléma, hogy a kőolaj utáni járadék szinte szimbolikus (az önkormányzat és az állam a kitermelt mennyiség értékének a három százalékán osztozik), míg ez más országokban sokkal magasabb. Szerinte most minden azon múlik, hogy az állam megkéri-e majd a maga részét az oroszoktól.
Dimitrije Boarov gazdasági újságíró szerint nehéz elképzelni, hogy a jelenlegi szerbiai parlament majd szembeszegül az oroszokkal. Ugyanakkor az egész gazdaság, de a kosárlabdázók, labdarúgók, a politikai pártok, a JAT, a katonaság és még ki tudja, ki nem, megkapta a maga részét a kőolajipartól. Boarov szerint félő, hogy az új tulajdonos is hasonlóképpen viselkedik majd. Egy ilyen erővel pedig nehéz lesz szembeszállni. Fennáll annak a veszélye is, hogy az orosz nem áll meg itt, hanem más iparágban is szerencsét próbál. Boarov szerint Nem véletlenül jelentette ki a minap a köztársasági elnök, hogy „a villanygazdaság nem eladó”.
