2024. július 16., kedd

Nem pénzért jöttek – csak ígéretért

Ismét tiltakoznak a mezőgazdasági termelők. Utoljára tavaly nyáron tették. Akkor pénzt kértek. Most egy miniszteri ígérettel is megelégedtek volna. Csakhogy az agrártárca első embere fukar. Ezúttal még ígéretet sem adott a tiltakozásra készülő parasztok képviselőinek, amikor azok alkudozni jöttek hozzá...

A termelők „csak” azt kérték tőle, ígérje meg, továbbra is marad a területalapú, hektáronkénti 14 ezer dinár, s ne az átadott termésmennyiség után fizessék az állami támogatásokat, melyeket majd egyszer folyósítanak... Kicsit furcsa, hogy nem pénzért jöttek, hisz a kiadások jócskán megnövekedtek, a vetés a nyakukon...
Legyünk őszinték: nem a kisgazdák, hanem a „nagyok” tiltakoznak. A több tíz, vagy száz hektáros gazdaságoknak ugyanis nem felel meg az új támogatási rendszer. Nem vitatható el, hogy a módosabb gazdák közül legtöbben kemény munkával tornászták fel magukat a nagyok sorába, de mind sűrűbben lehet hallani azt is, hogy bizony voltak „termelők”, akik az államot az orránál fogva vezették, olyanok, akik traktoron még csak nem is ültek, nemhogy szántottak volna – a hektáronkénti 14 ezer dinárt pedig zsebre tették... Az itteni ember leleményes, hézagot talál minden előírásban. Például úgy, hogy a több száz vagy több ezer hektáros birtokokat formálisan felosztották száz-száz hektáros gazdaságokra, és a birtokon dolgozó munkások saját gazdaságukként jegyeztették be a földet, és vágták zsebre a hasznot...
A paraszttársadalmat sikerült végleg megosztani. Most már a termelők sem egységesek abban, hogy valóban jobb volt-e a területalapú támogatás az úgynevezett kilónkénti premizálásnál. Egyik termelő így, másik úgy nyilatkozik... Az agrártárca pedig tisztában van azzal, hogy választások előtt állunk, tehát valamit nyújtani kellene azoknak is, akik eddig nem kaptak semmit. És eltörölte, hogy a prémiumra való jogosultságot csak az élvezze, aki fizeti a nyugdíjalap iránti járandóságot. A „kicsik”, akikből több van, igazságosabbnak tartják az új támogatási rendszert, mint a régit, a „nagyok” pedig nem. Utóbbiak kevesebben vannak, de a szavuk súlya nagyobb, mint a „kicsiké”... Csakhogy szavazáskor ez nem érvényes: az urnák előtt mindenki egyenlő.
És most már az is látszik, hogy nemcsak a szerbiai gazdatársadalmat, hanem úgy általában, az egész szerbiai társadalmat sikerült megosztani. A belgrádi hírügynökségek, közöttük a B92 hírportálon már tegnap délelőtt röpke néhány óra alatt csaknem száz kommentár érkezett a gazdatüntetésekre. Ezen kommentárok szerzőinek több mint a fele ellenezte a traktoros felvonulást, a főváros lakói indokolatlannak tartják. A városi ember úgy látja, a falusi ember jobban él mint ő. Mert, mint mondja, kinek van manapság pénze több tízezer eurós traktorra, amelyet majd Belgrád utcáin fitogtat. És azt is felróják, hogy lám a falvakban mindenfelé új házak, rikító piros, új cserepek a tetőkön..., és az aszfalton járó ember biztos abban is: tiltakozni csak azok indultak el, akik módos emberek, a szegényebbek otthon maradtak, szorgalmasan dolgoztak a földeken.
És végül a traktoros tüntetés egyértelművé tette azt is, hogy amilyen káosz uralkodik az agrárágazatban, ugyanolyan rendezetlenek a viszonyok a társadalmi élet más területén is. Merthogy még a rendőrség sem lépett fel egyöntetűen az egész ország területén: volt ahol leállították a termelőket, nem engedték őket tovább, másutt pedig nem.