Gondolkodni és beszélni ugyanaz. Aki tisztán, pontosan fogalmaz, szóban és írásban, annak a gondolatai is világosak. Buffon, a tizennyolcadik századi természettudós, író, ezt úgy fogalmazta meg, hogy „a stílus maga az ember”. Amit és ahogyan elmond, az hű tükörképe gondolkodásának. Szegénységét vagy gazdagságát egyaránt kifejezi beszédével. A nyelv pedig eszköz. A közlés eszköze. Akinek gazdag a szókincse, gondolatvilága is az. Aki több szót ismer, annak tudása is nagyobb. Ha a szavak világában jártas, színesebben, árnyaltabban érzékeli a világot, pontosabban megérti a dolgok közötti összefüggést, tisztábban ki tudja fejezni gondolatait és érzelmeit. Ezzel ellentétben, minden rossz mondat, hibás, sérült, törékeny gondolatokat takar.
Az anyanyelv olyan örökség, amely évszázadokon, évezredeken át őrizte az ősök gondolkodását. Anyanyelvünkkel nem csak szavakat kapunk, hanem azt a szellemi kincset és gondolkodásmódot is örököljük, amelyben édesanyánk és édesapánk, nagyszüleink és dédszüleink, összes fölmenőnk visszafelé az idők beláthatatlanságáig létezett és alkotott. Tárgyakat, dallamokat, szokásokat, szerelmet, halált és életet kapunk általa. Ezt a gondolkodásmódot és tapasztalatot örököljük anyanyelvünkkel. Ezért mondják, hogy az anyanyelven megszerzett tudás a legbiztosabb. Az idegen nyelvek másfajta gondolkodást hordoznak, nem rosszabbat vagy jobbat, hanem mást. Fontosak ezek a más nyelvek és gondolatok is, hiszen ezáltal az ismeretek által válik a sajátunk még erősebb tartóoszloppá, és nyújt még nagyobb biztonságot. Mert aki a saját anyanyelvén álmodik és gondolkodik, aki a saját hagyományaira, a saját örökségére épít, az erősen megáll a maga lábán. Biztos a tudása, világos a gondolkodása, pontos a beszéde.
Az anyanyelv szerepének fontosságát a magánember és a közösség, az egyén és a nemzet életében régen fölismerték. Neveket állíthatnánk sorba, hogy ki mikor, milyen megközelítéssel, hogyan vélekedett, hogyan fogalmazott ezzel kapcsolatban. De mivel mi magyarok az idén Kazinczy Ferenc születésének kétszázötvenedik évfordulóját ünnepeljük, és ez egyben a magyar nyelv évét is jelenti, álljon itt csupán egy négysoros vers, amelyet az író, a tizennyolcadik század második felének krónikása és tanúja írótársainak szánt. Mindnyájunknak szóló üzenetként olvassuk!
„Szólj! s ki vagy, elmondom – Ne tovább! ismerlek egészen.
Nékem üres fecsegőt fest az üres fecsegés.
Íz, szín, tűz vagyon a borban, ha hegyaljai termés:
Íz, szín, tűz vagyon a versben, ha mesteri mű.” (Írói érdem)
