A robotikaszakkör tagjai (Fotó: Horváth Ágnes)
Kőrösi Gábor, az intézmény egyik számítástechnika és informatika tanára vezetésével másfél éve van robotika- és informatika-szakkör a Bolyaiban. A diákok azért szeretik ezt a foglalkozást, mert élvezik, hogy kézzel foghatóvá válik a programozás. Robotjaikat, játékprogramjaikat folyamatosan fejlesztik, tökéletesítik és versenyeken mérettetik meg.
A csoport tagjai teljes odaadással dolgoznak egy-egy témán, az iskolai teendők mellett sokszor csak késő este jut idejük arra, hogy a programozással, a robotok fejlesztésével foglalkozzanak, de a lelkesedésük töretlen. A szakkör leginkább arra jó, hogy ha elakadtak a műveletben, legyen kitől megkérdezni a megoldási lehetőségeket, legyen kivel megbeszélni a felmerülő kérdéseket. Az ötletek főleg a diákoktól származnak, tanáruk pedig a robotok elektronikai részleteit tervezi meg. Néha csak a nagyszünetben van idejük egy-egy gyors találkozóra, de sokszor az is elegendő a továbblépés kitalálásához. Kedden, amikor ellátogattam hozzájuk a szakkörre, mindenkinél ott volt a találmánya: a számítógépes játéka, az ilyen vagy olyan műveletet elvégző programja, vagy a megépített robotja.
Locki János és Vörös Csaba beindítják a tojásfestő gépet
Számomra a legérdekesebb masinának Vörös Csaba és Locki János tojásfestő robotja tűnt. A Lego kockákból megépített robot egy tojást tart a „kezében” és filctollal olyan szöveget ír rá, amilyent beprogramoznak neki, jelen esetben a Bolyai kifejezést. Mivel a szerkentyű könnyen összetöri a vékony héjú tojást, és aztán nagyon nehéz kitakarítani az elemek közül a nyúló fehérjét meg a szanaszét folyó sárgáját, ezért a nekem rendezett bemutatón egy piros, tojás nagyságú műanyag labdára írt a robot.
– A hardver részét kb. egy hónap alatt raktuk össze, volt több verziója is, mire ez sikeredett belőle – magyarázta János. – Az első verziójával már tavaly első helyezettek lettünk a Genius versenyen, aztán a továbbfejlesztett változatával nemrég a Neumann János Tehetségkutató Informatikai Programtermék Verseny vajdasági válogatóján kaptunk érte második díjat – fűzte hozzá Csaba. A fiúk elmondták, hogy a robot egyelőre csak a nagyobb méretű tyúktojásra képes festeni, de fejlesztés alatt áll, és remélhetőleg hamarosan a libatojással is elbír majd.
Amíg a tojásfestő robot gazdái a bemutatót tartották, a szakkör többi tagja a különféle masinák és programok beállításaival foglalatoskodott. Néhol elemet kellett cserélni, néhol a drótokon kellett állítani, néhol egész építményt kellett összerakni. A teremben a legnagyobb és legfeltűnőbb találmány az úgynevezett érintőképernyős asztal volt, mely a legtöbb versenyen elnyeri a zsűri tetszését. Az asztal Velez Ottó műve. A többpontos érintőképernyő lényege, hogy kiküszöböli a számítógépnél az egér használatát, és a kéz érintésünkre reagál.
– A Különvélemény című film ihletett meg, melyben a főszereplő repülő dobozokkal manipulál. Ez gyakorlatilag ugyanazt csinálja, csak a síkba kivetítve – magyarázta Ottó. – Ezt mindenhol hasznosítani lehet, ahol kell számítógép, akár még az oktatásban is, mert ez gyakorlatilag számítógép, csak nincs hozzá egerünk és billentyűzetünk, hanem a kezünket használjuk. Van benne egy program, mely arra való, hogy átvegye az egér irányítását, tehát ahová tesszük az ujjunkat, oda ugrasztja az egeret, vagyis egér helyett használjuk a kezünket – mutatta a „feltaláló”.
Az érintőképernyős asztal sikert arat a versenyeken
Ottó rengeteg időt töltött az érintőképernyős asztal elkészítésével, már tavaly is ezen dolgozott. Kezdetben csak egy doboz nagyságú volt, aztán, hogy a versenyeken is mutatós legyen, folyamatosan nőtt a mérete, mígnem asztal lett belőle. Az érintőképernyős asztal egyelőre csak úgy működik, ha érzékelőkkel ellátott kesztyűt húzunk a kezünkre, de hamarosan a kesztyű nélküli verziója is elkészül.
Vannak a csoportnak olyan tagjai is, akik a programozásért rajongnak, és abban élik ki alkotókészségüket. Horvát Tamás és Szabó Ákos a Zöld ház nevű programot készítette, amely egy átlagos háztartás fogyasztásának áttekintésében és csökkentésében segít.
– Mivel a Földön az energiatartalékok végesek, fontos, hogy minél kevesebbet használjunk belőlük, innen jött az ötlet, hogy egy ilyen programot kellene csinálni. A programban létező elektronikai eszközöket soroltunk fel márkanévvel és típussal, tehát bárkinek, aki spórolni szeretne, jól jöhet – mondták a fiúk.
Sok más érdekességgel is találkoztam. Volt ott például labirintusrobot, amely kitalál a labirintusból anélkül, hogy nekimenne valaminek, sudoku-megoldó program, háromdimenziós hologram-szimuláló gép és számítógépes logikai játék, melyet csak akkor győzhetünk le, ha ugyanolyan intelligenciánk van, mint a számítógépnek.
Kőrösi Gábor, a csoport vezetője azt mondta, élvezet a fiúkkal dolgozni, mert nem sajnálják az időt és a fáradságot, hogy alkossanak valamit. Őt az vezérli, hogy a diákjai megismerjék az informatika kézzel fogható oldalát és a versenyeken keresztül felkészítse őket a szereplésre, az előadói készség fejlesztésére, hogy mire egyetemre kerülnek, ne jelentsen számukra gondot kiállni a szószékre és beszélni. Az egyetlen problémájuk, hogy elég sokba kerülnek a robotikához szükséges elektronikus alkatrészek, főleg a mikrocsipek, és sokszor a gyerekeknek saját pénzükből, szüleik támogatásával kell megvenniük őket.
