A bácsföldvári mgr. Fehér Lászlónak az óbecseiek a legutóbbi választásokon már bizalmat szavaztak, és az elmúlt ciklusban a parlamenti tevékenységen kívül két bizottság munkájából is kivette a részét. Négyéves munkáját értékelve vegyes érzelmekről beszél.
– Gyorsan elmúlt ez a négy év, és volt benne sok szép pillanat. Ilyen volt a tartományi statútum meghozatala az alkotmányban előirányzott határidőre – fölemelő érzés volt, de ezt követően a szerbiai parlament sajnos további egy évig halogatta az erre vonatkozó törvény megszavazását. Emiatt sok egyéb jogszabály és határozat meghozatala is késett, többek között a közvagyonról szóló törvényé is. Hiába mentünk bele kompromisszumokba és egyeztettünk feleslegesen Belgráddal, az adott szó végül borzasztóan könnyűnek találtatott a szerbiai politikai életben. Rosszízű emlék marad a számomra az is, hogy az alkotmányellenes költségvetés ellen voltunk kénytelenek szavazni.
Két bizottságban dolgozott, ezekben milyen tevékenységet fejtett ki?
– Az önkormányzati bizottság tagja és a gazdasági bizottság elnökhelyettese vagyok. Amikor megvonták a pénzt a községektől, próbáltuk máshonnan pótolni a kieső forrásokat, de nem jártunk sikerrel a kormánynál. Abban az időszakban, amikor a gazdasági bizottság elnökének a halála miatt pár hónapig én vezettem a testület munkáját, a meghívásunkra ellátogatott hozzánk a magyar parlament gazdasági bizottságának a küldöttsége. Szerintem ez is hozzájárult ahhoz, hogy a magyar kormány végül az óbecsei gyógyfürdő projektuma mellé állt, nemcsak erkölcsileg, hanem anyagilag is.
Képviselőként hogyan értékeli a munkáját?
– A frakcióban talán én voltam a legaktívabb, főleg a gazdasági ügyeket követtem figyelemmel, általában a nagyberuházások és azok finanszírozása kapcsán szólaltam fel. Személyes sikerként élem meg például azt, hogy kitisztították a Ferenc József-csatornát: a cukorrépaszezon kezdetén, a víz szennyezése miatt a bácsföldvári baránál évekig feltorlódtak az oxigénhiány elől menekülő, majd megfulladó halak, amitől kilométerekre bűzlött a környék – a Vajdaság Vizei közvállalat a felszólalásom nyomán foganatosított intézkedéseinek köszönhetően ez a probléma megszűnt. Mivel nagyon kommunikatív vagyok, és sok emberrel sikerült jó viszonyt kialakítanom a tartományban, a kapcsolataim révén több embernek is tudtam segíteni.
Mit tart kudarcnak?
– Nem sikerült megoldani az Óbecse és Péterréve közötti út jelentette problémát. Arra számítottunk, hogy a regionális utak 2009 végére államiból tartományi hatáskörbe kerülnek át, de az erről szóló törvény késett, s csak 2011 novemberében született meg. Még most sem kezdte meg működését az az ügynökség, amely majd átveszi ezeket az utakat. Ha a regionális utak hivatalosan is tartományi tulajdonba kerülnek, a péterréveiért is nagyobb reményekkel lobbizhatunk majd.
Milyen ambíciókkal indulna neki egy újabb ciklusnak?
– Ha újra képviselővé választanak, folytatni fogom ezt az agilis munkát, és még közvetlenebbül szeretnék kommunikálni a polgárokkal, hogy minél jobban megismerjem az igényeiket. Fontos, hogy minél nagyobb erőt képviseljen a vajdasági magyarság a tartományi parlamentben, mert jelenlétünk arányában tudjuk kivenni a részünket a végrehajtó hatalomból. Ha a VMSZ jól szerepel, feltehetőleg megtarthatja a jogalkotási, közigazgatási, nemzeti közösségi és oktatási titkárságot, valamint a mezőgazdasági titkárságot is megkaphatja – ezek a legfontosabbak a számunkra. Ez alatt a négy év alatt olyan alapok kialakítását tartom fontosnak, amelyek a mezőgazdasági termelőket és a kisvállalkozókat támogatják. Óbecse az önkormányzatok között előkelő helyet foglal el a községnek juttatott tartományi források tekintetében. Ha ismét hatalmi tényező leszünk, megfelelő erőt fogunk képviselni ahhoz, hogy a községünkbe eljussanak a szükséges támogatások, és ez különösen fontos a fürdőberuházás miatt. Mondjuk ki bátran: ha nem magyar önkormányzat lesz Óbecsén, nem biztos, hogy a magyar állam olyan eltökélten fogja támogatni ezt a projektumot, mint eddig, de azok a kulturális tartalmak, amelyek a VMSZ erejére épülnek – a Szent István-napi ünnepség, a kultúrkörök sokasága, számos rendezvény, a lurkóházak – sem biztos, hogy ilyen formában tovább élnek, ha nem mi állunk mögöttük a következő négy évben.
