Ön szerint hogyan lehetne megfékezni a lopási hullámokat?
Szigorítani kell a lopások szankcionálását 71.4%
Polgárőrséget kell alakítani minden érintett településen 22.4%
Rendőrségi razziákkal 6.2%
Egy újvidéki fiatalember békésen kerékpározott, amikor az útkereszteződésen a hátsó kerekének nekiment egy autó. Az ember szabályosan közlekedett, az autósnak pedig feltételes zöld jelzése volt. A kerékpár felborult, vele együtt az ember is, az autós pedig lelépett.
Mindezt többen is látták, de már ott sem voltak, amikor a fiatalember hívására a rendőrök a helyszínre érkeztek. Következett az adatok felvétele, elkészült a rendőrségi jegyzőkönyv, majd a hatóság képviselői azzal köszöntek el a szerencsétlenül járt embertől, hogy hamarosan kézre kerítik a tettest.
Múltak a hetek, a hónapok, és semmi sem történt. Fél év után emberünk néhány barátjával saját kezébe vette az ügyet. Annyit tudtak, hogy céges kocsi volt az elkövető, ugyanis az autó oldalára egy vállalat neve volt felpingálva. Az önjelölt nyomozók kerékpárjaikkal nyakukba vették a várost és két óra alatt megtalálták az autót, amelyen jól látszott a fellökött bicikli festéknyoma. A rendszámot feljegyezték és átadták a rendőrségnek...
Nem tudom, hogy ehhez hasonló nyomozást kellene-e indítaniuk mindazon csantavérieknek, kishegyesieknek, péterréveieknek és még ki tudja hány település lakosainak, akiket „ismeretlen tettesek” kiraboltak? Mert az utóbbi időben egyre gyakoribbak a rablások, tolvajlások. Nemrég például Kishegyesen több házba is betörtek, kiürítették a mélyhűtőket, elvitték az ékszereket, a padlásról leakasztották a sonkát, a kolbászt – érdekes, hogy a szalonna nem kellett nekik –, elvitték a tévét, a videolejátszót, sőt még az energiatakarékos villanykörtéket is kicsavarták.
Egyre több ilyen esetről olvashatunk az újságokban. De nem azért, mert – ahogy ezt a rendőrség szóvivői magyarázni szeretik – manapság a rendőrség nyitottabb a média felé és sokkal több információt juttat el a nagyközönséghez, hanem azért, mert valóban nőtt a betörések, a rablások, a lopások száma szűkebb pátriánkban.
Sokan mondják, hogy mindezt a szegénység hozta magával. Lehet, hogy ez is közrejátszik, szerintem mégsem ez a fő ok. Szegény emberek mindig voltak, időnként sokkal több, mint manapság, mégsem volt gyakori a lopás. Az emberek még akkor is tisztelték a másét, amikor napokon át egyetlen betevő falatjuk sem volt. A szegénység állapot volt, de nem szégyen, lopni viszont az. És mélyen meg vagyok győződve, hogy pátriánk lakosainak túlnyomó többségénél ma is az. A keresztény, a konzervatív nevelés többek között arra is tanít, hogy ne lopjunk.
A lopások, rablások száma mégis félelmetesen megnőtt. Egyesek – és ez az elmélet tőlem sem áll távol – ezt az újonnan betelepültek számával magyarázzák. Az elmúlt húsz év alatt a különböző háborúk a volt Jugoszlávia több területéről sodortak hozzánk ezerszámra nincsteleneket, és folyamatosan újabbak és újabbak érkeznek ide. Sokukat elűzték otthonaikból, kifosztottak, földönfutókká váltak, de sokuknak volt hazájukban sem volt semmijük. Ezek az emberek egészen másképpen vélekednek az erkölcsről, a bűnről, a lopásról, mint pátriánk őslakosai.
És mit tegyen, mit tehet a becsületes polgár, a betörések, a lopások ellen? A házőrző kutyát el lehet altatni, a vadászpuska, a dorong, az ököl használata nem tanácsos, mert a betörő helyett a vagyonát védő polgár kerülhet a törvényszék elé. A becsületes polgár jelenti a lopást a rendőrségen. És ha a lopott tárgyak értéke nem haladja meg a tizenötezer dinárt, azt a választ kapja, hogy nem tudnak rajta segíteni, ugyanis a törvény úgy rendelkezik, hogy csak az említett összeg felett minősül a lopás lopásnak, illetve csak ezen összeg felett vádolható a tettes. De a becsületes polgár akkor sem kap biztatást a közegtől, ha sokkal nagyobb a tárgyak összértéke. „Igyekszünk a tettest előkeríteni, de ne fűzzön sok reményt ahhoz, hogy eltulajdonított értékeit is megtaláljuk” – közli leggyakrabban a rendőr a kárvallottal. És valóban, a legtöbb esetben a szarkának is, a szajrénak is nyoma veszik.
Akkor, amikor a betörések száma nagyobb méreteket ölt, és látják, hogy a rendőrök nem tudják megfékezni a sorozatos lopásokat, a közösség polgárai szervezkedni kezdenek. A mezőőrszolgálat nem új dolog, de a polgárőrség igen. Annak ellenére, hogy a törvény engedélyezi ezen polgári tömörülés létrehozását, sem a hatóság, sem egyes politikusok, de sokan mások sem nézik jó szemmel. Azt viszont a polgárok zöme nem nézi jó szemmel, amit a rendőrség nemrég néhány faluban tett. A különleges egységek éjszakai razziáit, amely során egyetlen betörési, lopási ügyet nem oldottak meg, egyetlen tettes sem került kézre és a lopott tárgyak sem lettek meg, pedig annak örve alatt vonulnak be sok rendőrautóval és több rabszállítóval a faluba, hogy leleplezzék a gazember rablókat. Ez nem történik meg, ugyanakkor a rendőrök durva fellépését ártatlan emberek, legtöbbször a szórakozóhelyek fiataljai bánják meg.
Bebizonyosodott, hogy ennél a módszernél sokkal hatásosabb a polgárőrség éjjeli, fegyvertelen járőrözése. És talán még hatásosabb volna, ha velük tartana mindig egy rendőr is, akár a különleges egységek soraiból. Mindenekelőtt azonban jelentősen szigorítani kellene az ide vonatkozó törvényt. És így gondolja pátriánk becsületes embereinek csaknem háromnegyed része, mert békés emberek lévén, távol áll tőlük mindenféle erőszak. Bizonyítja ezt múlt heti internetes körkérdésünk is.
